Back to top

Hogy engesztel ki?

A kékbegy csivitelő pittyogása és a sűrűvé lett múlt – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval, ezúttal kicsit komolyabb hangvételben. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

Mindig a kékbegy hangja jut eszembe, mikor a múltba vetem magam. Nem temetkezem belé, csak átutazóként járom sűrűjét. Mert sűrű; legalábbis sűrűvé lett. Lankás tópart, vízre hajoló fűz, s annak a tetején csivitelő pittyogás. Én a padon ülök, kíséreltet teszek, rájönni a lárma forrása. Apró, szürke hátú madár, mellén kék folttal, közepe vörös pont. A természet esztétikuma ez a parányi tünemény.

A reggel épp akkor fakadt ki harsogva a hajnalból. Aztán ő beültetett a csónakba, majdan én, mint első tiszt, elkötöttem a ladikot. Kifutottunk. Ahogy én is mostanra az idővel. Pedig akkor ott minden volt, csak elmúlás nem. És nézd mivé lett. Habzó csíkot húztunk magunk után, morajló dúst, hullámverést, mi elhalt a folyó oldalán. Bakcsó, szürke gém, bölömbika hevenyészett a sűrű nád rejtekén, mögöttük szép szál égeresek fogták közre a vizet.

Ő tudta hova kell menni. Mindig tudta. A második mellékágnál jobbra, a bedőlt fűz után kicsivel – ott sok a csuka. Mint rutinos tengeri medvék, ő kormányzott, befarolt, én a tatnál leengedtem a vasmacskát.

Katonákat vágott az ülődeszkán, rúd szalámit kínált hozzá, öblítőnek kakaót. Récék somfordáltak el a csónak mellett, mikor is volt? Kopott naptár, sárga idő, elmúlt rég.

Jártunk bozótba, terelni, várni. Télvíz idején kereplőmmel sétáltam a nálam fél fejjel magasabb gazosban. Csenderesben bóklásztam, mikor nem volt meg a disznó a rálövés helyén. Zsigerelésnél lábat fogtam, azt mondta ez szükséges a férfivá váláshoz. Nekem sem kellett több, fogtam hát a lábat.

Cigarettafüstben ittam almalevelemet, amíg ő a pultos nővel diskurált. Semmi tét, inkább a flört iskolapéldája. Öreg bútordarabok támasztották minden irányba a falakat, harsány és szótlan egyveleg vett körül, de valahogy romlott volt. Érezni lehetett a tekintetükben. Rajta is…

Ó, mennyi makett, puzzle és festés. A pepecselés és aprólékosság nagymestere. Azt tudta. Parányi ujjaimmal fogtam az ecsetet, s kényem-kedvemnek eleget téve tettem, amit akkor művészetem diktált. Kaptam a kezemre!

Sosem vert, csak a szavaival. De azoktól féltem, és jobban fájt, mint bármekkora ütés. Mint eredendően mérnökember, elkerülhetetlenül erőltette a számmisztika varázslatos világát, ami számomra épp annyira volt idegen, mint őneki a család.

Ha most jellemezni kellene, azt mondanám: a magányos farkas. De talán, csak egy elveszett lélek, akit útvesztőkbe csalt a sikerrel járó naivitás. Nem tudom, de azt igen, hogy szerelmes volt. Belém és az italba. Mi voltunk neki. Később kiderült melyikünket szerette jobban.

Família hotel, Balatonboglár. Az üdülő parti kövein ücsörögve spiccbotommal, pirospaprikába gyúrt kenyérbéllel a horgomon, megfogtam életem első halát. Aznap este másodmagammal fogtunk annyit, hogy az egész üdülőt jóllakathattuk volna.

Robogón robogtunk kisutcákat szelve. Megtanított irányítani, csak ő mindeközben elvesztette önmaga felett az irányítást. Egy délután megálltunk az egyik utcában. Leállította a motort, felém fordult. Éreztem, hogy olyat akar mondani, amire még ő sem áll készen. Nemigen láttam félni, akkor szemében mégis megtompult az élet fénye. Azt kérdezte, szeretni fogom, ha ő nem lesz. Nem értettem. Vagy nem akartam érteni. Azt feleltem, ő mindig itt lesz nekem. Megszorította apró praclim, leejtette fejét, és olyat láttam, amit még őtőle sohasem. Sírt. Zokogott. Azt hiszem, ott döbbent rá hova jutott. Soha nem beszéltünk erről többé.

Elemiből való elballagásomon úgy bandukoltam, akár egy gebe szamár. Nem tudott eljönni, mondták. Napokkal később hívnak, hogy kórházba került. Gyenge az idegrendszerem, ezt jól tettetem, akkor azonban nem tudtam.

Kókadtan fekszik a kórházi ágyon, vidám, igaz kissé sárgásan sápadt, de hát a kórházi koszt… tudjuk. Megborzolta fejem, leültetett maga mellé. Kórház szaga volt, utólag rájöttem az nem kórházszag.

Négy nap múlva jöttem látogatóba ismét. Aludt. Nem volt szívem felébreszteni, tudtam, az alvás a mindene. Mikor felálltam, székem nyikorgása keltette fel. Rám nézett bőrözött koponyájával. Képtelen volt beszélni, csak magához intett, arra volt ereje. Kérdeztem, hogy van, de ő csak ingatta a fejét. Hosszasan nézett, opálos, üres szemekkel, amik álmatlan estéimen szürkülnek elő a sötétből. Nyitotta száját, de szó nem hagyta el azt. Tudni akartam, miben lehetek segítéségre. Nem reagált. Akkora már nem láttam semmit. Mindent elmosott a könny, utólag ezt köszönöm is magamnak. Megsimította kézfejemet és lehunyta a szemét.

Első csörrenésre felvettem a telefont. Egy idegen hang szólt bele, ettől felálltam a kanapéról. Nem szóltam, aztán kinyomtam. Lassan visszaültem a kanapéra. Leeresztettem mindkét kezem, mint két élettelen rongyot.

Búcsúzni kellett, de nem volt mit kisírnom. Körülöttem mindenki engem figyelt, hogy én miképpen érzem az érezhetetlent, és hogyan dolgozom fel a feldolgozhatatlant. Nem értettem, hisz’ nem történt semmi. Ez csak átmenet, rövidke utazás. Kissé haragudtam rá, hogy engem nem vitt magával, de tudtam, ha visszajön, kiengesztel. Nem engesztelt ki. Nem jött vissza.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Védett lesz a zerge Romániában

A román Környezetvédelmi Minisztérium februári sajtótájékoztatóján a mezei pacsirta és a zerge védetté nyilvánításáról volt szó. Eddig Románia mindkét emblematikus faját korlátozás nélkül lehetett vadászni (mezei pacsirta Románia nemzeti szimbóluma), azonban mostantól életbe lépő védettsége közvetve a magyar vadászokat is érintheti.

Napsütésből hóesésbe Soholláron

Míg előző délután plusz 18 fokban sétáltunk a Zalaerdő Zrt. Sohollári Vadászházának parkjában, másnap már nehéz hópelyhek zuhogtak a a vidékre. A sűrű hóesés pillanatok alatt téli tájjá varázsolta a február végi tavaszt.

Fontos tudnivalók, melyekről sok horgász hajlamos megfeledkezni

A február vége horgász szemszögből mindig különös fontossággal bír: ekkorra esik a fogási naplók leadási határideje, illetve több, főleg a pergető horgászok körében népszerű halfaj általános fogási tilalma is ilyenkor lép életbe. Emlékeztetőnk következik.

Hatalmas pontyot keres a Nébih - horgászok segítségét kérik

A horgászok segítségét kéri a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálata egy, korábban a Gyékényesi kavicsbánya-tavakból többször megfogott ponty jelenlegi élőhelyének maghatározásában.

Közösségformáló alkotóház

Páhoki Kapo(l)cs Alkotóház – ahol élmény a tanulás! Ez a szlogenje az alsópáhoki alkotóháznak, amit egy önkormányzati fejlesztés keretében a közösség erősítésére és az egész életen át tartó tanulás iránti igények kielégítésére hozott létre a település.

FeHoVa: ismert horgászokkal beszélgettünk a legnépszerűbb módszerekről

A magyar horgász- és vadászközösség ünnepe volt a 27. FeHoVa, melyen nemcsak a legújabb termékek, hanem ismert szakemberek és versenyzők is várták az érdeklődőket. Lapunk egy pergető- és egy feeder-specialistát kérdezett a hazai horgászok szokásairól.

Halat és vadat a mindennapokba

Az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik kiemelt feladata a vad- és halhúsfogyasztás népszerűsítése. Ezeknek a húsoknak a gasztronómiáját kívánja konferenciasorozat keretében megismertetni a közönséggel az Egy a Természettel Nonprofit Kft. szervezőiroda. Az idei FeHoVa-n helyet kapó konferencia ezeknek a húsoknak a mindennapokba való beintegrálására hívja fel a figyelmet.

Töpörtyűre forralt bor

A töpörtyű – elegánsabb nevén tepertő – finom, sokak által kedvelt és kiválóan csúszik rá a forralt bor. Mindez az erről az ételről és italról elnevezett zalaszántói hagyományőrző fesztiválon is beigazolódott, amit negyedik alkalommal rendeztek meg a településen.

Kékfrankos babsterccel - gasztrotúra Sopronban

A természeti környezet legalább annyira lenyűgözi a Sopronba látogatót, mint maga a város. Az ország első, legfelszereltebb parkerdejét évente mintegy egymillió látogató keresi fel, színes programkínálatával egész évben meghatározó eleme a turizmusnak. A gasztronómia szerelmesei sem csalódnak, Sopronban izgalmas, multikulturális gasztronómiával és kiváló vörösborokkal várják őket.

A vadgazdálkodás aktuális kérdései

Az idei FeHoVa-n is teret biztosítottak a szakmai konferenciáknak, így ezúttal is lezajlott a kiállítás nyitónapján a Vadgazdálkodás aktuális kérdései című értekezés, ahol több perspektívából világítottak rá a szakma legfontosabb témaköreire. Az előadók igyekeztek megoldásokat vázolni ezen problémák kezelésére, azonban tisztázatlan kérdések továbbra is fennállnak.