Jelentősebb számban azonban a XIX. században kezdtek el kedvtelésből tartott állatfajokat importálni a távoli földrészekről, mivel ekkor már a szállítási költségek nem voltak oly magasak, hogy ezt a jómódú polgárok ne tudták volna kifizetni, így először Hagenbeck jóvoltából az 1870-es években jelentek meg az európai madárpiacokon a tűzpintyek is.
A tűzpinty Északkelet-Kolumbia és Észak-Venezuela 300-1200 méter magasságban fekvő erdős, ligetes területek lakója.
Tartása leginkább a tengelicéhez és a kanárihoz hasonlít, ezért nem meglepő, hogy hamar igencsak közkedveltté vált, s mivel már egy nagyobb kalitkában is könnyedén szaporodásra bírható, így hamarosan tenyésztése is megkezdődött, főként Belgiumban, Hollandiában és Németországban.
A tűzpinty, melyet tűzcsíznek vagy kapucinuscsíznak is neveznek, könnyen keresztezhető más rokon fajokkal,. így a kanárival is. A madarászok már régóta szerették volna kinemesíteni a vörös színű kanárit, de ez nem járt sikerrel, viszont a tűzpinty és a kanári keresztezéséből származó hím egyedek utódainak tollazatában rendre megjelent a vörös szín, így vált lehetővé, hogy a vörös színű kanárit kinemesítsék.
A tűzpinty szerencsére fajtisztán tenyésztve is elterjedt madárnak számít,
s mivel ára mindig is magas volt, így nagy figyelmet szenteltek rá a tenyésztők. Európába már hosszú évtizedek óta nem érkezett vérfrissítés, de szerencsére a beltenyésztés nem jellemző, az állomány genetikailag gazdag. Mára a tűzpintynek számos színváltozata is előfordul, így pl. barna, achát és izabella is.