0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Nyári zsongás a kaszálóréteken

Tombol még a nyár, jótékony esőzések és kártékony zivatarok enyhítik a nyári forróságot és aszályt. A gazdák sem ennek, sem annak nem örülnek - az a jó, ha az időjárást elkerülik a szélsőségek, a csapadék és a száraz meleg váltakozva érkezik. Sajnos sok múlik azon, hogy milyen haszonnövényt vagy állatot választott a gazda, és a szükséges kezeléseket jókor végzi-e el.

A gazdálkodók újabb jelzést kapnak a természettől – mivel egyre növekvő csapatokban vitorláznak a légben a különféle metál színekben tündöklő, hangosan gurgulázó gyurgyalagok, és cikáznak a repülő rovarokra vadászó, csivitelő fecskék – véget ért a fészkelési idő. A fácáncsibék, nyúlfiak és őzgidák is lelkesen követik már anyjukat, így újabb munkákat lehet elvégezni a kaszálókon vagy a cserjésekben. A tarlókat ölyvek, gólyák és kócsagok kutatják, de akár 20-40 gólya is követhet egy tarlót beszántó traktort, pusztítva ezzel a pockok és egerek sokaságát. Hamarosan elindul a vándorlás, az egyre nagyobb csapatokba verődő madarak közt nagy pusztítást okozhat egy rosszul elvégzett vegyszerezés.

A tölgyes zóna gyepterületei általában a nyár második felére kiszáradnak, a nyár eleji, közepi kaszálást követően már kevés gazdasági hasznot hoznak, ugyanakkor még sok természeti érték számára nyújtanak otthont és táplálékot. A láp- és mocsárrétek és a bükkösök irtásrétjeit azonban csodálatos virágpompa borítja, ezernyi állat tápláléklánca épül rájuk.

A júniusi vagy júliusi kaszálást követően újra zöldellenek már ezek az üdébb gyepek, sok esetben másodvirágzást is tapasztalhatunk, de nagyon fontos, hogy jól, jó helyen sikerült-e a búvósávok és más kaszálatlan területek fennhagyása.

Különösen a kékperjés-vérfüves láprétek és a hasonló fajkészletű hegyi rétek kiemelkedő jelentőségűek. Jellegzetes növényük az őszi vérfű és az ördögharapta fű, védett értékeik a buglyos szegfű, a kornistárnics és az egyre ritkuló csengettyűvirág, valamint a gyepeken élő számos lepke-, szöcske-, sáska- és szitakötőfaj. Tavaly „Az Év Vadvirága” címet elnyerő, mainál hidegebb időszakból fennmaradt kornistárnics, illetve a többnyire vele együtt előforduló őszi vérfű több hangyaboglárka faj egyetlen tápnövényei, ezért különösen oda kell figyelni rájuk a kaszálások során – lehetőleg minél többnek kell lábon maradni. A szürkés hangyaboglárka a kornistárnics, a vérfű és a sötét hangyaboglárkák pedig az őszi vérfű virágzatára petéznek. Hernyóik egy darabig a tápnövényeken élnek, majd leereszkednek a talajra, ahol meghatározott hangyafajok dolgozói leviszik őket a bolyokba.

A szürkés hangyaboglárka hernyóját a hangyák sajátjukként etetik, míg a vérfű hangyaboglárkák ragadozók, és a hangyák petéit fogyasztják. Amint látjuk több ponton is sérülékeny a rendszer, ezért az ilyen élőhelyeken mindig kérjünk a természetvédelmi szakemberektől tanácsot. Sajnos az inváziós fajok, különösen a selyemkóró és az aranyvessző egyre nagyobb területeket foglalnak el, ezért ezeket igyekezzünk mindig, mindenhol lekaszálni, mivel átalakítják az élőhelyeket, csökkentik a biológiai sokféleséget.

Hasonlóan káros a tarlóégetés is. A „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” előírása szerint a „Tarló, nád, növényi maradvány, valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség”.

A levegő védelméről szóló kormányrendelet egyértelműen tiltja a tarlóégetést. Eszerint a lábon álló növényzet, tarló, illetve növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése tilos, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

Egyetlen kivétel lehet, ha a szántón olyan mértékű fertőzés jelenik meg, amely csak és kizárólag a tarló felperzselésével szüntethető meg. Ekkor a növényvédelmi hatóság – megyei kormányhivatal – elvileg megengedheti a tarlóégetést. A kormányhivatal hozzájárulását követően a katasztrófavédelem engedélyét kell megszerezni, a tarló égetésének szabályait az „Országos Tűzvédelmi Szabályzat” tartalmazza. De csak akkor égessünk, ha tényleg katasztrofális a fertőzöttség és nincs más megoldás! A tarlóégetéssel ugyanis károsodnak a talajban lévő hasznos bioszervezetek, tovább csökkentjük a talaj szervesanyag-készletét – rontva ezzel szerkezetességét, ásványi anyagösszetételét, aszálytűrését, vízmegtartó képességét, valamint növények és állatok életközösségét károsíthatjuk jóvátehetetlenül. Az engedély nélküli tarlóégetés nemcsak a támogatást csökkentheti az előírások be nem tartása miatt, de akár jelentős pénzbírsággal is járhat.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság