A tavaly szeptembertől áprilisig tartó száraz időjárás egyik következménye, hogy túlszaporodtak a rágcsálók, köztük a mezei pocok is. Ez a falánk állat minden növényi részt szívesen fogyaszt, ráadásul rendkívül szapora, évenként akár tízszer is kölykezik és már háromhetes korában ivaréretté válik. Szívesen tanyázik a fiatal erdőfelújításokban, ahol könnyen elrejtőzhet.
Ezért az októberi lombhullás után egészen az áprilisi fakadásig nagy veszélyben vannak a fiatal fácskák.
A pocok támadása nem azonnal szembetűnő, mert a talajszint alatt rágja el a gyökereket, így a növény általában nem dől el azonnal, egészen a tavaszi fakadásig sértetlennek tűnik. Hasonlóan alattomos a makkrakásokban okozott károsítása az avartakaró alatt. Ha egy területen nagymértékű a pockok károsítása, vagy a kisebb károk többször megismétlődnek, akkor pótolni kell a csemetéket, ami igen sokba kerül.
Mit tehetünk a károsítás visszaszorításáért? A hegyvidéki erdei élőhelyeken természetvédelmi szempontból kerülni kell a kemikáliák alkalmazását, ezért inkább a természetes megoldásokat választjuk. Rendszeres ellenőrzéssel feltárjuk a károsított területeket és speciális csapdázással, illetve a természetes ellenségeik megsegítésével – madaraknak ülőfák kihelyezésével – igyekszünk a rágcsálók állományát visszaszorítani. A pockokat szívesen fogyasztják az ölyvek, baglyok, valamint a borz és a nyest is. Külön említést érdemel a róka, amely a síkvidéki élőhelyeken az apróvad-állomány megdézsmálása miatt szőrmés kártevőnek minősül, hegyvidéken ugyanakkor jelentős szerepe van a rágcsálók számának kordában tartásában.
Dudás Béla
EGERERDŐ Zrt.