0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Hízómarhák hűtése kánikulában – Olaszországi tapasztalatok

Az éghajlatváltozás egyre gyakoribb és hosszabb ideig tartó, nagy hőséggel járó napokat hoz magával. Ez hatással van a hízóállatok teljesítményére: a termelés csökken, amint a hőmérséklet meghaladja a 25 °C-os küszöböt.

A tavasz vége és az ősz kezdete között, a változó éghajlati viszonyok miatt, a gyakoribb és tartósan szélsőséges hőmérsékletű időszakok valószínűsége növekedni fog. Ez hatással lesz a takarmánytermelésre, de a nyári szezonban az épületben tartott szarvasmarhák életkörülményeire is. „Ezek a hőségnapok valószínűleg a hizlaldák számára az egyik legfontosabb műszaki kihívást is jelentik. A szélsőséges éghajlati viszonyok figyelembevételével kell elérnünk a legjobb teljesítmény fenntartását” – magyarázta a Lallemand Animal Nutrition Company által szervezett szemináriumon Giulio Cozzi, aki egyben kérődzők szakállatorvosa.

Tíz egyednek legalább egy itatót!

Mivel a bendőben zajló erjedés hőtermeléssel jár, a szarvasmarhák a hideggel szembeni küzdelemre jobban felkészültek. A hőkomfortzónájuk – amikor nem fogyasztanak energiát testhőmérsékletük fenntartása érdekében – ideális esetben 5 és 25 °C között van. Ha a külső hőmérséklet nő, akkor a testük által felszabadított felesleges mennyiséget különböző mechanizmusokkal kell eltávolítaniuk, beleértve a fokozott légzést és a verejtékezést. Ez hozzájárul az életfenntartáshoz szükséges energia jelentős növekedéséhez, és ezért hatással van a teljesítményükre.

A magas hőmérsékleten túl az épületeken belüli magas páratartalom tovább fokozza a melegérzetet.

A francia szakemberek ezt a jelenséget az ITH mutató (hőmérséklet- és páratartalom-index) segítségével értékelik. Amikor a levegő nedvességtartalma nő, a víz nehezebben párolog. Még ideális istállóhőmérsékleten is több nehézséget okoz fenntartani az épület kívánatos belső hőmérsékletét, ha a levegő páratartalma magas. További gondot jelent, hogy a bőr alatti zsírszövet hőpajzsként is szolgál, amely lassítja a felesleges hő leadását. A vágásra érett állatok többet szenvednek arányaiban kisebb testfelületük miatt, hiszen ez gyengébb hőcserével párosul.

„Ha a hőmérséklet emelkedik, először a folyadék-utánpótlásról kell gondoskodnunk”

– mondja Giulio Cozzi. A csoporton belül minden marhának könnyen kell hozzáférnie az itatóvályúhoz, ahol 10-15 liter tiszta vizet fogyaszthatnak percenként. Ennek megfelelően az itatóknak elegendő számban kell rendelkezésre állniuk: legalább egy itató tíz egyedre. „A hizlalás befejező szakaszában a fiatal bikák által elfogyasztott takarmány jellegétől függően 20 °C hőmérséklet esetén a vízfogyasztás elérheti állatonként a 45 litert, 27 °C-on az 55 litert, 32 °C-os hőmérsékleten pedig a 78 litert” – jelentette ki az előadó.

Hatékonyabbak a víz­szintesen fúvó ventilátorok

A marhák testhőmérsékletük csökkentése érdekében felgyorsítják légzésük ütemét, szükség esetén elkezdenek lihegni. Amikor a külső hőmérséklet emelkedik, hosszabb ideig maradnak állva. Nem fekszenek az alomba, így könnyebben megszabadulnak a hőfeleslegtől. Az álló helyzet viszont fárasztó, nem teszi lehetővé, hogy kedvező feltételek mellett kérőddzenek. Ez az állapot is hajlamosít arra, hogy rosszabbul hasznosítsák a felvett takarmányt. Emellett agresszívebb magatartást is megfigyelhetünk. „Annak érdekében, hogy az állatok könnyebben megszabadulhassanak hőfeleslegüktől, törekednünk kell életterük növelésére, nevezetesen arra, hogy kevesebb állatot helyezzünk el egységnyi területen” – hangsúlyozta Giulio Cozzi.

A hatékony szellőztetés elengedhetetlen ahhoz, hogy az istálló levegője kellő mértékben felfrissüljön. A mechanikus szellőztető rendszerek alkalmazásával csökkenthetjük a hőérzetet a páratartalom és a környezeti hőmérséklet csökkentése nélkül. A kedvező légáramlat sebessége nyáron magasabb lehet 4-5 m/s értéknél, viszont télen a 0,5 m/s az ideális.

A függőleges szellőztetőrendszerek gyakran zajosak. A hatékonyság javítható vízszintes irányba fúvó, széles lapátú ventilátorokkal, amelyek biztosítják a környezeti levegő optimális és állandó keveredését.

Alkalmasak a páratartalom szintjének csökkentésére. Működtetésük már akkor ajánlatos, ha a hőmérséklet eléri a 22 °C-ot. Az állatok felett elhelyezett vízpárásító, porlasztó alkalmazása egy másik lehetőség, amelyet általában a tejtermelő állományoknál már korábban bevezettek. Ez a módszer hatással van az alom minőségére és az állatok tisztaságára is.

„A választott borjak érkezése a hizlaldába egy sor feszültséggel jár együtt (elválasztás, szállítás, csoportosítás). A Franciaországban született és azt követően Olaszországban hizlalásra kerülő állatok nagyon eltérő elhelyezési, takarmányozási és éghajlati viszonyok közé kerülnek. Néhány héten belül három különböző összetételű takarmányt is kapnak. Franciaországban, majd Olaszországban az átmeneti takarmánykeveréket, később a hizlalót. A borjak fogadását követő hetek döntő fontosságúak. Erre az időszakra esik a legtöbb elhullás. A nyár végi és a kora őszi, gyakran nagyon forró hetekben meg kell kettőzni figyelmünket.”

Dr. Toldi Gyula

ny. tudományos főmunkatárs

Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar

Forrás: Kistermelők Lapja