Európa legkevésbé erdősült országa Izland. Valóban kevés a fával borított terület, és ezek életkora is igen alacsony, így a helyiek gyakran viccelődnek azzal, hogy
Nem volt ez mindig így. Amikor a kilencedik század végén a vikingek felkerekedtek, és Norvégiából a lakatlan észak-atlanti szigetre vetődtek, annak több mint negyedét erdő – főként nyírek – borította. Egy évszázad sem kellett hozzá, hogy a letelepedők ennek 97 százalékát kivágják, mivel szükségük volt a faanyagra a házépítéshez, a területre pedig a legeltetéshez.
Az erdőtelepítés azonban az éghajlat és az aktív vulkánok miatt nem olyan egyszerű: egyrészt a szélsőséges időjárás, másrészt a talajt időről-időre beborító lávafolyamok és vulkáni hamu nehezíti a csemeték megmaradását.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2015-ös jelentése szerint
Fák hiányában nincs más vegetáció, mely megvédené a talajt az eróziótól, tárolná a vizet, így hiába az ország északi fekvése, az elsivatagosodás így óriási méreteket ölt.
Az újraerdősítés már az 1950-es évek óta zajlik, és különösen az 1990-es évek óta sikerült a sziklás felszínt kicsit zöldíteni, a munkálatok pedig folyamatosan zajlanak. Hafnarsandurban, Izland 6000 hektáros bazalttal és fekete homokkal borított területén a hatóságok az Izlandi Erdészeti Szolgálatot bízták meg azzal, hogy a holdbéli tájat erdővé változtassák.
„Ez ma az egyik leginkább erodált talajú területe Izlandnak” – mondta el Hreinn Oskarsson, a szolgálat stratégiai vezetője.
Segítség az idegenhonos fajoktól
Egy finn eredetű, cső alakú ültető eszközzel, a piros színű „potti-putkival” felfegyverkezve Oskarsson csavarttűjű fenyő és Sztika luc csemetéket ültet Thorlakshofn város közelében. A két észak-amerikai örökzöld fafaj segítségével remélik, hogy megállíthatják a várost rendszeresen fenyegető porviharokat.
„Az újraerdősítési projekt célja, hogy stabilizáljuk a talajt” – tette hozzá Oskarsson.
A Reykjavik fölött őrködő hegy, az Esja lábánál fekszik Mogilsa, ahol az Izlandi Erdészeti Szolgálat kutatóközpontja található. Emellett található egy 50 éves ültetett erdő, melyben az idegenhonos fák együtt növekszenek Izland egyetlen őshonos fafajával, a nyírrel.
Annak ellenére, hogy a nyír az egyetlen honos faj, mely alkalmazkodott a talajviszonyokhoz, az erdőtelepítések mégis több más fafajt részesítenek előnyben. Adalsteinn Sigurgeirsson, a szolgálat igazgatóhelyettese szerint ennek az az oka, hogy a nyír nem egy „produktív faj”.
Ahogy nőnek a fák
Több tucat faiskolát hoztak létre országszerte, hogy segítsék az ország újraerdősítését.
Kvistarban, Reykjaviktól 100 kilométerre évente 900 ezer fenyő és nyárfacsemetét nevelnek.
„Eredetileg Alaszkából érkeztek, de mára már saját 30, 40, 50 éves fáink vannak, melyekről szaporítóanyagot gyűjthetünk” – mondta az 56 éves kertész, Holmfridur Geirsdottir, aki saját üvegházat tart fent.
A fiatal fákat három hónapig nevelik üvegházban, mielőtt kikerülnének. Mivel az Izlandi talaj nitrogéntartalma alacsony, a fejlődésük igen lassú. Az itteni fák növekedési rátája mindössze tizede az amazonasi esőerdőkben élő társaikénak.
Klíma-paradoxon
Az izlandi kormány 2018 szeptemberében nyilvánosságra hozott klíma akciótervében az erdősítést jelölte meg prioritásnak.
Ebben leírják, hogy a fák szénmegkötése az ország egyik legfontosabb fegyvere a klímaváltozás elleni harcban. Paradox módon azonban pont a felmelegedés az, ami segíti ezeknek a fáknak a növekedését.
„Ami a leginkább hátráltatta az erdők növekedését eddig, az az alacsony hőmérséklet és a hideg nyarak voltak. Ez azonban a klímával változik” – mondta a szolgálat igazgatóhelyettese, Sigurgeirsson. –
2015 óta 3-4 millió facsemetét ültettek el Izlandon, mely 1000 hektárnyi erdőnek felel meg. Ez azonban egy apró csepp a tengerben ahhoz képest, hogy ugyanezen időszakban Kína hét millió hektárnyi erdőt ültetett.
