0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Erősödő magyar vidék

A kárpátaljai magyar vidék erősítése, a szülőföldön való boldogulás biztosítása a célja az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program keretében az agrárium itteni szereplői számára kiírt újabb pályázatnak. Ezzel elkezdődött a magyar állam anyagi támogatásával zajló projekt immár negyedik üteme.

A két és fél évvel ezelőtt indított kezdeményezés eredményei igencsak imponálók: a
24 ezer sikeres pályázatnak köszönhetően összességében 13,5 milliárd forintot fizettek ki a program keretében, amiből a családi gazdaságok – megfelelő önrész hozzáadásával – traktorokat és a föld műveléséhez szükséges különböző eszközöket vásároltak, fóliaházakat építettek, gyümölcsösöket telepítettek.

Figyelemre méltó, hogy továbbra is óriási érdeklődés övezi ezeket a projekteket. Erről meggyőződhettek mindazok, akik eljöttek a Rákóczi Főiskolán megtartott tájékoztatóra, amelyen az újabb pályázat elindítását bejelentették.

Köszöntőjében Magyar Levente, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium miniszterhelyettese úgy fogalmazott, hogy a sikeres pályázatok nagy száma az itteni magyarság élni akarását bizonyítja, hogy a kétségkívül jelentős mértékű elvándorlás ellenére sokan továbbra is itt képzelik el a jövőt. Most azok optimizmusa igazolódott be, akik hittek abban, hogy az anyaország részéről nem csupán egyszeri, tűzoltó jellegű támogatásról van szó, hanem hosszú távra szóló stratégiáról, amely végső soron versenyképes, korszerű, optimális birtokméretű családi gazdaságok százainak létrejöttét eredményezi. A mostani pályázati kiírás is ezt a célt szolgálja.

És hogy miért az agrárium valamelyik ágában érdekeltek kaptak újabb lehetőséget? Az ok egyszerű:

a kárpátaljai magyarok közel 63 százaléka faluhelyen él, és összességében több tízezer hektárra tehető a kolhozok felszámolása után az itteni magyarok tulajdonába visszakerült mezőgazdasági terület nagysága

– amelynek elkótyavetyélését stratégiai hiba volna megengedni. Márpedig látni kell, hogy ez a veszélyes folyamat elindult. A magyar állam éppen azért segíti anyagilag ezeknek a területeknek a privatizálását, a földpapírok rendezését, hogy ezt a munkát ne a nagyüzemek ügyintézői végezzék el, akik aztán a továbbiakban kizárólag saját akaratukat érvényesítik, és aminek legfontosabb célja, hogy a későbbiekben megszerezzék ezeket a földbirtokokat. Mind többek számára válik világossá: ha ez bekövetkezne, jelentősen romlanának a kárpátaljai magyar nemzetrész tagjainak életesélyei.

Valljuk be őszintén, az a földtulajdonos, aki magas kora, betegsége, vagy tartós külhoni munkavállalása miatt nem tudja megművelni ezeket a területeket, csak nyűgnek tekinti ezt a vagyonát, amelytől leginkább szabadulni szeretne.

– Mostanra sokan meggyőződhettünk róla, hogy a magyar kormány által nyújtott támogatás egy olyan hosszú távú koncepciónak a része, amely szervesen egymásra épülő elemekből áll – magyarázza Gál István, a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány szaktanácsadója. – A pályázat első fordulójában, érthető módon, csaknem minden mezőgazdász egy megbízható alapgéphez, többnyire egy új traktorhoz szeretett volna hozzájutni. Utána főként különböző művelési eszközökre pályáztak. A hajtatottzöldség-kertészetben először magas légterű, korszerű fóliasátrakat építettek az érintettek a pályázati pénzekből, majd a következő fordulóban megkezdték ezeknek a létesítményeknek a felszerelését modern berendezésekkel: automata kazánokkal és korszerű fűtési rendszerrel, légbefúvókkal, párásító berendezéssel, energiaernyőkkel. A gyümölcskertészek az első körben ültetvényük, valamint korábbi, igencsak szerény gépparkjuk kibővítésére törekedtek, jelenleg pedig már kisebb-nagyobb gyümölcsaszalók, lekvárfőző berendezések beszerzése van soron, illetve az olyan, a megfelelő minősítésen szerencsésen túljutott gyümölcsfeldolgozókon, ahonnan a készáru – gyümölcs- és ivólevek, dzsemek és lekvárok – már a nagyáruházak polcaira kerülhetnek.

Látni kell, honnan indultunk el, és hová jutottunk a pályázatok kezdetétől napjainkig. Akkor a többség az alapvető erőgépek beszerzését tartotta fontosnak, most pedig már precíziós gépek, berendezések kerültek előtérbe.

A zöldségkertészetek növényházi folyamatirányítási rendszerek, párásító berendezések, klímakomputerek beszerzésében, a talaj nélküli termesztésben látják a jövőt, a gyümölcstermesztők pedig rázógépek, szőlőszüretelő kombájnok stb. megvásárlásában, hűtőházak építésében gondolkodnak.

– Kétségkívül minőségi ugrásról van szó.

– Igen, de ehhez sok esetben már nem elegendő egyetlen családi gazdaság ereje. Ahhoz, hogy ezek a célok maradéktalanul megvalósuljanak, legalább négy-öt gazdálkodónak össze kell fognia. A gabonatermesztőknél óriási gondot jelent a megfelelő szárító- és tárolókapacitás hiánya. Azzal is mindenki tisztában van, hogy faluhelyen úgy, ahogy 70–80 éve zajlik a levágott haszonállatok – sertés, marha – húsának kimérése, egyszer csak vége szakad. Égető szükség van tehát vágópontok kialakítására, amelyek szintén közös tulajdonban lennének. És feladta a leckét az új ukrajnai bortörvény. Ez immár elismeri az egyéni tulajdonban lévő kisebb szőlészetek-borászatok létét, ám megköveteli, hogy a szőlő feldolgozása korszerű körülmények között történjen. Egy, illetve csupán 0,5 hektárnyi szőlő esetében biztosan nem érdemes a gazdának akár csak egy kisebb feldolgozóüzemet fenntartania. Itt is célszerű, ha a gazdák összefognak.

– Tehát előtérbe kerültek a közösségi projektek.

– Mindenképpen ez a jövő útja. Most, az aratás kellős közepén látjuk, hogy a falvakból mennyire hiányoznak a korszerű kombájnok. Egy modern arató-cséplőgépet egyetlen gazda képtelen megvásárolni, akárcsak egy terménytisztítót gazdaságosan üzemeltetni. Mindenképpen abban bízunk, hogy a közgondolkodás ebbe az irányba mozdul el a gazdák körében.

– Szakemberek azt mondják, hogy a kárpátaljai agrárium szereplőire más feladatok is várnak.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu 
honlap tájékoztat.

– Ilyen az optimális üzemméret kialakítása, ami a szántóföldi növénytermesztés esetében megközelíti a 100 hektárt, a hajtatásban pedig több nagy légterű fóliaház használatát feltételezi. Új fejlemény, hogy az energiaárak folyamatos emelkedésével párhuzamosan csökkent a fűtött termesztési közeg nagysága. Ma megyénkben ez a mutató alig éri el a 10 százalékot. Fel van tehát adva a lecke, hogy a termelők ilyen körülmények között állítsák elő a primőröket – méghozzá kitűnő minőségben. Mert afelől nem lehetnek kétségeink, hogy a gazdaságnak ebben az ágában is marad a kiélezett versenyhelyzet.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság