A közelmúltban emlékezett meg lapunk kiadója, a Magyar Mezőgazdaság Kiadó Bálint György szakmai munkásságáról a Mezőgazdasági Múzeumban tartott ünnepségen, ahol elhangzott, hogy életútja nem csak páratlanul és irigylésre méltóan hosszú, de kellőképpen mozgalmas is. Erről gondoskodott a magyar történelem és ő maga is, aki elképesztően aktív és kíváncsi ember, ami rengeteg tennivalót adott és ad a mai napig számára.
Zsidó családban született, szülei a Gyöngyös melletti Gyöngyöshalmajon, a mai Halmajugra területén gazdálkodtak. Apja több nyelven beszélő, kísérletező szellemű középbirtokos volt, és fiát is a föld és a mezőgazdaság szeretetére, tiszteletére nevelte. Ma már, ismerve Bálint György életútját, elmondhatjuk, hogy sikerrel járt.
Az elemi és a középiskolát Gyöngyösön végezte, és a családi indíttatás az
Még ebben az évben, fiatalon elhunyt az édesapja, ezért a családi gazdaságot neki kellett átvennie és tovább vinnie.
Több mint egy év elteltével, behívták munkaszolgálatra, ahonnan koncentrációs táborba vitték. Ezekben az években csak a veszteséglista gyarapodott, hiszen a holokauszt során egy testvérét kivéve az egész családját megölték. 1945-ben, szabadulása után visszatért a szülői házba és hozzálátott a családi gazdaság újjáélesztéséhez, ám nem sokáig élvezhette a gazdálkodás nyújtotta szabadságot, mert a kommunista hatalomátvétele után elvették a földjeit.
Kuláknak bélyegezve nehezen talált munkát, a megélhetésért mindent elvállalt a kertgondozástól az iratrendezésig, mikor, mi adódott. Ekkor már családfő volt és megszületett első, és egyetlen gyermeke, János. Majd 1953-ban kinevezték a Mányi Állami Gazdaság főagronómusává, ahol kilenc évet töltött el. A tudás vágya továbbra sem hagyta nyugodni, 1959-ben doktori címet szerzett.
Azután a Fehér és Komárom megyei állami gazdaságok kertészeti felügyeletét látta el, volt többek között főiskolai tanár, agrár ügyekkel foglalkozó biztosítási szaktanácsadó.
Elmélete az volt, hogy a szaklapokkal lefedje a gazdálkodók minden rétegét, és ne maradjanak információ nélkül a nagybani termelők, a kiskert tulajdonosok, a hobbi kertészek és a mezőgazdaság tudománya iránt érdeklődők sem. Hogy mennyire volt életképes ez az elképzelés? A válasz maga az a tény, hogy ezek a szakújságok a mai napig megjelennek és betöltik hivatásukat. A szaklapok szerkesztőségéből 1981-ben ment nyugdíjba. Erről az időszakról egyik interjújában így nyilatkozott: „A kertészeti magazinoknál töltött 16 évem hosszú életem egyik legeredményesebb időszaka. „
Bár ezzel kicsit lehetne vitatkozni, hiszen még csak egy napos nyugdíjas volt, amikor
és ezzel elkezdődött televíziós karrierje, ami több mint 20 évig tartott. Itt vált az ország Bálint gazdájává, igazi kertészeti népművelővé, amivel fantasztikus ismertségre tett szert. Valószínűleg nincs az országnak olyan települése, ahol ne tartott volna előadást, és ezekre a felkérésekre ma sem tud nemet mondani. Kimondani is sok: nyugdíjas évei alatt 31 szakkönyvet írt. Elképzelni sem tudjuk, hogyan valósult meg, a televíziózás és egyéb tevékenységei mellett, hiszen alelnöke volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnak, népszerű nevén a TIT-nek, a Magyar Borakadémiának, főszerkesztője a Magyar Televízió Gazdaképző című magazinnak, munkatársa a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, rendes tagja az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, oktatója a kecskeméti és a gyöngyösi főiskolának, tagja az országgyűlésnek. Több heti és napilap rendszeres cikkírója, ki ne emlékezne például a Nők Lapja népszerű Kedves Húgom! sorozatára, ahonnét kertészkedő asszonyok generációi tájékozódtak az aktuális kiskerti tennivalókról?
Amit elméletben leírt, azt a saját kis mintagazdaságában is meg tudta mutatni, a balatonfüredi telként.
Néhány éve, elfogadva a kor kihívását áttért az on-line újságírásra is, létrehozta és működteti a bálintgazda nevű honlapját, ahová napi rendszerességgel teszi föl az aktuális információkat.
Gyurka bácsi magánélete is aktív volt, hiszen négyszer is megnősült, ám csak 3 felesége volt. Gyermekének édesanyját, Bognár Annát két alkalommal is nőül vette. Mészáros Edittel 35 évig élt boldog házasságban, majd 78 évesen, közel 40 évi ismeretség után kérte feleségül könyveinek szerkesztőjét, a nála 27 évvel fiatalabb Récsey Antóniát, aki azóta is szerető és gondoskodó társa. Antónia a mai napig büszke arra, hogy rávette férjét Keserédes éveim című önéletrajzi regényének megírására, és ez a könyv lett közös gyermekük.
A mozgalmas életút, a rengeteg munka, szervezés, segítés tanulás és tanítás nem maradt elismerés nélkül, hiszen a SZOT, és a Táncsics Mihály – díj tulajdonosa, megkapta az újságírók egyik legrangosabb kitüntetését, az Aranytollat. Átvehette a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, a Hajléktalan Emberért – díjat és a Hazám – díjat. Budapest és Gyöngyös díszpolgárai közé választotta. Kitüntették a Príma Primissima – díjjal, a Magyar Szabadságért – díjjal és idén átvehette az Év Agrárembere életműdíjat is.
Mottója már rég nem változik: