Ennek megfelelően az idén június 24. és július 25. között tartott internetes lakossági szavazáson az erdei fülesbagoly mellett az uráli bagolyra és a füleskuvikra lehetett szavazni. A madártani egyesület kiemeli, hogy minden évben több szakterület képviselőit tömörítő munkacsoporti egyeztetéseket követően választják ki az „Év madara” címre jelölt állatokat.
A baglyokkal kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság veszélyezteti őket.
Idén a szavazatok csaknem felét, 48 százalékát kapta az erdei fülesbagoly, 35 százalékát a füleskuvik, és 17 százalékát az uráli bagoly.
Az erdei fülesbagoly Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg Előszeretettel foglalja el költőhelyül a varjak, szarkák fészkeit. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes a fészekalja. Egy átlagos fészekalj 5-6 tojásból áll.
Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek.
A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. Hazai fészkelő-állományát 6500 – 12000 párra becsülték az 1990-es évek végén, kétezres évek elején. Az állományváltozás trendje azóta nem ismert, mert nem áll rendelkezésre elegendő adat. Európai állománya 609000-1, 5 millió egyed közé tehető.
A fajt veszélyeztető tényezők az erdőgazdálkodás, a közúti ütközések, valamint, hogy a fiókákra is számos ragadozó – róka, nyest, héja és egerészölyv – jelent veszélyt.
2019-ben egyébként a gólytöcs az év madara.