0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Messziről jött, messzire lát

Bánáti Diána egyetemi tanár személyében július 1-je óta új dékán irányítja a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karát. Határozott, céltudatos, ami a nyilatkozatából is kiderül, a legritkább esetben fogalmazza meg a terveit feltételes módban. Kívülről jött ide, de nem ismeretlen hely számára Debrecen.

Korábban is járt az egyetemre előadásokat tartani és itt habilitált. Alapvégzettsége élelmiszeripari mérnök, ezt a diplomáját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen szerezte, később mérnöktanári diplomát, majd jogi szakdiplomát is szerzett. Idekerüléséről, terveiről, dékáni programjáról kérdeztük a professzort.

– A dékánsághoz nálunk pályázni kell. Ön mivel pályázott Debrecenbe?

– Számomra nem ismeretlen a Debreceni Egyetem. Igaz, hogy az elmúlt 7 évet külföldön töltöttem, mert Brüsszelben dolgoztam, de rendszeresen jártam haza. Meghívtak előadóként konferenciákra, néhány szakbizottságban tag, illetve szak­értő maradtam. Debrecenben az az első feladatom, hogy gyorsan, alaposan és részletesen megismerjem a kar működését. Ez egy speciális intézmény a hazai agrár-felsőoktatásban, a maga nemében páratlan.

– Ezen mit kell értenünk?

– A Debreceni Egyetem agráros kara az egyetlen olyan intézmény, amely a szó valódi értelmében multidiszciplináris! Ez lehetőséget ad arra, hogy az oktatást és a kutatást az integrált élelmiszerlánc-szemlélet mentén szervezzük meg. Nem elég, ha csak hagyományos mezőgazdasági alapanyag-termelésben gondolkodunk, hanem – különösen, mert egyre inkább növekszik rá az igény – nagyobb figyelmet kell fordítanunk az élelmiszermérnök-képzésre, az élelmiszer-biztonsági oktatásra.

Átfogó szemléletet kell kialakítanunk, amelyben az élelmiszerek minősége és biztonsága már az alapanyag-termeléstől biztosítható, nyomon követhető, és ennek az oktatásban is meg kell jelennie.

Erre már a vetőmag előállításakor oda kell figyelnünk, azonkívül ez még a talajtól is függ. Kizárólag kiváló minőségű és biztonságos alapanyagból lehet jó minőségű és biztonságos élelmiszert előállítani, gondolok itt a szántóföldi növénytermesztésre, a kertészeti termelésre és az állattenyésztésre egyaránt. Tehát az élelmiszer-előállítás nem az élelmiszer-előállító üzemben kezdődik, és nem is ott ér véget, mert a különböző élelmiszerek előállításához kiváló minőségű alapanyagra van szükség, és a feldolgozott élelmiszereket el is kell juttatni a fogyasztókhoz. Mi ezt úgy mondjuk: a termőföldtől a fogyasztó asztaláig. Angolul jobban hangzik: from farm to fork, from stable to table, azaz a farmtól a villáig, óltól az asztalig. Lényeges, hogy átfogó, integrált szemléletet alakítsunk ki az agrár-felsőoktatásban és -kutatásban is. Az élelmiszer integráló szerepet tölthet be az életünkben, és karunk egyedüli és sajátos helyzetét, a multidiszciplinaritását ennek a szerepnek köszönheti.

Névjegy: Prof. Dr. Bánáti Diána

Élelmiszermérnökként diplomázott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, Budapesten. Aspiránsként MTA-ösztöndíjjal az egyetemen maradt, mert az oktatást tekintette életcéljának. A mezőgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot 1996-ban szerezte meg, azt megelőzően különböző ösztöndíjakkal eljutott külföldre. Dolgozott a Readingi és a Wageningeni Egyetemen, majd fél évet Japánban töltött mint vendégkutató. A mérnökhallgatók nemzetközi szervezetével eljutott a Dél-Afrikai Köztársaságba is. Itthon 1996-ban tagja lett az EU-jogharmonizációs munkacsoportnak, amelyben 15 fiatal dolgozott, és az akkor még 2000-re tervezett EU-csatlakozásunkat volt hivatott elősegíteni. Ő ebben a fiatal társaságban az élelmiszerek harmonizációjáért felelős munkacsoportba került, ahol az unió élelmiszerekre vonatkozó joganyagának átvétele volt az egyik fő feladatuk. Közben nappali tagozaton, a munka mellett tanári oklevelet szerzett, és ha már egyszer jogharmonizációval foglalkozott, megszerezte a mérnökjogász diplomát is.

Fiatalon, mindössze 33 évesen a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet (KÉKI) főigazgatója lett, ezt a beosztást két cikluson keresztül töltötte be. Közben, 2006-ban, hazánk EU-csatlakozása után az újonnan csatlakozó országokból egyedüliként bekerült az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) Igazgatótanácsába. Ez az unió egyik legnagyobb szakmai szervezete, világszinten is meghatározó szerepet játszik. Itt hamarosan alelnök, majd két cikluson keresztül a szervezet elnöke lett. A Nemzetközi Élettudományi Intézet (ILSI) európai ügyvezetőjének és tudományos igazgatójának 2012. júliusában nevezték ki, de már azt megelőzően az Európai Bizottság akkori elnökének, J. M. Barroso etikai tanácsadó testületének tagja lett. Személyében az agrárélelmezési területről elsőként került a testületbe szakértő, addig filozófusok és etikusok alkották. Az Európai Bizottság kutatás-fejlesztési főbiztosát támogató élelmezési, mezőgazdasági és biotechnológiai tanácsadó testületnek előbb tagjává, majd alelnökévé választották.

Idén gondolt egy merészet, és változtatásra szánta el magát, megpályázta a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának dékáni posztját. Számára ez sem idegen, hisz régóta járt ide oktatni. Amíg 2012-ben ki nem költözött Brüsszelbe, addig gyakran tartott órákat Debrecenben, a Szegedi Tudományegyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Szent István Egyetemen is. Tantárgyfelelős is volt Debrecenben, sőt kötelező tantárgyakat is rábíztak. Elsősorban élelmiszer-biztonságot és élelmiszerjogot oktatott. Ez utóbbi tárgy tematikáját is ő dolgozta ki, és kötelező tantárggyá vált az élelmiszermérnök hallgatók számára. Debrecenben elsősorban PhD-hallgatókat, szakmérnökhallgatókat és mesterszakos hallgatókat tanított. Amíg Debrecenben léteztek a centrumok, addig az Agrárcentrum Doktori Tanácsának volt külsős tagja.

Bánáti Diána messziről jött Debrecenbe – de messzire is lát.

– A Debreceni Egyetemen együtt dolgozik és kutat az agrár-, az orvosi és a tudományegyetemi karral. Ez prioritásokkal jár.

– A Debreceni Egyetemen működő 14 kar lehetőséget ad a tudatosabb és szélesebb körű együttműködésre. Tudományos céljainknak megfelelően termesztünk, tenyésztünk élelmiszer-alapanyagot, amit különböző, lehetőleg új technológiákkal dolgozunk fel, és a számunkra szükséges és értékes tartalmat kivonjuk belőle. Ezeket aztán klinikai vizsgálatokon teszteljük, a hatásukat megfigyeljük, aminek eredményeképpen új, az emberiség számára hasznos termékeket tudunk előállítani. Mindez hosszabb távú cél, először a saját karunkon próbálunk meg új fejlesztéseket végrehajtani.

– Az egyetemi képzésben várható-e változás, hangsúlyeltolódás?

– Új képzések bevezetését tervezzük a régiek mellé, gondolok itt az új IT- és robottechnikára. Feltétlenül szeretnénk a Debreceni Egyetem által nemzetköziesítésnek nevezett lehetőségekkel jobban élni. Ezért

külföldi vendégoktatókat szeretnék meghívni a karra, akik lehetnek vendégprofesszorok vagy akár fiatalabb kollégák is. Meggyőződésem, hogy ezzel hozzá tudnak járulni az idegen nyelvi képzés színvonalának emeléséhez.

Sok újat mondhatnak el, és nemcsak a magyar hallgatóknak, hanem az itteni oktatóknak és tanároknak is. Új szemléletet, új ismereteket hoznak magukkal, azonkívül lehetőséget teremtenek nemzetközi kapcsolataink bővítéséhez is. Nagyon fontos, hogy bővíteni szeretnénk a karon az angol nyelvű képzést, hogy ezáltal több külföldi hallgatót nyerjünk meg, akik világszerte jó hírét vihetnék az egyetemnek.

– Mennyire adottak ennek a feltételei?

– Meg kell teremtenünk mind a technikai, mind pedig a szakmai és idegen nyelvi feltételeket. Ehhez tankönyvek, jegyzetek, más segédeszközök kellenek. Azt is vizsgáljuk, hogy a szakmérnöki képzésben miként lehetne újszerűen alkalmazni a legújabb technológiai eredményeket. Egy­hónapos dékánságom ideje alatt igyekeztem minél alaposabban megismerni a kari sajátosságokat. Ezeknek az egységesítése elkerülhetetlenné vált. Erre azért van szükség, mert

nemzetközi pályázatokon, a különböző projektekben csak szakmai összefogással lehet eredményesen szerepelni, hogy a nemzetközi kutatás részévé váljunk, és a legújabb technikákat, technológiákat alkalmazni tudjuk.

Azonkívül igyekszünk megtalálni azokat a részterületeket, amelyeken a komparatív előnyeink nyilvánvalóak. Alaposan megvizsgáljuk, mi az, amiben igazán kiváló tud lenni a karunk. Az oktatás feladata nagy terhet ró a kollégákra. Szeretném, ha minden kollégám szükségét érezné a folyamatos önképzésnek. Elvárható követelmény, hogy a legújabb szakmai ismereteket mindenki beépítse az oktatási tevékenységébe. Az egyetemi oktatók számára egyedülálló lehetőség, hogy a munkájuk során még kedvükre tanulhatnak is. Ez nem luxus, erre szükség van, oly sokat és oly gyorsan változik a világ. A végzett mérnököknek képessé kell válniuk arra, hogy az új tudományos eredmények alapjait megértsék, és könnyen be tudják fogadni azokat.

Amikor az ember diplomát kap a kezébe, úgy érzi, már mindent tud. Aztán igen hamar rájön, hogy addigi ismeretei a gyakorlatban kevésnek bizonyulnak. Ezen változtatni kívánunk, ezért a jövőben a mostaninál is szorosabb kapcsolatra törekszünk a régió vállalataival.

A hallgatóknak a lehető legtöbb időt kell a gyakorlatban eltölteniük a képzés során, mert ezáltal ismerik meg a gazdasági élet szereplőinek elvárásait, a cégeknek pedig lehetőséget ad a náluk használatos új technológiák és eszközök bemutatására az ifjúságnak. Az egyetemi képzésbe rendszeresen meghívunk olyan gyakorlati szakembereket, akiktől van és lehet mit tanulni. Mindezek által az egyetemisták a lehető legtöbb gyakorlati példával találkozhatnak, a képzésünk „életszagúbbá”, gyakorlatiasabbá válik.

– Éppen az év derekán vette át új megbízatását. Mik az első benyomásai, az első tapasztalatai az itteni állapotokról?

– Jelenleg sokat tanulok. Nagyon sok remek ötletet és fontos javaslatot kapok a kollégáktól, így fokozatosan átlátom a helyzetet. Olyan fordulatszámon pörgök, amit a kollégák egy részének még meg kell szoknia. Eltökélt vagyok, és nagyon bízom abban, hogy sikerül megtalálni azokat a fiatal oktatókat a karon, akikkel a jövő hosszú távon nemcsak elképzelhető, hanem meg is valósítható. Kiemelten fontos számomra, hogy a fiatalabb nemzedék tagjait az előmenetelben, a karrierjükben segítsem. A tudományos utánpótlás nevelésében határozottan számítok rájuk, mert sajnos – és ez elég nagy gond – a kar 13 jelenlegi egyetemi tanárából 9 már betöltötte a 65. életévét.

Haladéktalanul hozzá kell fognunk az utánpótlás neveléséhez. Célom, hogy iskolát teremtsek Debrecenben. A fiatalabb kollégákat mindenbe bevonjuk annak érdekében, hogy az eddiginél több lehetőséghez jussanak és önálló feladatokat kapjanak.

Akiről kiderül, hogy alkalmas rá, kellően felkészült, és mellé még szorgalmas is, egyúttal megfelelő a tudományos teljesítménye, azt kiemelten támogatni fogom a szakmai előrelépésben. Ennek megvalósításában számítok kollégáim segítő közreműködésére.

– Eléggé erőteljes a programja. Vajon megvan-e mindennek a realitása Debrecenben?

– Úgy gondolom, hogy az előző munkahelyeimen vezetőként elért eredményeim alapján kaptam bizalmat mint a kar új dékánja. Az együttműködést segítve, az egyetem és a kar értékeire támaszkodva, integráló szemlélettel, közösen fogjuk megtalálni a megoldást.

– A 150 éves múltú debreceni agrárképzésben ön az első nő a legfontosabb vezetői poszton. Ez akkora változás, amire kevesen számíthattak, de megtörtént, és így más is megtörténhet.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság