Back to top

Az imádott leanderek

Olykor mellőzött szerepéből küzdi föl magát a szívünkbe a rajongásig szeretett növény. Kisné Heyek Andrea jól emlékszik arra, amikor rácsodálkozott a nemszeretem növény, a leander szépségére. Azóta több mint 80 termetes tövet nevel belőlük apró kertjében. Az Édenpont mozgalom szervezésében nyár közepén bárki megcsodálhatja végtelen változatosságukat.

Ha létezik szerelem sokadik látásra, akkor ez az volt, elegyedünk szóba Andreával. A férjem egyik nap a nagymamája leandereivel állított be. Mi tagadás, nem fogadtam kitörő örömmel az új lakótársakat. Sőt, sok idő eltelt, amikor locsolás közben rácsodálkoztam, hogy milyen szépek a virágaik. Onnantól kezdve nem volt megállás. A kapubeálló mellett felejtett példányok a terasz ékei lettek, és szép sorban gyűltek melléjük a szebbnél szebb virágú fajták, közel húszféle: a rózsaszín különféle árnyalatai, vajszín, sárga, csak hófehér nem volt közöttük.

• Hogy sikerült mégis szert tenni rá?

– Magról nevelkedett sok más színváltozathoz hasonlóan. Magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy megpróbáljam elvetni a magját. Jó néhány évvel ezelőtt a szomszédasszonyom – akinek tudtam, hogy csak vajszínű fajtái voltak –, büszkén hozott át egy fehér leandervirágot, amit magról nevelt tőről csípett le. Ez újabb lökést adott, én is elkezdtem lelkesen szaporítani valamennyit magról.

Lassan nem fértünk el a sok növénytől. Néhány évvel ezelőtt el is kellett adnom egy kis teherautónyit belőlük.

A megmaradt tövek kétharmada saját magszaporításból jött létre. Mára már visszafogtam magam, csak alkalomszerűen szaporítok, mint például idén tavasszal a kertlátogatóba érkezőknek ajándékba.

A rózsaszín ritkaság

• Gondolom, évek telnek el, mire virágot hoz egy-egy magonc.

– Rendszerint két évig kell várni, mire megjelenik az első virág. Akkor szelektálni kellene, és megválni attól, ami nem hordoz újdonságot, de ez nekem rendszerint nem megy. Engem az is érdekel, hogy milyen a levele, a bokor jellege, szóval továbbnevelem valamennyit. Legkedvesebb fajtám például – amit Andrea kedvencének neveztem el – szokványos rózsaszín virágú változat, de rövid ízközű hajtásaival sűrű, tömött bokrot nevel. Az egyetlen a gyűjteményemből, ami nem szereti a tűző napot, megperzselődnek a levelei, inkább a félárnyékban érzi jól magát, ezért a kertben, a fák közelében kapott helyet.

• A többségüknek viszont nincs kifogása a napos terasz ellen, teljesen benépesítik.

– Nekünk már alig marad hely, ez így igaz. A magasak a földön, az aprók az asztalon növekednek. Talán csak ez a jázmin a kakukktojás, mutat Andrea a teraszajtó előtti bokorra. Néhány évvel ezelőtt Olaszországban vettük, mennyei illatot áraszt.

• Ugyanolyan bánásmódot igényel, mint a leanderek?

– Kissé mások az igényei, főképp a teleltetést illetően. Amíg a jázmint világos helyen, a lakás használaton kívüli, fűtetlen szobájában teleltetjük, a leandereket a pincében, máshol nem is férnének el.

• Nem sínylik meg a hónapokig tartó sötétséget?

– Egyáltalán nem, szinte ugyanúgy vesszük ki őket tavasszal, mint ahogy bevittük ősszel. Ehhez azonban alacsony, 5 °C körüli hőmérséklet kell, ami egy fűtetlen pincében megadatik. Teljesen leáll a fejlődésük, ez fontos része annak, hogy egészségesek maradjanak. Az időjárástól függően novemberben behordjuk őket. Figyeljük, hogy mikor mondanak tartós fagyokat. A kora őszi enyhe éjszakai fagyokat átvészelik, de a napközben is kitartó, nagy hideg kárt tenne bennük, különösen a fiatal tövekben.

• Kell őket télen öntözni?

– Összesen háromszor-négyszer, azaz hathetenként meglocsolom őket, különben kiszáradnának.

A magvetés fortélyai

• Sokan azért nem szeretik a leandert, mert sok a kártevője. Valóban így van?

– Talán szerencsém van, a leander-pajzstetű ugyanis évek óta elkerüli a töveket. Felszívódó szerekkel védekezem ellene, ha szükséges, az atkák ellen pedig jól bevált a Zoom nevű készítmény, aminek nagy előnye, hogy már egyszeri permetezéssel is hat.

A metszés sem nagy ördöngösség. Rendszerint tavasszal vágom vissza őket, de azt is csak akkor, ha szükséges. Az évek során a magoncok közül igyekeztem dús bokrú, jól elágazódó töveket kiválogatni.

• Meséljen még a magvetés fortélyairól, hiszen nem szokványos szaporítási mód a leandereknél.

– A hosszúkás magtokok a bokron telelnek, majd tavasszal, vetés előtt kipergetem belőlük a pitypangéhoz hasonló, szőrös magvakat. Egy tálka vízben ázva csíráznak. Így egyszerűbb, mint várni, hogy mikor emelkedik ki a földből a növényke. A két-háromcentis csíranövények aztán cserepekbe kerülnek. Már az első évben jókorát nőnek, de virágot csak a kétéves tövek hoznak. Mivel virágban végződik a szár, ott elágazódik a növény. Ha így hagyjuk, törzses fácskát nevelhetünk belőle. Nagyon szeretem ezt az alakot, és nem utolsósorban a helykihasználás szempontjából is előnyös.

A többéves töveket egyforma fekete vödrökbe ültetem, az oldalukat az aljuktól 1-2 centire kilyukasztom. Így nincs szükség cserépalátétre, mégis raktároz némi vizet a cserép. Így egységes az összkép a sok növény között, legalábbis ami a növények „lábait” illeti.

• Hogyan öntözi őket?

– Az öntözés számomra egy szertartás. Hordóban langyosítom meg a kútvizet, kannával hordom onnan a tövekhez, alkalmanként mintegy 200 litert. Semmiképp sem csinálnám tömlővel, ez így sokkal személyesebb. Közben van időm megnézni, melyik hogy van, mit szeretne. Hetenként egyszer tápoldatot is keverek a vízbe. Meglepően vízigényes növények, felülről azonban kevésbé szeretik a vizet. Az eső tönkreteszi a virágaikat, ezért nyaranta mindig aggódom, ha esőfelhő közelít.

A kiszökött trombitafolyondár

Végigmustráljuk a teraszon sorakozó tengernyi leandert. Közben a fekete cica „engedélyével” készítek néhány fotót az asztalon cseperedő magoncokról.

Amíg a teraszon a leanderek a főszereplők, a kertben más növények is szerephez jutnak. Mindjárt az elején a ház körüli lankát borító makulátlan, puha pázsit tűnik fel, ami Imre érdeme. Át is veszi a szót a feleségétől.

– Mintegy 25 éve, amikor elkezdtük kialakítani a frissen felépült ház körül a kertet, elsőként a pinceásás során felszabadult nagy mennyiségű földdel kellett kezdenünk valamit. Ebből lett ez a lankás domboldal a ház körül. Akkoriban három gyermekünk mellett még két kutya is a család tagja volt, miattuk téglával magasított szegélyt készítettünk az ágyások köré. Ugyancsak téglából épült, és a kerítés felől falat is kapott a kerti tó.

Feleségem nagy kedvencei, a páfrányok és az árnyékliliomok sem maradhattak ki. A kerítés mentén ültetett tujákat idővel lecseréltük, változatosabb cserjéket ültettünk a helyükre.

• Mégsem látni be a kertbe egyik oldalról sem.

– Az egyik utca felől jól takar a magról kelt vadszőlő, a másik oldalon pedig az utcára ültetett növények is besegítenek a takarásba. Ott van például az a borostyánfa, azaz az akácfára felfutott borostyán. Mi az utcát is a kertünk részének tekintjük. A villanyoszlopra futó trombitafolyondár eredetileg a kertünk lakója volt, de sarjhajtásaival elképesztő iramban vándorolt, kiszökött az utcára.

Andrea a Magyar Leander- és Mediterrán Kertbarát Egyesület tagjaként másodmagával könyvet is írt a leanderekről. A képekkel bőven illusztrált magánkiadású könyv nagy sikert aratott, gyorsan elkapkodták a növénybarátok. A tudás azonban Andrea fejében van, és azt örömmel átadja a hozzá látogató kertbarátoknak.

Fotók: Heyek Andrea, Algeier Wendy

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2019/5-6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A természet utat mutat

A természet utat mutat, megadja az utasításokat, és ezekkel élni kell, méghozzá szabadon, erőlködés nélkül – fogalmazott Páli Barna, akivel párja, Lampert Mária társaságában találkoztunk Alsópáhokon, annak is festői vasboldogasszonyfai részében, ahová letelepedett családjával. Állatokat tartanak, egy különleges gyümölcsöst művelnek, ottjártunkkor éppen jurtát építettek, és kertet is terveznek.

Kevesebb szőlő, alacsony árak Szlovákiában

Szlovákiában az idén nagyjából két héttel később kezdődött a szőlőszüret, mint például 1 évvel ezelőtt. Az előzetes becslések szerint 15 százalékkal gyengébb termés várható.

Mi terem a szőlő alatt?

Ha mókásan akarnánk megválaszolni a kérdést, mit is találhatunk a szőlő alatt, mondhatnánk, hogy ott lehetnek a számunkra legfontosabbak: családunk, hűsölő háziállataink, autónk... Viccet félretéve, a szőlő közvetlen környezetéről, vagyis a tőkék alatti tér kihasználásáról szeretnék bővebben szólni.

Nagy termés helyett jobb eredményt

Szeptember 24-én tartották a szokásos kukorica-, cirok- és napraforgófajta-, valamint technológiai bemutatót és tanácskozást Gyulatanyán. Mint a kísérleti telep gazdája, Augusztinyi András röviden utalt rá, ilyenfajta ismertetőre és szakmai konzultációra napjainkban is van igény, mert sokaknak ez a hely jelenti a lehetőséget, hogy valós információkhoz jussanak.

A növényvédő szerek okozta károk

A hormonhatású gyomirtó szerek, amelyeket elsősorban a gabonaféléknél és a kukoricában használnak, a légmozgás hatására elérhetik a szőlőültetvényeket is, ahol nagy károkat okozhatnak.

Sokat segíthet egy nitrogénérzékelő

A növények nitrogéntartalmának mérésére szolgáló érzékelők egyre fontosabb szerepet játszanak a modern mezőgazdaságban, mivel ezek a hagyományos módszereknél jóval pontosabb eredményt adnak, ezáltal pedig optimális műtrágyamennyiség kerül a földbe. Már a kisebb gazdaságok számára is elérhető egy a közelmúltban kifejlesztett érzékelő rendszer.

Az aktív termelési módozatoké a jövő

Az időjárási anomáliák, a mind meglepőbb kihívások ébresztik rá a gazdákat arra, hogy tudatosan és aktívan be kell avatkozniuk a jó terméseredmények érdekében – véli Éber Csaba. A Malagrow kereskedelmi vezetője szerint a változékony helyzetből kell kihozni a legtöbbet, ehhez pedig profi termékek és magabiztos szaktudás kell.

Előzzük meg a moníliát

A moníliás betegség kórokozója olyan gomba, amely a gyümölcsfák virágait, hajtásait, vesszőit, a termőnyársakat, valamint a gyümölcsöket fertőzi. A monília az összes gyümölcsfán előfordul és évi rendszerességgel okoz problémát a házikertekben. A veszélyes gombabetegség főleg nedves, csapadékos évjáratokban gyakori.

Veszélyben a vajdasági termőföldek!

Ötven év múlva pusztává válhat Szerbia éléskamrája. Riasztó mértékben csökken a Vajdaságban található mintegy 1,7 millió hektárnyi termőföld szervesanyag-tartalma. A szakértők figyelmeztetnek, a talaj humusztartalma már három százalék alá esett, ami az optimális határérték.

Kertek falánk "vendégei": talajlakó kártevők

A megváltozó környezeti feltételeknek, például a brutális fölmelegedésnek, a felpörgött kereskedelemnek, és a lelkesen jövő-menő turistáknak köszönhetően napról napra hallhatunk híreket újabb és újabb károsítók felbukkanásáról. Sokunknak lett személyes jó ismerőse a lepkekabóca, a márványospoloska vagy éppen a borókabogár.