0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kis kerti tavaink ideális lakója: pettyes víziteknős

A hazai mocsári teknősök terráriumi tartása kizárt, hiszen azok védett állatok. Ám egy Észak-Amerikából származó, közeli rokonfajt egyre többen szaporítanak Európában. A pettyes víziteknősök (Clemmys guttata) ára még mindig elég borsos, de olykor-olykor feltűnnek a hazai szakkereskedésekben szaporított, eladó példányaik.

Ezek az apró termetű vízi­teknősök nagy hasonlóságot mutatnak az egyetlen hazai teknősfajunkkal.

Sekély vizet igényelnek

A különbség, hogy az amerikai rokon fekete testét kevesebb, de nagyobb, szabályos, sárgás színezetű petty borítja. A tetszetős állatok mérete jóval kisebb, átlagosan 8-12 cm-es páncélhosszt érnek el. Ennek köszönhetően igényes elhelyezésük is jóval könnyebb, mint a mozgékonyabb, nagyobb fajoké. A pettyes víziteknősök elterjedési területe Észak-Floridától, egészen Kanada déli részéig húzódik. Ebből következik, hogy a hőmérséklettel szem­ben meglehetősen tágtűrésűek. Nem túl jó úszók, inkább a vízinövényekkel sűrűn benőtt, sekélyebb – 20-30 cm mélységű – vizek lakói. Férőhelyüket is ehhez igazodva kell kialakítani.

Nagyjából 20 cm mélységű vizet kell biztosítani számukra, amely dúsan legyen berendezve élő vagy műnövényekkel és egyéb tereptárgyakkal. Ezek a teknősök keveset úsznak, inkább a vízalatti gyökerek, sziklák között mászkálnak. Alakítsunk ki számukra egy sekély részt, pl. egy rámpát, amelyen úgy is tudnak pihenni, hogy csak testük elülső része ér ki a vízből. A 20-26 °C-os víz mellett természetesen igényelnek egy megvilágított napozóhelyet, ahol felmelegíthetik a testüket. Ám elsősorban az előbb említett sekélyes részt fogják e célból felkeresni. A szárazföldön általában azok a nőstények tartózkodnak, amelyek a túl heves hímek elől menekülnek vagy azok, amelyek ideális tojásrakó helyet keresnek.

A pettyes vízi­teknősöket tavasztól-őszig szabadtéren is tarthatjuk. Ilyenkor mindenképpen védekeznünk kell a ragadozók ellen.

Szabadtéren a szárazföldi területüket is érdemes növényesíteni, így teknőseink bátrabban fogják felfedezni ezeket a részeket is. Táplálásukra a legmegfelelőbb a holt állapotban felkínált apróhal és az összetört csiga. Emellett természetesen férgeket, lárvákat, rovarokat, alsórendű rákokat is fogyasztanak. Némely egyedek a lágyabb vízinövényekből is eszegetnek. Társításuk során vegyük figyelembe, hogy a hímek rivalizálhatnak. Továbbá a szaporodási időszakban túlhajtott nőstényeknek néha pihenőt kell biztosítani, a hím időszakos eltávolításával.

Évente több fészekalj

Ivarérettségüket elterjedési területük északi részén csak 10-15 év alatt érik el, de fogságban már 3-4 évesen szaporításba vehetők. Szaporításuk előfeltétele egy enyhébb telelés. Erre megfelel egy olyan fényhiányosabb időszak, amely során 15-18 °C-on tartjuk az állatokat. Ezek a teknősök a szabadban csak egy-két évente szaporodnak, viszont terráriumban, jó tartás mellett egy nyári szezonban akár több olyan fészekaljat is rakhatnak, amelyek egyenként, általában egy-három tojást tartalmaznak. A tojásrakás előtt álló nőstények számára biztosítsunk olyan mélységű, laza szerkezetű talajt, amelybe egész testüket le tudják ásni. A kisteknősök ivararányát a hőmérséklet pontos beállításával ennél a fajnál is jó eséllyel lehet befolyásolni. A kikelő fiatalok meglehetősen gyámoltalanok. Eleinte csak 3-5 cm-es vízben tarthatjuk őket, lehetőleg vízinövények között. Első eleségként valamilyen élénk színű dolgot fognak elfogadni. Erre a célra leginkább a vörös szúnyoglárva felel meg. Ahogy cseperednek, fokozatosan átállhatunk a felnőtt egyedeknél javasolt tartástechnológiára. A pettyes víziteknősök nem védett állatok.

Forrás: Kistermelők Lapja