Back to top

Nem csapjuk be magunkat csapdázással

"A csapda az emberi beavatkozástól függetlenül működő öntevékeny szerkezet, emberi lelemény alkotta, automatikusan működő, önálló, külön kis mechanizmus, amely úgy van összeállítva, hogy minden részecskéje közreműködjék egyetlen célja elérésében: abban, hogy villámgyors mozdulattal a legmegfelelőbb pillanatban fogja meg a tőrbecsalt állatot." (Korompay Bertalan 1983)

Bölcsész és néprajzkutató tanár úr tökéletes helyességgel definiálta a csapda fogalmát. A tökéletes megfogalmazás önmagában nem elég, szükség van olyan szakemberekre is, akiknek a csapdák működtetéséről és alkalmazásáról hibátlan és megfelelő a rálátásuk. Az első feltörő kérdés: napjainkban csapdázik még valaki egyáltalán?

Az 1900-as években a csapdázásnak kiemelt szerepe volt a vadászati kultúrában.

A XX. században a csapdapiac számos vállalkozást tudott eltartani, majd az ’50-es évektől ez a jelentős tradíciókkal bíró vadászati mód lényegében teljesen eltűnt.

 Redukálódott az alkalmazható csapdatípusok száma is, illetve a prémpiac (prémvadászat) visszaesése miatt sem érik meg a csapdával történő vadászat fáradozásai. Majd később (ahogy napjainkban is) eluralkodott az intenzív állat- és fácántenyésztési szemlélet, vagyis nem baj, ha nincs ragadozókontroll és az apróvadat megeszi a dúvad, majd a fácántelepek, és más egyéb állattenyésztő telepek segítségével utánpótoljuk a megevett hiányt...

Tovább csökkenti a csapdázási lelkesedést a nagyvadállomány gyarapodása is, ami önmagában véve blődség, ugyanis, attól, hogy a nagyvadállomány növekedett, nem zárja ki annak a létjogosultságát, hogy az apróvadat óvni, védeni kell a ragadozókkal szemben.

Nem utolsó sorban fontos kiemelni, hogy sok vadászatra jogosult esetében az anyagi tőke vagy pusztán a garasoskodás miatt nem alkalmaznak egy adott méretű területre megfelelő számú hivatásos vadászt, aki így tetemes feladatait prioritásba állítva kénytelen elvégezni, de a túlterheltségnek köszönhetően nem biztos, hogy jut idő és energia, mondjuk csapdaparkok telepítésére és azoknak rendszeres ellenőrzésére.

A spórolásnak pedig ára lesz idővel. A ragadozógyérítés hiánya visszaköszön az apróvadállomány csökkenésével.

A Vadgazdálkodási Alap segítségével lehetőség van csapdaparkok pályázására, ami további alternatíva lehet a vadászatra jogosultaknak, orvosolva az eszközhiányt. Ellenben a csapdák kezeléséről, alkalmazásáról, elhelyezéséről, hatékonyságáról szóló iránymutatást, oktató tanfolyamon való részvételi lehetőséget elvétve, vagy egyáltalán nem kap a hivatásos vadász, amire pedig már hosszú távú befektetési szempontból is igen nagy szükség lenne.

Alapvetően a ragadozó-gazdálkodás lőfegyverrel, esetleg kotorékozással (mára kiment a „divatból”) történik, mivel a csapdázás önmagában nem elegendő a hatékony ragadozógyérítés megvalósítására.

Megkülönböztetünk ölő és élve-befogó csapdákat (jelen esetben a teljesség igénye nélkül).

Előbbi egyértelműen a vad életét veszi el, utóbbi pedig a vad befogását szolgálja (többségében hasznos vad esetébe), ami gazdasági hasznot eredményezhet, de kármegelőzés szempontjából is hasznos lehet.

A vadászati törvény 28. § (1) szerint “A vadászatra jogosult nem veszélyeztetheti a nem vadászható állatfajok, az élő szervezetek, valamint a vadászterületre meghatározott legkisebb vadlétszám fennmaradását.”, valamint a 29. §: (1) kimondja, hogy „Tilos a vad kínzása. A vad elejtése, elfogása nem járhat annak kínzásával.”

A csapdázás során ezen törvénykezéseket minden esetben szem előtt kell tartania a vadásznak.

Az 1979-ben elfogadott Berni Egyezmény, mely az európai flóra és fauna, valamint élőhelyei védelmét őrzi, felsorolja azokat a tiltott eszközöket, melyek az elpusztítás, befogás és az egyéb formában történő kihasználás eszközeinek és módszereinek számítanak.

Eszerint a hurkok; csaliállatként használt vak vagy megcsonkított élő állatok; magnetofonok; elpusztításra és elkábításra alkalmas elektromos eszközök; mesterséges fényforrások; tükrök és más fénylő eszközök; a cél megvilágítására szolgáló eszközök; hálók (ha széleskörű vagy nem szelektív befogásra vagy elpusztításra alkalmazzák); csapdák (ha széleskörű vagy nem szelektív befogásra vagy elpusztításra alkalmazzák); méreg és mérgezett vagy kábító csalétek; gázosítás és kifüstölés nem alkalmazható a csapdázás során.

Érdemes lenne visszatérni a gyökerekhez, és ismét alkalmazni a vadászatnak ezt a „műfaját”, amely igen hatékony tud lenni és alternatív megoldás lehet a jelenlegi apróvadállomány helyzetének javítására.
Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Egy lehetséges válasz a klímaváltozásra: agroerdészet

Kolumbiában korábban a marhatenyésztők erdőket irtottak ki, hogy legelőhöz jussanak, manapság azonban egy tesztprogram keretében fákat ültetnek, és a szarvasmarhák gyümölcsöt és cserjéket is esznek. A gazdák tehát úgy növelik a jövedelmüket, hogy közben védik az esőerdőket is.

A kurtafarkú gyík - Akár egy fenyőtoboz

A zsindelyes vagy más néven kurtafarkú gyík (Trachydosaurus rugosa) fizimiskája szinte egyedülálló az állatvilágban. Testét hatalmas pikkelyek borítják, amelyek úgy helyezkednek el rajta, mintha egy fenyőtoboz volna.

Elfeledett hős

A napokban volt 124 éve, egészen pontosan január 16-án, hogy dr. Lumniczer Sándor orvos, kétszeres Európa- és háromszoros világbajnok agyaggalamb-lövő vadászember világra jött.

Lehet, hogy a farkas megeszi Piroskát és a nagymamát, sőt a juhokra is szemet vetett?

A mesében a bátor vadász megöli a gonosz farkast. Most azonban lehet, hogy a farkas megeszi Piroskát és a nagymamát, de a juhokat és a kecskéket biztosan. Néhány hegyvidéki területről már ki is szorultak a pásztorok.

Jobb árakért tüntettek az ír gazdák

Magasabb húsmarha-átvételi árak nélkül nem lehet fenntartani a vidéki életet Írországban – állítják a termelők, akik csütörtökön lezárták Dublin legfontosabb útjait.

Egy apró madár Madagaszkárról - A szürkefejű törpepapagáj

A madarászok által kedvelt törpepapagáj-fajok kizárólag az óvilágban, Afrikában és a környező szigeteken fordulnak elő. Sok fajuk régóta eredményesen szaporodik a tenyésztőknél, több fajuknak van sokféle színváltozata, ezek számára kiállításokat is rendeznek.

Az USA-ban újra engedélyezték a „cianidbombát”

A környezetvédők ellenzése ellenére az USA-ban ismét engedélyezték az állatállomány védelmére szánt „cianidbomba” elnevezésű méregcsapdát.

Védett állatok a közvetlen környezetünkben - óvjuk őket!

Az ember közvetlen környezetében nemcsak háziállatok élnek, hanem egyre több vadon élő állat is társul szegődik. Ezek közül mutatunk be a teljesség igénye nélkül néhány védett fajt, illetve fajcsoportot azzal a szándékkal, hogy a velük való együttélésre sokkal inkább örömként, mintsem problémaként tekintsünk.

Egy papagáj a messzi Indiából

A nagy sándorpapagáj neve sok mindent elárul az emberiség kultúrtörténetéből: elnevezése összefüggésbe hozható Nagy Sándorral, aki indiai hadjárata során mint értékes zsákmánnyal, nagy sándorpapagájokkal is gazdagodva érkezett vissza Európába. De nemcsak papagájt hozott magával, hanem sok más olyan fajt, mely kellően ellenálló volt, jól bírta a hosszú – több hetes – szállítás viszontagságait.

Nem lehet követni a szabályozásokat - a holland gazdák külföldre költöznek

Egyre több holland állattartó fontolgatja gazdasága eladását és külföldön akar új életet kezdeni. Különösen a fiatal gazdák gondolkodnak el azon, vajon van-e még jövőjük Hollandiában. Ennek oka a bevezetett foszfát-kvóta.