Back to top

Vissza a természethez? A kecskék és a permakultúra

Mostanában divatos dolog a permakultúra, ami valójában a hagyományos, kisparaszti gazdálkodás kemikáliák előtti változata, újragondolva. Ebbe a rendszerbe a kecske, de más haszonállatok is tökéletesen beilleszthetőek.

Mi az a permakultúra?

Fenntartható gazdaság. Nem azonos a biogazdálkodással, bár közel áll hozzá, és nem teljesen azonos az ökológiai gazdálkodással sem. Mégis, ezek sok eleme megtalálható benne.

A legfontosabb ezek közül a fenntarthatóság, a természetes folyamatok „leutánzása”, a kemikáliák szinte teljes kizárása.

A permakultúrás területek fontos eleme a talaj természetes védelme talajtakarással, a csapadékvíz hasznosítása, a növények társulásainak ismerete (egymásra milyen hatással vannak az egyes növények). Ebbe a rendszerbe tökéletesen beilleszthetőek a ház körül tartott állatok, a tyúkok, a nyulak és a kiskérődzők is. Ne gondoljunk hatalmas, összetett rendszerekre, hanem kisléptékű családi gazdaságokra, leginkább az önellátást megcélzó egységekre (nem erről álmodunk mindannyian?). Természetesen egy jól sikerült, átgondolt gazdaság képes a család és haszonállatai igényén felül "kifelé", eladásra is termelni, de ez függ a terület méretétől és sajnos az időjárás változásaitól is.

Első kör: haszonállatok

A jószágot etetni kell. A takarmányból húst, tejet, tojást állít elő. Mindannyian igyekszünk lehetőség szerint saját takarmánybázist kialakítani, ha máshogy nem is, a parlagon maradt területek kaszálásával, legeltetésével. A termelt állati terméket feldolgozzuk, elfogyasztjuk, eladjuk, és a közben termelődő trágyát, almot is megpróbáljuk hasznosítani, eladni, komposztálni, de valamit mindenképp kell vele kezdeni. Adott tehát egy egyszerű körfolyamat, amit minden állattartó (remélem) jól ismer.

Második kör: növények

A növényeknek a jó minőségű termőföld, napfény, csapadék létfontosságú, ezekre fajtánként és típusonként eltérő mennyi­ségben van szükségük. Van, amelyik sok vizet szeret, van, amelyik sok napfényt és van, amelyik a savanyú talajt, másik meg a homokot. Akkor tudnak fejlődni, termést hozni, ha ezen igényeik ki vannak elégítve.

Ráadásul bármilyen furcsa, fontos számukra a „szomszédság”, az eper szereti a vöröshagymát, a sárgarépa a retket, a kukorica és a tök szintén jó barátok.

Segítik egymás fejlődését, védik egymást a kártevőktől. Hasonló együttműködés az állatvilágban sem ritka, miért gondolnánk, hogy a növények között ez másképp van? A növény tehát kikel a magból, fejlődik, aztán termést hoz, ezt mi betakarítjuk, saját vagy állataink élelmezésére fordítjuk. Tiszta sor, ugye?

Nagy kör, kölcsönhatásban

A talajt, hogy termékeny legyen, trágyázni kell. A trágyát jó esetben az állatok adják... Hagyományos eljárásban a talajt jó mélyen beszántják, beleforgatják a trágyát (állati vagy növényi, ha optimális a helyzet). Per­makultúrában azonban ritkán tesznek ilyet. A talaj szerves anyaggal való takarása (mulcs) során a talaj saját maga állítja vissza egészségét. A talajtakarás alatt nedvesebb, nyáron hűvösebb, télen melegebb a „klíma”, ez vonzza a talajlakó élőlényeket, amelyek aztán egyszerű létezésükkel is képesek a holt talajból élőt varázsolni, igaz, ez idő kérdése. A mulcs lehet növényi nyesedék, szalma, széna, fakéreg, gyapjú, bármi, ami szerves és lebomlik a természetben. A kecske által el nem fogyasztott, otthagyott széna, szalma a lehető legtökéletesebb mulcsanyag. Mulcs alá, vagy a mulcsban kialakított „tányérokban” vetjük, palántázzuk a növényeket, amelyek vízigénye sokkal kevesebb, mint mulcsozás nélkül. A tápanyagokat, ha pótolni szeretnénk, az érett istállótrágya adja és a komposztálás (ami nem megy ki mulcsra, az megy a komposztba). A növények szára, a nyesedék is vagy mulcs, vagy komposzt lesz – hacsak nem takarmány. A „gazt”, ami a nem mulcsozott területeken nő, hagyhatjuk nyugodtan, hiszen a haszonnövényeknek szükségük van ma már árnyékolásra, a kihúzott gyomokat, gazt, szintén lehet talajtakaróként vagy takarmányként hasznosítani.

A nem haszonnövények olyan mikroklímát képesek kialakítani a haszonnövények környezetében, ami elősegíti a haszonnövények fejlődését és a betegségekkel szemben is védelmet adhatnak.

Igaz, a terméshozam csökken, de mi nem ipari méretekben gondolkodunk, hanem fenntarthatóságban és egy család ellátásában. A család ellátásán kívül persze el kell látni az állatokat is, de a jól megválasztott vetésforgó megfelelő takarmánybázist biztosít, a legtöbb növény valamelyik része, ami emberi fogyasztásra nem alkalmas, nyugodtan etethető az állatokkal.

Egy élő, működő példa

Ellátni való „állomány”: 4 tagú család (nem válogatósak), 20 darab tyúk, 10 darab házinyúl és a szaporulatuk, 6 fejős kecske és a szaporulatuk. Volt egy póni is, amitől sajnos víztakarékosság miatt meg kellett válni, de tökéletes kiegészítése a rendszernek.

A terület zártkerti ingatlan. Fél hektár kaszáló/legelő gyümölcsfákkal, negyed hektár egybefüggő, parlagon hagyott szántó, a maradék negyed hektáron van a lakóház, a veteményes és az istálló. A ház vízellátása kútból biztosított (amikor van benne víz). Esővíz gyűjtéséről 6 darab „köbös kocka” gondoskodik, a szürke víz újra felhasználásra kerül.

A megtermelt növények a család élelmezésére és az állatok ellátására szolgálnak. A legelő terület (a parlagon hagyott föld és a kaszáló) tavasztól őszig legeltetve van, illetve az a legjobb, ha egy kaszálás is mindenképp belefér. A parlagon hagyott földön „gyomok” élnek, seprence, orvosi somkóró, elvadult lucerna, herefélék, gyermekláncfű, fűfélék. A „gyümölcsös” növénytársulásában a fűfélék vannak döntő többségben.

A veteményben kizárólag talajtakarásos rendszert használnak, az ágyások között szabadon burjánzik a „fű”.

A kiskertben lehetőleg olyan növényeket termelnek, amelyeket részben az állatok takarmányozására is lehet használni. A kiskertben feltörő gyomokat a nyulak kapják, kaszálmányként. A legelőt egyértelműen a kecskék hasznosítják, ahogy a hullott gyümölcsöt is. A szürke víz hasznosításához bambusznádat telepítettek (a kecskéknek igen jó takarmány), és édesburgonyát is sokat palántáltak, szára és gumója is jól hasznosítható embernek, állatnak egyaránt. Vetettek csicsókát is, hasonló elgondolásból. A csemegekukorica szára szintén takarmány. A területen lévő csalánfoltokat meghagyták, egyrészt a belőle nyert „tea” jót tesz a kultúrnövényeknek, másrészt nagy aszály esetén kaszál­mányát szívesen fogyasztják a kecskék. A kecskéknek megtermelődött összes alomanyag mulcsként használható fel, a trágya a baromfi- és nyúltrágyával együtt komposztálódik, és tavasszal-ősszel innen kapja a kert és a parlagon heverő föld az utánpótlást.

A baromfi együtt él a kecskékkel, szabad kijárásuk van a területen. Tisztán tartják a karám környezetét, hússal- tojással segítik a családot.

A tojás héja komposztba kerül, illetve a kecskék takarmányába. A nyulak a veteményes „füvét” legelik, erre kialakított ketrecekben. Éjszakára mennek csak vissza a férőhelyeikre. Szezonban kizárólag zöldet kapnak. Lassabb a növekedésük, de ingyen van. Húsukat a család felhasználja. A kisnyulak anyjukkal együtt tanulják a legelést. Téli takarmányukat év közben a kaszált széna adja, ahogy a kecskék téli takarmányának egy részét is. Az abraktakarmányt vásárolni kell, egyelőre a téli takarmányt is, de a jövőben erre fog szolgálni a most parlagon hagyott fél hektár.

Tavasztól őszig gyakorlatilag a terület teljes körforgásban van. Ami megtermelődik a földön, azt felhasználja a család és az állatok, a jószág potyadéka visszakerül a növényeknek. Télen, kis kivétellel, nincs növényi termelés, akkor pihen a föld a mulcs és a kihelyezett komposzt alatt. Ha a nagyobb terület is bekerül a körforgásba, akkor az állatok takarmányozására használt abrak kivételével, a rendszer teljesen önellátó lesz. Jó takarmányozás mellett a tejtermelés évente maximum 5-8 hetes kiesessel folyik, a tyúkokkal ez a kiesés azért jóval több, hiszen nem használ a gazdaság fényprogramot a tojás termelésére.

A szomszédoktól rendszeresen kapnak növényi „maradékot”, borsószár, kukoricaszár, felmagzott vetemény formájában, ez is az állatok takarmányozására kerül.

A parlagon hagyott föld köré telepített (sokat szidott) smaragdfák levele szintén takarmányforrás. Az egész rendszert a mulcsozás (aminek anyagát a kecskék állítják elő) védi és mozgatja. A gyűjtött esővizet elsősorban locsolásra használják, ezzel nem terhelik feleslegesen a kutat. A háztartás maga amúgy is víztakarékos, de az állatok ivóvízén nem lehet spórolni. A cél természetesen a teljes önellátás lenne, de a család pénztárcájához képest, a mai magyar szabályozás mellett ez szinte lehetetlen feladat, azonban a takarmányozás és a család élelmiszerel­látása szinte teljesen megoldható.

(A képek a helyszínen készültek.)

Pallagi Zsuzsanna

GerecseKecske

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Harkány és Orfű a Dél-Dunántúl legvirágosabb települései

Augusztus 24-én Szekszárdon hirdették ki a Baranya, Somogy és Tolna megyéket magában foglaló dél-dunántúli régió nyertes településeit. A három megyéből pályázó városok között Harkány, a falvak között pedig Orfű lett az első helyezett, így a térségből ők indulhatnak az országos fődíjért folyó versenyben, amelynek eredményét október elején hirdetik ki Budapesten.

A kreatív ifjú agrárnemzedék a jövő Magyarországának záloga

A 2019/20-as tanévben, a júliusi adatok ismeretében 7304 első éves diák kezdi meg tanulmányait az Agrárminisztérium által fenntartott 47 agrárszakképző intézmény valamelyikében. Ez 284 fővel több, mint az elmúlt esztendőben, mondta Nagy István agrárminiszter az agár-szakközépiskolák országos tanévnyitó ünnepségén Vépen.

Egy elegáns díszbaromfi: a szumátrai

A szumátrai baromfi származási helye Indonézia (elsősorban Szumátra, de Jáva és Borneó szigetén is előfordul). Egy régi fajta, amely semmilyen más baromfival nem téveszthető össze.

Három egyszerű módszer szülőknek, amivel fenntarthatóságra taníthatják gyermekeiket

Az egészséges életmód már nem csak arról szól, hogy tudatosan táplálkozunk és rendszeresen mozgunk. A Földünkről való gondoskodás is szerves része kell, hogy legyen. Különösen, ha hosszú távon gondolkodunk.

Felvették a kesztyűt az esztelen pazarlás ellen

Törvényt hoztak az élelmiszerpazarlás ellen Lengyelországban, amelyet a napokban írt alá a köztársasági elnök. Aki megszegi, komoly pénzbüntetésre számíthat az elpazarolt élelmiszer mennyiségének függvényében.

Dél-Tirolban jó almatermésre számítanak

Az egyik legnagyobb olasz almatermesztő konzorcium, a VOG a tavalyihoz hasonló termést vár és az árak emelkedésére számít. Becslések szerint 525 ezer tonna almát takarítanak be a tagjaik, amiből 25 ezer tonna bioalma. A Gala szürete 5-7 nappal később kezdődik, és a júliusi hőség miatt kisebb méretre lehet számítani, a színeződésre viszont kedvezően hatott az augusztusi lehűlés.

Öreg kecske nem vén kecske - Nem kell elkapkodni a selejtezést!

Valamelyik nap a legnagyobb közösségi oldal feldobott egy hét évvel ezelőtti képet egy előhasi szánentáli keverék anyámról. Már hét éve fejem, döbbentem rá, és remélhetőleg egy darabig még fogom is. - Pallagi Zsuzsanna írása.

Magyartarkákkal tartják fenn a Böddi-szék szikes vízi élőhelyeit

Magyartarka üsző gulya érkezett a Böddi-székre, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság legelőterületeit vehették birtokba. Az állatok legelésükkel hozzájárulnak a szikes élőhelyek természetességének javulásához, a szikes tavakra jellemző változatos élővilág megőrzéséhez.

Évközi változások az őstermelők adókötelezettségeiben

Az őstermelőkre vonatkozó, a szociális hozzájárulási adót érintő változásokról adott tájékoztatást a NAV.

A Clematis Little Lemons a Plantarium legjobb újdonsága

37. alkalommal nyitott meg Hollandia legnagyobb múltú dísznövény szakkiállítása, a Plantarium Boskoopban, amely a következő évek újdonságainak legnagyobb bemutatója. Az idén 63 növényújdonság versenyzett a fődíjért, amit az apró, bokros termetű, sárga virágú Clematis Little Lemons nyert el.