A virginiai fogasfürj az USA keleti, délkeleti és középső részein él. E hatalmas területen összesen 22 alfaja alakult ki, bár e téren igencsak különbözik a szakemberek véleménye. Vannak, akik lényegesen kevesebbre, míg mások lényegesen többre taksálják a különböző rasszok számát.
A virginiai fogasfürjet az USA-ban több nyugati államba is betelepítették, emellett a világ számos más pontján sikerrel meghonosították.
Az, hogy Kubában is élnek virginiai fogasfürjek, ez egyesek szerint betelepítés, mások szerint természetes honosodás eredménye.
Ez, a mintegy 22 cm testhosszú, 20 dekagrammos madár kiváló alkalmazkodóképességgel bír, jól érzi magát úgy a ritkásabb fenyőerdőkben, mint a füves pusztákon, de akár városok nagyobb parkjaiban is szívesen megtelepszik.
A virginiai fürj jól bírja a mi teleinket is, em gallyaz fel, hanem a talajon kapar magának egy kisebb mélyedést, s ide vonul vissza pihenni éjszakára.
Érdekesség, hogy ha több egyedet tartunk együtt, azok egymással összebújva, körben pihennek,
így nagyobb az esély arra, hogy valamelyikük megpillantja a bármely irányból feltűnő ellenséget. Ez a kör alakú „sündisznóállás” a faj túlélésében nagy szerepet játszik.
Ma már a virginiai fogasfürj háziasított madárnak tekinthető, s nálunk is már nemcsak számos mutációja létezik, hanem hozzánk is eljutottak fajtáinak képviselői. Ezek közül hazánkban leggyakrabban a mexikóinak nevezett fajtát tartják, melynek színe általában a vadszínű ősökére emlékeztet, s megfelelő tartás mellett mintegy 100 tojással hálálja meg a gondoskodást. A fölösleges egyedeket legjobb 8-hetes korban vágni. Húsuk igazi delikátesz.