Back to top

Nem csapjuk be magunkat csapdázással

"A csapda az emberi beavatkozástól függetlenül működő öntevékeny szerkezet, emberi lelemény alkotta, automatikusan működő, önálló, külön kis mechanizmus, amely úgy van összeállítva, hogy minden részecskéje közreműködjék egyetlen célja elérésében: abban, hogy villámgyors mozdulattal a legmegfelelőbb pillanatban fogja meg a tőrbecsalt állatot." (Korompay Bertalan 1983)

Bölcsész és néprajzkutató tanár úr tökéletes helyességgel definiálta a csapda fogalmát. A tökéletes megfogalmazás önmagában nem elég, szükség van olyan szakemberekre is, akiknek a csapdák működtetéséről és alkalmazásáról hibátlan és megfelelő a rálátásuk. Az első feltörő kérdés: napjainkban csapdázik még valaki egyáltalán?

Az 1900-as években a csapdázásnak kiemelt szerepe volt a vadászati kultúrában.

A XX. században a csapdapiac számos vállalkozást tudott eltartani, majd az ’50-es évektől ez a jelentős tradíciókkal bíró vadászati mód lényegében teljesen eltűnt.

 Redukálódott az alkalmazható csapdatípusok száma is, illetve a prémpiac (prémvadászat) visszaesése miatt sem érik meg a csapdával történő vadászat fáradozásai. Majd később (ahogy napjainkban is) eluralkodott az intenzív állat- és fácántenyésztési szemlélet, vagyis nem baj, ha nincs ragadozókontroll és az apróvadat megeszi a dúvad, majd a fácántelepek, és más egyéb állattenyésztő telepek segítségével utánpótoljuk a megevett hiányt...

Tovább csökkenti a csapdázási lelkesedést a nagyvadállomány gyarapodása is, ami önmagában véve blődség, ugyanis, attól, hogy a nagyvadállomány növekedett, nem zárja ki annak a létjogosultságát, hogy az apróvadat óvni, védeni kell a ragadozókkal szemben.

Nem utolsó sorban fontos kiemelni, hogy sok vadászatra jogosult esetében az anyagi tőke vagy pusztán a garasoskodás miatt nem alkalmaznak egy adott méretű területre megfelelő számú hivatásos vadászt, aki így tetemes feladatait prioritásba állítva kénytelen elvégezni, de a túlterheltségnek köszönhetően nem biztos, hogy jut idő és energia, mondjuk csapdaparkok telepítésére és azoknak rendszeres ellenőrzésére.

A spórolásnak pedig ára lesz idővel. A ragadozógyérítés hiánya visszaköszön az apróvadállomány csökkenésével.

A Vadgazdálkodási Alap segítségével lehetőség van csapdaparkok pályázására, ami további alternatíva lehet a vadászatra jogosultaknak, orvosolva az eszközhiányt. Ellenben a csapdák kezeléséről, alkalmazásáról, elhelyezéséről, hatékonyságáról szóló iránymutatást, oktató tanfolyamon való részvételi lehetőséget elvétve, vagy egyáltalán nem kap a hivatásos vadász, amire pedig már hosszú távú befektetési szempontból is igen nagy szükség lenne.

Alapvetően a ragadozó-gazdálkodás lőfegyverrel, esetleg kotorékozással (mára kiment a „divatból”) történik, mivel a csapdázás önmagában nem elegendő a hatékony ragadozógyérítés megvalósítására.

Megkülönböztetünk ölő és élve-befogó csapdákat (jelen esetben a teljesség igénye nélkül).

Előbbi egyértelműen a vad életét veszi el, utóbbi pedig a vad befogását szolgálja (többségében hasznos vad esetébe), ami gazdasági hasznot eredményezhet, de kármegelőzés szempontjából is hasznos lehet.

A vadászati törvény 28. § (1) szerint “A vadászatra jogosult nem veszélyeztetheti a nem vadászható állatfajok, az élő szervezetek, valamint a vadászterületre meghatározott legkisebb vadlétszám fennmaradását.”, valamint a 29. §: (1) kimondja, hogy „Tilos a vad kínzása. A vad elejtése, elfogása nem járhat annak kínzásával.”

A csapdázás során ezen törvénykezéseket minden esetben szem előtt kell tartania a vadásznak.

Az 1979-ben elfogadott Berni Egyezmény, mely az európai flóra és fauna, valamint élőhelyei védelmét őrzi, felsorolja azokat a tiltott eszközöket, melyek az elpusztítás, befogás és az egyéb formában történő kihasználás eszközeinek és módszereinek számítanak.

Eszerint a hurkok; csaliállatként használt vak vagy megcsonkított élő állatok; magnetofonok; elpusztításra és elkábításra alkalmas elektromos eszközök; mesterséges fényforrások; tükrök és más fénylő eszközök; a cél megvilágítására szolgáló eszközök; hálók (ha széleskörű vagy nem szelektív befogásra vagy elpusztításra alkalmazzák); csapdák (ha széleskörű vagy nem szelektív befogásra vagy elpusztításra alkalmazzák); méreg és mérgezett vagy kábító csalétek; gázosítás és kifüstölés nem alkalmazható a csapdázás során.

Érdemes lenne visszatérni a gyökerekhez, és ismét alkalmazni a vadászatnak ezt a „műfaját”, amely igen hatékony tud lenni és alternatív megoldás lehet a jelenlegi apróvadállomány helyzetének javítására.
Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Társállatok, mint tollas, vagy szőrös pszichológusok

Egy társállat jelenléte oldja a stresszt, csökkenti a vérnyomást, és sok más pozitív hatással van gazdája lelki állapotára. Sokszor az embereknek csak arra van szükségük, hogy meghallgassák a problémáikat, és erre is kiválóak az állatok, tudnak hallgatni, sőt nem is tudnak közbeszólni, türelmesek, nem sietnek sehová. Hobbiállat, díszállat, társállat: mi a különbség?

Vissza kell hozni a neves elődök tudását az erdő- és vadgazdálkodásban

A 2021-es világkiállításra vissza kell hozni a neves elődök tudását az erdő- és vadgazdálkodásban – mondta az Egy a természettel Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás és az ehhez kapcsolódó rendezvénysorozat lebonyolításáért felelős kormánybiztos.

Szarvasbőgés-hallgató vonatozást rendeztek Pálházán

A korábbi évek hagyományainak megfelelően idén is megrendezte az ÉSZAKERDŐ Zrt. a Szarvasbőgés-hallgató vonatozást a Pálházi Állami Erdei Vasúton.

Kecskefejés csárdásléptekkel

Városiként költöztünk pár éve falura, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. Korábban kecskéink kalandos nászáról, elléséről, a gidanevelés hétköznapjairól írtunk, most pedig arról, hogyan tanultunk meg fejni.

Katonagalambok, kémgalambok, munkagalambok…

A történelem során több alkalommal fogták munkára a galambokat, és igen érdekes feladatokat bíztak rájuk. A tollas hírvivőket sokszor az otthonukhoz való ragaszkodásuk miatt kedvelték, hiszen a postagalamb bárhová kerül, onnan hazaindul. De még a légifotózásban, vagy a vízből mentésben is segítségére voltak az embernek.

Válasszuk a hazait, ezzel magyar munkahelyeket támogatunk és védjük a környezetet

Az idei év megmutatta, hogy a globalizáció következtében mennyire kiszolgáltatottá vált a világ, és hogy mennyire fontos az önellátás. Világossá vált, hogy Magyarország mezőgazdasága és élelmiszeripara kiválóan helyt állt a legnehezebb járványos időszakban is – mondta az Agrárminisztérium miniszterhelyettese a XI. Duna-Tisza Közi Agrárexpo megnyitóján.

Az agrárium szereplőire mindig lehet számítani

Sok minden leállt az országban a járványhelyzet miatt, de azok, akik az ország mindennapi élelmét állítják elő, nem állhattak le; az agrárium szereplőire mindig lehet számítani - hangsúlyozta Nagy István agrárminiszter a 24. gulyásverseny és pásztortalálkozó ünnepi megnyitóján.

A baromfiágazat fejlődésének fenntartásához beruházások kellenek

A baromfiágazat fejlődését méltatta, és a további bővüléshez szükséges fejlesztésekről is beszélt az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára az Innosped Kft. 860 millió forintból létrehozott baromfitartó telepének átadásán.

39 ezer éves medvéket találtak Szibériában

A tudósok világraszóló felfedezésnek tartják. Két medve, egy felnőtt és egy fiatal állat, kiváló állapotban megőrződött tetemét találták meg a rénszarvas pásztorok Szibériában, Jakutföldön.

Megfontolatlan támogatásmódosítás

A szlovák mezőgazdasági és élelmiszeripari önkormányzatok tanácsa nagy felháborodással fogadta a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium javaslatát, miszerint az ágazat támogatásait az első pillérből a másodikba csoportosítanák át.