Back to top

Nyári zsongás a kaszálóréteken

Tombol még a nyár, jótékony esőzések és kártékony zivatarok enyhítik a nyári forróságot és aszályt. A gazdák sem ennek, sem annak nem örülnek - az a jó, ha az időjárást elkerülik a szélsőségek, a csapadék és a száraz meleg váltakozva érkezik. Sajnos sok múlik azon, hogy milyen haszonnövényt vagy állatot választott a gazda, és a szükséges kezeléseket jókor végzi-e el.

A gazdálkodók újabb jelzést kapnak a természettől - mivel egyre növekvő csapatokban vitorláznak a légben a különféle metál színekben tündöklő, hangosan gurgulázó gyurgyalagok, és cikáznak a repülő rovarokra vadászó, csivitelő fecskék – véget ért a fészkelési idő. A fácáncsibék, nyúlfiak és őzgidák is lelkesen követik már anyjukat, így újabb munkákat lehet elvégezni a kaszálókon vagy a cserjésekben. A tarlókat ölyvek, gólyák és kócsagok kutatják, de akár 20-40 gólya is követhet egy tarlót beszántó traktort, pusztítva ezzel a pockok és egerek sokaságát. Hamarosan elindul a vándorlás, az egyre nagyobb csapatokba verődő madarak közt nagy pusztítást okozhat egy rosszul elvégzett vegyszerezés.

Fotó: Halász Antal
A tölgyes zóna gyepterületei általában a nyár második felére kiszáradnak, a nyár eleji, közepi kaszálást követően már kevés gazdasági hasznot hoznak, ugyanakkor még sok természeti érték számára nyújtanak otthont és táplálékot. A láp- és mocsárrétek és a bükkösök irtásrétjeit azonban csodálatos virágpompa borítja, ezernyi állat tápláléklánca épül rájuk.

A júniusi vagy júliusi kaszálást követően újra zöldellenek már ezek az üdébb gyepek, sok esetben másodvirágzást is tapasztalhatunk, de nagyon fontos, hogy jól, jó helyen sikerült-e a búvósávok és más kaszálatlan területek fennhagyása.

Különösen a kékperjés-vérfüves láprétek és a hasonló fajkészletű hegyi rétek kiemelkedő jelentőségűek. Jellegzetes növényük az őszi vérfű és az ördögharapta fű, védett értékeik a buglyos szegfű, a kornistárnics és az egyre ritkuló csengettyűvirág, valamint a gyepeken élő számos lepke-, szöcske-, sáska- és szitakötőfaj. Tavaly „Az Év Vadvirága” címet elnyerő, mainál hidegebb időszakból fennmaradt kornistárnics, illetve a többnyire vele együtt előforduló őszi vérfű több hangyaboglárka faj egyetlen tápnövényei, ezért különösen oda kell figyelni rájuk a kaszálások során – lehetőleg minél többnek kell lábon maradni. A szürkés hangyaboglárka a kornistárnics, a vérfű és a sötét hangyaboglárkák pedig az őszi vérfű virágzatára petéznek. Hernyóik egy darabig a tápnövényeken élnek, majd leereszkednek a talajra, ahol meghatározott hangyafajok dolgozói leviszik őket a bolyokba.

Fotó: Halász Antal
A szürkés hangyaboglárka hernyóját a hangyák sajátjukként etetik, míg a vérfű hangyaboglárkák ragadozók, és a hangyák petéit fogyasztják. Amint látjuk több ponton is sérülékeny a rendszer, ezért az ilyen élőhelyeken mindig kérjünk a természetvédelmi szakemberektől tanácsot. Sajnos az inváziós fajok, különösen a selyemkóró és az aranyvessző egyre nagyobb területeket foglalnak el, ezért ezeket igyekezzünk mindig, mindenhol lekaszálni, mivel átalakítják az élőhelyeket, csökkentik a biológiai sokféleséget.

Hasonlóan káros a tarlóégetés is. A „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” előírása szerint a „Tarló, nád, növényi maradvány, valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség”.

A levegő védelméről szóló kormányrendelet egyértelműen tiltja a tarlóégetést. Eszerint a lábon álló növényzet, tarló, illetve növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése tilos, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

Egyetlen kivétel lehet, ha a szántón olyan mértékű fertőzés jelenik meg, amely csak és kizárólag a tarló felperzselésével szüntethető meg. Ekkor a növényvédelmi hatóság – megyei kormányhivatal – elvileg megengedheti a tarlóégetést. A kormányhivatal hozzájárulását követően a katasztrófavédelem engedélyét kell megszerezni, a tarló égetésének szabályait az „Országos Tűzvédelmi Szabályzat” tartalmazza. De csak akkor égessünk, ha tényleg katasztrofális a fertőzöttség és nincs más megoldás! A tarlóégetéssel ugyanis károsodnak a talajban lévő hasznos bioszervezetek, tovább csökkentjük a talaj szervesanyag-készletét – rontva ezzel szerkezetességét, ásványi anyagösszetételét, aszálytűrését, vízmegtartó képességét, valamint növények és állatok életközösségét károsíthatjuk jóvátehetetlenül. Az engedély nélküli tarlóégetés nemcsak a támogatást csökkentheti az előírások be nem tartása miatt, de akár jelentős pénzbírsággal is járhat.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A bőgésre kész a fegyverzet

A szarvas agancsának ciklikus fejlődése egyedülálló folyamat a természetben. Hiszen az évenként lehullajtott majd újranövesztett agancs kiemelkedő példája egy „szerv” teljes regenerálódásának. A gímbika mintegy 100-120 nap leforgása alatt építi (rakja) fel az akár 14-17 kilogrammos fejdíszét. Ez megközelítőleg napi 1-2 centiméteres növekedést jelent ágvégenként.

Középvezetőket nevelnek

Gondoskodó, emberközpontú iskola a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakgimnázium. Az alföldi, több mint 60 éves intézmény szellemiségében ott gyökerezik a selmecbányai közösségi érzés, amely megérinti az odajáró diákokat, valamint értékre, hagyományőrzésre, a természet és a közösség tiszteletére nevel.

Ők a világ leggyorsabb madarai

Hihetetlennek hangzik, de a szirti sas elérheti a 320 km/óra sebességet. A vándorsólyom pedig még ennél is gyorsabban tud repülni.

Mi lenne velünk fák nélkül?

Az Amazonas térségében égő tüzek nem csak lokálisan szinten okoztak óriási károkat, az egész világ érzi pusztító hatását. Ennek tükrében merült fel a kérdés, hogy az emberiség túlélése mégis mennyiben függ a fáktól?

Megújítva vehették birtokba a XIX. kerület lakói a Kúttói-parkerdőt

Parkerdővé alakították a Kőbánya-Kispest metróvégállomás melletti erdőterületet. A Pilisi Parkerdő Zrt. és a XIX. kerületi önkormányzat együttműködésében megvalósuló fejlesztés során sportpályákat, futókört, erdei edzőparkot és játszóteret, valamint kutyafuttatót létesítettek.

Minden tenyérlenyomat egy fával gazdagítja az erdőt

Nem szabad veszni hagyni az erdőket, fel kell készíteni őket a környezeti kihívásokra és törekedni kell a fával borított terület növelésére - hangsúlyozta Zambó Péter földügyekért felelős államtitkár a 700 gyermeket fogadó IV. Erdővarázs Családi Napján.

Hazai méhlegelők - a tavaszi fás hordásnövények

Méhészeti dendrológia sorozatunkat, mely a hazai méhlegelő fontos tagjait igyekszik bemutatni, a tavaszi fás hordásnövények ismertetésével folytatjuk. Amikor e méhlegelők virágoznak, bent a kaptárban zajlik a nemzedékváltás, s gyűlik a virágpor, készül/raktározódik a tavaszi virágméz is, a méhész szezon első pergetnivalója. Az előző részben a kökényt és a madárcseresznyét ismertettem, most folytatom a sort a tavasz növényeivel.

Örökbe fogadna egy darabka erdőt? Pár száz forintból már lehet saját csemetéje

Közösségi kertek után közösségi erdők is „kinőhetnek a földből”, és már néhány száz forinttal is hozzájárulhat bárki a szép és hasznos küldetéshez. Az első projekt Nógrád megyében, Csécsén valósul meg, novemberben már ültetik is a fákat.

Karsztvidékek és legendák a Mecsekben

A baranyai Komlóhoz közeli erdőrész álmodó, nagy csendjét 1927-ben zakatoló mélyfúró gép lármája verte fel – a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szenet kutatott a völgyben. Egy tavaszi napon a fúrólyukból váratlanul meleg víz tört fel. A tizenöt méteres vízoszlop csodálatos látványa a mérnökökben csalódást keltett, így elrendelték a furat betömését.

Egy kihaltnak hitt orchidea bukkant fel újra a Kisalföldön

Az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) ritka, nyár végén, kora ősszel virágzó orchideafélénk. Hazánkban elsősorban a Zalai-dombságban, a Balaton-felvidéken és a Mezőföldön ismertek előfordulásai. A Kisalföldön kihaltként tartották számon, utolsó ismert előfordulása a Győrszentiván melletti Ujmajor volt, ahol Polgár Sándor gyűjtötte 1934-ben.