0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Nem csapjuk be magunkat csapdázással

"A csapda az emberi beavatkozástól függetlenül működő öntevékeny szerkezet, emberi lelemény alkotta, automatikusan működő, önálló, külön kis mechanizmus, amely úgy van összeállítva, hogy minden részecskéje közreműködjék egyetlen célja elérésében: abban, hogy villámgyors mozdulattal a legmegfelelőbb pillanatban fogja meg a tőrbecsalt állatot." (Korompay Bertalan 1983)

Bölcsész és néprajzkutató tanár úr tökéletes helyességgel definiálta a csapda fogalmát. A tökéletes megfogalmazás önmagában nem elég, szükség van olyan szakemberekre is, akiknek a csapdák működtetéséről és alkalmazásáról hibátlan és megfelelő a rálátásuk. Az első feltörő kérdés: napjainkban csapdázik még valaki egyáltalán?

Az 1900-as években a csapdázásnak kiemelt szerepe volt a vadászati kultúrában.

A XX. században a csapdapiac számos vállalkozást tudott eltartani, majd az ’50-es évektől ez a jelentős tradíciókkal bíró vadászati mód lényegében teljesen eltűnt.

 Redukálódott az alkalmazható csapdatípusok száma is, illetve a prémpiac (prémvadászat) visszaesése miatt sem érik meg a csapdával történő vadászat fáradozásai. Majd később (ahogy napjainkban is) eluralkodott az intenzív állat- és fácántenyésztési szemlélet, vagyis nem baj, ha nincs ragadozókontroll és az apróvadat megeszi a dúvad, majd a fácántelepek, és más egyéb állattenyésztő telepek segítségével utánpótoljuk a megevett hiányt…

Tovább csökkenti a csapdázási lelkesedést a nagyvadállomány gyarapodása is, ami önmagában véve blődség, ugyanis, attól, hogy a nagyvadállomány növekedett, nem zárja ki annak a létjogosultságát, hogy az apróvadat óvni, védeni kell a ragadozókkal szemben.

Nem utolsó sorban fontos kiemelni, hogy sok vadászatra jogosult esetében az anyagi tőke vagy pusztán a garasoskodás miatt nem alkalmaznak egy adott méretű területre megfelelő számú hivatásos vadászt, aki így tetemes feladatait prioritásba állítva kénytelen elvégezni, de a túlterheltségnek köszönhetően nem biztos, hogy jut idő és energia, mondjuk csapdaparkok telepítésére és azoknak rendszeres ellenőrzésére.

A spórolásnak pedig ára lesz idővel. A ragadozógyérítés hiánya visszaköszön az apróvadállomány csökkenésével.

A Vadgazdálkodási Alap segítségével lehetőség van csapdaparkok pályázására, ami további alternatíva lehet a vadászatra jogosultaknak, orvosolva az eszközhiányt. Ellenben a csapdák kezeléséről, alkalmazásáról, elhelyezéséről, hatékonyságáról szóló iránymutatást, oktató tanfolyamon való részvételi lehetőséget elvétve, vagy egyáltalán nem kap a hivatásos vadász, amire pedig már hosszú távú befektetési szempontból is igen nagy szükség lenne.

Alapvetően a ragadozó-gazdálkodás lőfegyverrel, esetleg kotorékozással (mára kiment a „divatból”) történik, mivel a csapdázás önmagában nem elegendő a hatékony ragadozógyérítés megvalósítására.

Megkülönböztetünk ölő és élve-befogó csapdákat (jelen esetben a teljesség igénye nélkül).

Előbbi egyértelműen a vad életét veszi el, utóbbi pedig a vad befogását szolgálja (többségében hasznos vad esetébe), ami gazdasági hasznot eredményezhet, de kármegelőzés szempontjából is hasznos lehet.

A vadászati törvény 28. § (1) szerint “A vadászatra jogosult nem veszélyeztetheti a nem vadászható állatfajok, az élő szervezetek, valamint a vadászterületre meghatározott legkisebb vadlétszám fennmaradását.”, valamint a 29. §: (1) kimondja, hogy „Tilos a vad kínzása. A vad elejtése, elfogása nem járhat annak kínzásával.”

A csapdázás során ezen törvénykezéseket minden esetben szem előtt kell tartania a vadásznak.

Az 1979-ben elfogadott Berni Egyezmény, mely az európai flóra és fauna, valamint élőhelyei védelmét őrzi, felsorolja azokat a tiltott eszközöket, melyek az elpusztítás, befogás és az egyéb formában történő kihasználás eszközeinek és módszereinek számítanak.

Eszerint a hurkok; csaliállatként használt vak vagy megcsonkított élő állatok; magnetofonok; elpusztításra és elkábításra alkalmas elektromos eszközök; mesterséges fényforrások; tükrök és más fénylő eszközök; a cél megvilágítására szolgáló eszközök; hálók (ha széleskörű vagy nem szelektív befogásra vagy elpusztításra alkalmazzák); csapdák (ha széleskörű vagy nem szelektív befogásra vagy elpusztításra alkalmazzák); méreg és mérgezett vagy kábító csalétek; gázosítás és kifüstölés nem alkalmazható a csapdázás során.

Érdemes lenne visszatérni a gyökerekhez, és ismét alkalmazni a vadászatnak ezt a „műfaját”, amely igen hatékony tud lenni és alternatív megoldás lehet a jelenlegi apróvadállomány helyzetének javítására.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu