Budapesten például éveken át költött a Farkasréti temetőben, rendszeresen láttam és hallottam őket, a kirepülés után a fiatalokat is, de az utóbbi években sajnos már nem látom és nem hallom őket. Költött teljesen városi környezetben, például Zuglóban egy magányos nyárfán épült dolmányosvarjú-fészekben.
Afrikában telelő ragadozónk
A kabasólyom vércse nagyságú, hegyes szárnyú ragadozó, a tojó több más ragadozóhoz hasonlóan valamivel nagyobb a hímnél. Fejtetője, tarkója és barkója fekete, torka és a fej oldala fehér, háta és szárnyfedői kékes árnyalatú palaszürkék. Begye és melle fehér alapon fekete hosszanti foltokkal mintázott, gatyája és alsó farkfedői élénk rozsdavörösek. Farktollai a két középső kivételével harántsávosak, csüdje élénksárga. A repülő madáron a fej jellegzetes mintázata és a gatya, valamint az alsó farkfedők rozsdavörös színe tűnik fel. A fiatalok első tollruhája felül sötétebb, egyes tollak rozsdásan szegettek, a gatya és az alsó farkfedők szürkék.
Vonuló madár, a telet Afrika déli felén tölti. Tavasszal április végén, május első napjaiban érkezik, de fiókái önállósodása után augusztus utolsó napjaiban, szeptemberben már újra dél felé repül. Tavasszal a hímek néha néhány nappal a tojók előtt érkeznek, máskor már párban bukkannak fel a költőhelyen. A még pár nélküli hímek sűrűn hallatják éles hangjukat, és magukat mutogatva repülnek választott territóriumuk felett. A már párba állt madarak gyakran nászrepülnek, de közben, a vörösvércsével ellentétben, nem adnak hangot, némán repülnek. A párok, hasonlóan más sólyomfélékhez, fészket nem építenek. Más madarak, leggyakrabban varjak és szarkák elhagyott otthonait foglalják el. Általában a magasan a koronában lévő fészkeket lakják, ahonnan mindenfelé jó kilátásuk nyílik. A párok évente csak egyszer költenek, de ha a fészekalj korán megsemmisül, pótköltés lehetséges. A tojások száma többnyire 3, de 2 és 4 is lehet, piszkosfehér alapon barnásan foltosak.
Sok rovart, apró madarat fog
A költés későn, csak júniusban kezdődik. Csak a tojó kotlik, párja látja el eleséggel – többnyire apró madarakkal, s a fészek szélén adja át a kotló tojónak. Az etetések szünetében a hím a közelben őrködik, és veszély esetén hangosan, kiáltva figyelmezteti párját. A közeledő szarkát, dolmányos varjút hevesen támadja, de elűzi akár az egerészölyvet is. Megfigyeltem, hogy még a teljesen ártalmatlan örvös galambot is heves támadással űzte el a fészek közeléből. A tojó néha rövid időre elhagyja a fészket, ilyenkor a hím is ráül a tojásokra. A fiókák 28-29 nap alatt kelnek ki, a pihés apróságokat anyjuk melengeti, a táplálékot a hím hordja a fészekhez.
A tojó apró darabkákat tép a zsákmányból, és úgy eteti a kicsinyeket. A fiatalok egy hónapig maradnak a fészekben. Amikor elhagyják, eleinte a közeli ágakon ülnek, de ha valamelyik öreg madár zsákmánnyal érkezik, nyomban visszatérnek a fészekbe.
Amikor repülni kezdenek, eleinte a közelben maradnak, de később akár több kilométernyire is eltávolodhatnak. Először nagyobb rovarokat fognak, a madarak vadászatára szüleik tanítják őket. A kabasólyom a levegőben vadászik. Sok rovart, például nagyobb szitakötőket fog, de rendszeresen zsákmányol apró madarakat is. A kései költés arra szolgál, hogy mivel a fiókaetetés idején nagyon sok fiatal, még tapasztalatlan fecske repül, ezeket könnyen el tudja kapni. De elfogja a rendkívül gyors sarlósfecskét is. A rovarokat még a levegőben elfogyasztja, a madarakkal egy faágra, néha a földre száll.
A kabasólyom védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.