Back to top

Vadgazdának, mezőgazdásznak egyaránt megérné

A globális népességnövekedés hatására egyre több és nagyobb területet vonnak mezőgazdasági művelés alá népélelmezési okokból, ami jelentős élőhely-romlással és -vesztéssel jár. Az egysíkú, nagytáblás monokultúrák a vad számára nem biztosítják a megfelelő élőhely-szükségletet, amit egyes vadfajok állománycsökkenéssel jeleznek vissza a vadgazda felé.

Ebben a cipőben jár jelen esetben apróvadállományunk, ami napjainkban folyamatos, egyben jelentős állománycsökkenést mutat.

Sokat segíthet a helyzeten, ha egyes (minél több) területeken mezőgazdasági termelés helyett vadföldlétesítéssel próbálkoznának.

A vadföld olyan kultúra, amelyet azzal a céllal telepítünk, hogy a vadállomány populációdinamikájában kedvező változást érjünk el. A vadföld, mint „igénytelen” terület, nem érzékeny kedvezőtlen termőhelyi adottságokra, és viszontagságos körülmények között is annyi táplálékot és takarást ad a mezei élőhelyet használó vadnak, ami számára bőven megfelelő.

A vadföld létesítésénél alapvető szempont, hogy „mozaikszerűen”, fasorok közelében keletkezzenek.

Érdemes egy egybefüggő 10-15 hektáros terület helyett több, kisebb, „mozaikszerűen” elhelyezett 2-3 hektáros területeket kialakítani különböző növénykultúrákkal. A vadföldnek két meghatározó célja van: egyfelől természetes táplálékforrást biztosít a vadnak (lábon áll a takarmány), másfelől csökkenti az erdei, illetve mezőgazdasági vadkár mértékét. A háborítatlan vadföld a könnyen megszerezhető táplálék miatt mágnesként vonzza a vadat, így a termesztett növénykultúrába lényegesen kevesebb kár esik. Ehhez viszont szükséges, hogy a vadföld ne legyen vadászva és minimális zavarás érje.

A vadföld a folyamatos vegetációs időszakban energia-, vitamin- és ásványianyag-forrást biztosít a vadállománynak, emellett búvó és szaporodási helyül is szolgál.

Az apróvad részére termeszthetünk takarmányrepcét, napraforgót, lucernát, esetleg szarvaskerepet; nagyvadfajainknak pedig takarmánykáposzta, különböző pillangósok, mézontófű, illetve a csicsóka is alkalmas.

A vadföldön betakarított takarmány ínséges időkben akár téli táplálékul is szolgálhat a vadnak. A vadföldlétesítés a mezőgazdásznak és a vadgazdának, valamint a vadnak is egyaránt a hasznára válik.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Egyenrangú társak

Hűség. Talán a legkifejezőbb szavunk a kutyára. Már ősidők óta az ember hű társa, ragaszkodása és alázatossága páratlan az ember-állat kapcsolatában, és a változó világhoz való alkalmazkodása is egyedülálló. Amellett, hogy családtagok, a fajtáktól függően munkákra is használhatók, gondoljunk csak az őrző-védő, terelő, terápiás, vakvezető, szánhúzó vagy hadi kutyákra, és persze a vadászkutyákra.

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.

Az erdő gazdája

33 esztendő, egy hosszú emberöltő – ennyi időt dolgozott dr. Jámbor László a soproni Tanulmányi Erdőgazdaságnál, ebből 21 évet vezérigazgatóként. Idén nyugdíjba vonult, ám megtartotta társadalmi megbízatásait, az Országos Magyar Vadászkamara elnöki és az Országos Magyar Vadászati Védegylet alelnöki tisztét.

Kaptassunk még magasabbra

A Soproni Parkerdő intenzíven látogatott városkörnyéki területét nyugati irányba elhagyva kiemelkednek a Soproni-hegység 500 méternél magasabb bércei. Közúton három irányból közelíthetjük meg a nyugati határterület: a Récényi úton, a Brennbergi-völgyben vagy Ágfalva felől.

Keresőkutyák munkája segíti az aranysakálok életének megismerését

Az aránysakál újbóli megjelenése évtizedek óta komoly problémát jelent a vadgazdálkodóknak. Miután a 19. században az élőhely-átalakulás, valamint a ragadozóüldöztetés egészen Bulgáriáig visszaszorította a fajt, opportunista viselkedése, alkalmazkodóképessége, illetve a délszláv háború és a megváltozott mezőgazdaság miatt, az 1990-es években újból megjelent elsőként hazánk déli határvidékén.

Sebesen fut, kiváló vadász – a magyar agár

Erős csontozat, karakteres, áramvonalas fej- és testforma, közepes méretű fülek. Izmos, kitartó, és rossz talajon is nagyon gyors. Szaglása jó, de inkább szemmel vadászik. Minden agárszínben előfordulhat, de a vadászaton elsősorban tigriscsíkosakat használnak.

Folytatódik a fagymentes idő

Az első fagyok megjelenése ilyenkor már országszerte esedékes szokott lenni, idén azonban eddig még csak néhol alakult ki gyenge fagy, és a következő napokban sem kell számítani komoly lehűlésre. Csapadék azonban több napon is várható majd, mely hátráltatja az őszi búza vetését és a kukorica aratását is.