0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Hortenziák: a romantikus gömbök titkai

Reneszánszukat élik a hortenziák nemcsak Európában, de Amerikában is. Őshonos fajként a Távol-Keleten, valamint Észak- és Dél-Amerikában nemcsak aljnövényzetként, hanem kúszónövényként is megtalálhatóak példányai. Közel száz fajuk ismert és a nemesítők munkájának köszönhetően mára már több ezer fajtából választhatnak kedvelőik.

A hortenzia árnyékos, fák közeli helyeken érzi jól magát, igazából csak a virágzási időszakban van szüksége napra. A fák gyökérkonkurenciáját ugyanakkor nem jól tűri, tehát a fáktól csak bizonyos távolságra ültessük, ahol a korona árnyékát még élvezheti. Fajtáinak többsége számára a savanyú kémhatású, 4-4,5 pH-jú közeg a megfelelő, bár vannak fajai, köztük a cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens), amelyek tágabb kémhatástartományt is bírnak, vagyis kissé meszes talajban is szépek.

Kardinális kérdés a metszés

Kora tavasszal, a fagyok elmúltával a bokrainak fagysérült részeit távolítsuk el a földhöz közeli, gyenge, csavarodott hajtásokkal együtt. Tavasszal metsszük meg a cserjés hortenzia (H. arborescens), a bugás hortenzia (H. paniculata) és a tölgylevelű hortenzia (H. quercifolia) fajok egyedeit, mert ezek az aktuális évben nevelt hajtásokon hozzák a virágaikat. E fajok közös jellemzője, hogy virágbugájukat megőrzik az elvirágzás után is, így télen is díszítenek.

A kerti hortenziát (H. macrophylla), a fűrészeslevelű hortenziát (H. serrata) és a japánhortenziát (H. anomala ssp. petiolaris) ugyanakkor a virágzás után metsszük, mert ezeken még ősz végéig, a tél beálltáig kialakulnak a virágrügyek, amikből a következő évben a virág nyílik majd. Ha tavasszal metszenénk, akkor abban az évben az a növény nem virágozna, mert a metszéssel a virágrügyeket is eltávolítanánk.

Fiatal hortenziák telepítése után az első évben a bokorforma kialakítása fontos.

Ezért ilyenkor erősen metsszünk vissza minden hajtást, azok kétharmadát vágjuk le. Később már csak fenntartó, fiatalító metszést végzünk. Hároméves vagy annál idősebb ágakat nem érdemes meghagyni. Ahogy öregszik a hajtás, egyre kisebbek lesznek rajta a virágok, érdemes tehát helyet adni az újaknak.

Tavasszal a cserjés hortenzia (H. arborescens) hajtásait 30-50 cm magasan vágjuk vissza, ezáltal zömökebb lesz a bokor. A kerti hortenzia (H. macrophylla) hajtásait az elnyílt virággömböktől lefelé számítva mindig két-három levélpár fölött metsszük vissza. A bugás hortenziát (H. paniculata) tavasszal vágjuk vissza egészen a talaj fölött, onnan fog megújulni. Ha erősebb a visszavágás, nagyobb virágokat nevel, ha kevésbé vágjuk vissza a hajtásokat, akkor kisebb, de több virágot hoz. Ebből a fajtacsoportból lehet törzses hortenziát, hortenziafácskát nevelni.

Hortenziatörténelem

Európában az 1800-as években jelent meg a hortenzia, először Angliában ültették. Ezen első példány valószínűleg Amerikából érkezett és sok-sok fehér apró virágból álló virágzatú cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) lehetett. Kezdetben a fehér hortenziák voltak a népszerűek, aztán a színesek is megjelentek. Ma nagy az igény a többszínű hortenziák iránt, ezeknél a sziromszél színe eltér a szirom többi részének színétől.

Hogy több is legyen

A viszonylag idős, méretes töveket egyszerűen tőosztással szaporíthatjuk. Ősszel emeljük ki a tövet a talajból, éles késsel daraboljuk két-három részre, majd ültessük a darabokat az előkészített ültetőgödrökbe, ugyanolyan mélyen, ahogy korábban voltak. Öntözzünk alaposan.

Kora tavasszal, még a virágbimbók megjelenése előtt zölddugványozással is szaporíthatjuk kedvenc hortenziánkat. Vágjunk fejdugványt, a rajta levő nagy leveleket vágjuk félbe, hogy kevesebbet párologtassanak. Az így előkészített dugványt tűzdeljük savanyú, 4-5 pH kémhatású szaporítóföldbe. Hogy a talaj lazább legyen, keverjünk bele perlitet, kókuszrostot. Ha cserépbe dugványozunk, akkor a kiültetésig maradhat benne a növény. Keverjünk a földbe tartós hatású műtrágyát is. Hogy kellően párás legyen a dugvány környezete, húzzunk rá erős műanyagzacskót úgy, hogy előtte pálcikát szúrunk a földbe, ami megtartja majd a növény fölött a zacskót. Használhatunk erre a célra befőttesüveget is.

Bokros, telt töveket kapunk, ha a dugvány meggyökeresedése után a hajtást két levélpár fölött elcsípjük.

Az ősz a hortenziák fásdugványozására ideális. Egyéves fás dugványt használjunk, melynek két pár rügye kerüljön a talajba, a talaj fölött pedig egy pár rügyet hagyjunk meg.

A kék virág receptje

Az antocianidinek csoportjába tartozó delfinidin felelős a hortenzia virágszínéért, ettől a színanyagtól lesz rózsaszín, illetve kék a hortenzia virága – mindegyik más-más körülmények között. A talaj savas kémhatása mellett alumínium is szükséges a kék virágszín létrejöttéhez. A delfinidin a virágsziromban található, az alumínium a talajban. A szabad alumíniumionoknak el kell jutniuk a virágszirmokba ahhoz, hogy az intenzív kék szín megjelenjen. A delfinidin az alumíniummal saválló kötést alkot, az okozza az intenzív kék színt.

Ha nincs a talajban elegendő, a gyökér számára fölvehető alumínium, akkor felemás színűek lesznek a virágok, az egyik felük kék, a másik rózsaszín marad.

A hortenzia pH 4-5 kémhatású talajban érzi magát jól, ezért azt lehetőség szerint fönn kell tartanunk. Mivel nálunk az öntözővizek zöme kemény, azaz túl sok benne a kalcium és a magnézium, ezért a talaj pH-ja fokozatosan a lúgos tartományba kerülhet, ami csökkenti a kékítés sikerét. A természetes anyagok közül a kávézacc vagy a ventilált kénpor közvetett módon savanyítja a talajt, de a tűlevelű örökzöldek kérge is jó lehet, csak annak hosszabb idő kell, hogy kifejtse a hatását.

Mulandó kékség

A kékítés csupán egy évre szól. Ahogy csökken a talajban a szabad alumínium szintje, úgy tompul a kék színárnyalat, míg végül visszavált a fajta eredeti színére. Ne feledjük, a kék szín nem természetes jelenség a hortenziáknál.

A talajba ősszel, ültetéskor timsó formájában juttathatunk alumíniumot. Keverjük bele az ültetőközegbe, ahonnan majd az öntözővíz segítségével lassan feloldódik. Tavasszal még 3-4 hetenként keverjünk timsót az öntözővízbe, 3-5 grammot literenként. Lehetőség szerint ne használjunk meszes öntözővizet. Locsoljunk esővízzel, vagy savanyítsuk a meszes öntözővizet citromsavval. Azonkívül használjunk kevesebb foszfortartalmú műtrágyát, mert az megköti a talajban lévő szabad alumíniumionokat, így azok nem lesznek fölvehetők a hortenzia számára. Mielőtt a virágkékítéshez fogunk, jó, ha tudjuk, hogy bizonyos hortenziafajták virágait nem lehet intenzív kék színűre „festeni”.

Kaspóban könnyebb

Ha cserépbe ültetjük a hortenziát, akkor a földjét mi választhatjuk meg, vagyis könnyebben megteremthetjük a fejlődéséhez ideális savanyú kémhatású, 4-4,5 pH-jú közeget. A virágkékítésnek is sokkal nagyobb esélye lesz így, hiszen szabályozott körülmények között működik majd a folyamat. Intenzív kék virágot rózsaszín fajtából tudunk nyerni, piros virágból inkább lilás színt kapunk.

Fotók: Megyesi Éva, Wikimedia Common

Írásunk a Magyar Rózsatársasággal együttműködve készült, az egyesületben elhangzott ismeretterjesztő előadás alapján. Az önszerveződő civil társaság nyolc éve tevékenykedik aktívan, kezdő és gyakorló rózsabarátokat fogad tagjai sorába, célja az igényesebb nemzeti kertkultúra fejlődésének ösztönzése.

http://magyarrozsatarsasag.blogspot.hu

Forrás: Kertbarát Magazin