A növényvédelemben minden év hozhat valami új tanulságot, így volt ez az idén is. Gazdagon virágzott a kajszi a tavalyi fagykáros év után és az időjárás is kedvező volt, nem állt fenn a moníliás virágfertőzés és a gnomóniás betegség veszélye. Éppen ezért voltak, akik megnyugodva kihagyták a permetezéseket, ami utóbb nagy hibának bizonyult.
A fiatal gyümölcs rendkívül gyorsan nő, amúgy is nehéz megóvni a fertőzésektől. Az idén elég gyakori volt, hogy hajnalra 3-5 °C-ra hűlt le a levegő és sok harmat képződött, ami elég is volt a sztigminás betegség kórokozójának a fertőzésre. A Stigmina carpophila gomba konídiumai ellenállók a hideggel szemben és két évig is fertőzőképesek maradnak, a lehullott lombon, a fák kérgén találhatók meg.
A gomba számára a nedves, hűvös körülmények az ideálisak, amit az idén a hideg hajnalokon kapott meg, még ha nappal meleg, napsütéses volt is az idő.
A beteg gyümölcsökön látszik is, hogy a fölső részükön alakultak ki az apró, parás, kiemelkedő pöttyök, ahol a pára lecsapódott. A lombon pedig a betegség okozta jellegzetes levéllyukacsosodás alakul ki. A betegség a hajtásokon, vesszőkön a rügyek körül jelenik meg, ovális, barnás, repedezett felületű foltok formájában. A rügyek a foltokban nem hajtanak ki.
A védekezésre virágzáskor kellett volna sort keríteni, mégpedig bimbós állapotban és sziromhullás után, legalább egy felszívódó és egy kontakt szerrel.
A monília és a gnomónia elleni hatóanyagok a sztigmínára is hatásosak.
Erős fertőzés után érdemes ősszel és tavasszal rezes lemosó permetezést végezni.
A sztigminához hasonlók a ventúriás varasodás tünetei is, amelyek először néhány milliméteres sárga foltok, amelyen idővel barna bársonyos bevonat alakul ki, a gomba szaporítóképleteivel. A foltok alatt a bőrszövet elparásodik, megrepedezik. Korai fertőzés esetén a gyümölcs lehullik. A Venturia carpophila melegkedvelőbb gomba, mint a sztigmina, július közepéig ajánlott permetezni ellene. Az almavarasodás megelőzésére alkalmas hatóanyagok ellene is beválnak.