Back to top

Selmeci hagyományok: Valétálás

„Hogy mit jelent a ballagás a selmeci diáknak, azt – úgy vélem – csak ennek az alma maternek fia tudja megérteni. Nincs mit szégyenkeznünk azon, hogy még a vén professzoroknak is könnybe lábad a szemük, amikor látják a zöldszalagos menetet.” – írta Roth Gyula professzor 1943-ban a Bástyánk című főiskolai lapban.

A valétálás az egyetemi élet egyik utolsó, de legfontosabb mozzanata, amelyre ország-világ figyel. Nézzük, hogy e nemes hagyomány mikor és milyen körülmények között jött létre, s milyen formában maradt fenn napjainkig.

A selmecbányai akadémiáról származik a valétálás, a diák-élettől való búcsúzkodás hazai szokása. Ennek módosulása a ballagás, amely a II. világháború végétől – immáron soproni közvetítéssel – általánosan elterjedt a hazai közép- és felsőfokú oktatási intézményekben, és mára már az óvodákban, általános iskolákban is.

A valétálás a latin (bene) valete szóból ered, mely magyarul annyit tesz: isten veletek/éljetek boldogul. Az első valétálás (vagy röviden valéta) föltehetően 1830-ban volt Selmecbányán, legalábbis írásos emlékünk innen maradt fenn.

Az 1830–40-es években a valétáló akadémikust a többiek a Bemooster Bursche zieh ich aus, s más burschdalok éneklésével kísérték a – ma már nem létező – bélabányai városkapuhoz, neki ütötték, majd farbőrre ültették, meghintáztatták, s a kapun át kilódították a városból.

Libasorban meneteltek

Valétamenet Sopronban 1923-ban
Valétamenet Sopronban 1923-ban
A valétálás ma ismert formája az 1850–60-as években alakult ki. A menet az erdészeti szakoktatás épületétől, a Fortuna-háztól indult. Legelöl a balekok cipelték a valétánsok poggyászát, utánuk a cigánybanda következett, majd négyes sorokban, egymást átkarolva a hallgatók, kiknek kalapját tölgy- vagy cserlomb díszítette. A menet diákdalokat énekelve haladt a város utcáin. A ballagást este valétabál követte a városi Vigadóban, ahol éjfélkor lecsavarták a lámpákat, s a valétálók menyasszonyukkal vagy menyasszony-jelöltjükkel az oldalukon körüljárták a tánctermet, miközben a Ballag már a vén diák című nótát énekelték.

A 19. század végén a ballagási menet az 1892-ben megépült Erdészeti Palotától indult, a valétálók abban a tanteremben gyülekeztek, ahol az utolsó előadást hallgatták, s onnan indultak kísérőikkel a városba.

A menetet az akadémia legidősebb hallgatója vezette virággal és cserfalombbal díszített hosszú bottal a kezében. Utána lépdeltek a szemeszterek veteránjai, annyi zöld szalaggal a kalapjukon, ahány szemesztert „túlteljesítettek” az akadémián.

Valétálás 1980-ban
Valétálás 1980-ban
Őket kísérte az elmaradhatatlan cigánybanda, kiket a valétaelnök követett, majd négyes sorokban egymást átkarolva, a vállukon átvetett tengerzöld valétaszalaggal a ballagók. A menetet a többi évfolyam hallgatói zárták le, kik kígyóvonalban, szalamanderben lépkedtek, s a többiekkel együtt énekelték a Ballag már a vén diák dalt. A sorozat korábbi részeiben is említett céheknél ugyanis szokás volt a libasorban (Gänsemarsch) történő felvonulás, a vándorútra induló mesterlegényeket is így búcsúztatták. Az akadémisták szalamanderjének, kígyózó sorban való felvonulásának ez az alapja. A szalamanderezők sokszor koffereket és egyéb tárgyakat vittek a hátukon, rendszerint olyasmiket, amelyek a tanulás hosszú évei alatt szorosan hozzájuk nőttek. A ballagást természetesen búcsúlakoma követte Wintrinél, azaz Winterstein Bernáthnál, aki a Vigadó bérlője volt hosszú időn keresztül. A lakomán a valétaelnöknek nagy, ünnepi búcsúbeszédet kellett mondania, amelyet a selmeciek oly komoly érdeklődéssel vártak, mint a miniszterelnök programbeszédét.

Kiporolták, kirúgták

Amikor a diák a záradékolt indexet kezébe kapta, azaz filiszter lett, akkor először is oldalba rúgta háromszor a főiskola központi épületét (a Fritz-házat), azután a Leibfuchsa és egy másik balek megfogta a panyókára vetett grubenrock végét, s a filiszter hátán azt nádpálcákkal ütögették. Így porolták ki egészen a városkapuig, ahol már kocsik várták, s

a szó szoros értelmében kirúgták, jelezve, hogy most már ők az urak Selmecen.

Egykoron a mesterlegényeket is így kísérték céhtársaik a városkapukhoz, ahol a búcsúzó megitta az utolsó korsó sörét, amelyet azután – ősi keleti szokás szerint – a kapu szögletkövén összetört, hogy abból többé soha senki se ihasson. Ez a szokás ragadt át a középkori vándordiákokra is, ahonnan aztán meggyökeresedhetett az egyetemi városokban, így Selmecbányán is. Az 1848–49-es években, de különösen a kiegyezés után meginduló magyar nyelvű oktatás miatt sok selmeci hallgató vette a vándorbotot, s állt át a monarchia utódállamainak akkoriban alakult akadémiáira (pl. Leoben, Přibram), ahol meghonosították a selmeci diákszokásokat. Így például a Philistrierungnak nevezett leobeni valétálás 1876-ban volt először az ottani akadémián.

Az utolsó selmeci valétálást 1914 tavaszán tartották, mert az első világháború, később az elcsatolás nem tette lehetővé továbbiak megrendezését.

Emlékkönyvek, emlékívek

A valétálás kellékei között meg kell említeni a valétakönyveket és valétaíveket is, amelyek csaknem két évszázados múltra tekintenek vissza. A valéta- (vagy másnéven emlék-) könyvek különböző nagyságú, finom kivitelű, aranykötésű albumok (kezdetben még kötetlen emléklapok) voltak. A búcsút mondó hallgatók az utolsó szemeszter vége felé az évfolyamtársakkal és a jó cimborákkal búcsúsorokat írattattak a valétakönyv lapjaira, gyakran kimunkált rajzok vagy festmények kíséretében.

Ezen ábrázolások motívumai természetesen Selmec fontosabb épületei közül kerültek ki, így leggyakrabban a Leányvárt, a Szélaknai kaput, vagy az Arany bányamécseshez címzett fogadót ábrázolták.

Az 1850-es években megjelenő emlékkönyvekben a beírók árnyképei is megtalálhatók, ezek pótolták a fényképeket. A fényképes albumok az 1860-as években jelentek meg. Az első tablókat pedig az 1870-es évek közepén készítették, kicsinyített másaikat az 1890-es évektől mintegy másfél évtizedig a valétabálok meghívójára is rátették.

Valétaív a selmeci évekből
Valétaív a selmeci évekből

Ballagási menet Sopronban 2013-ban
Ballagási menet Sopronban 2013-ban
A valétakönyvekhez hasonlóan elfelejtett hagyomány a valétaív vagy emlékív. Ez díszes, művészi rajzokkal keretezett, esetenként Erinnerung an Schemnitz feliratú, nagyalakú rajzlap volt, melyet a balekok a nyakukba akasztott rajztáblán hordtak szét a városban, s a valétánsok nevében emlékül aláírattatták minden valétáló társukkal, jó baráttal, tanárral. A neve mellé mindenki odaírta vulgóját (kapott becenevét), s azt is, hogy hová való. Ezeket az emlékíveket egykor a három akadémiai kar összes valétánsa aláírta, ami az összetartozás egyértelmű megnyilvánulása volt. A díszes rámás valétaívek aztán ott lógtak az erdészlakok, bánya- és kohófőnöki szobák falán, emlékeztetve a tovatűnt diákévekre, s az azoknak otthont adó városkára, Selmecre.

Sopronban a valétálás estéjén (napszálltakor) a végzősök és az őket búcsúztató alsóbb évesek az egyetem főépülete előtt sorakoznak fel, természetesen ezen ünnepi alkalomból a hozzátartozók is elkísérik őket.

Az egyetem zászlajának átadása, 2019
Az egyetem zászlajának átadása, 2019
A rektor és a valétaelnökök ünnepi beszéde után a búcsúzók átadják az egyetem zászlaját a búcsúztatóknak, majd a rektor kitárja az egyetem kapuját és a valétamenet megindul. Ennek első részén a szalamanderezők négyes sorokban, S-alakban haladnak előre, miközben kezükben bányászlámpát lóbálnak. Őket követik a tanárok, majd a valétánsok zárják a menetet, kiket két oldalt fáklyát vivő alsóbb évesek kísérnek. A diáknótákat éneklő lassú menet a Főtérre tart, útjukat a polgári házak ablakaiban égő gyertyák keretezik. A főtéri polgármesteri búcsúztatást valétabál követi, ahol éjfélkor a valétánsok leveszik a szalagjukat, s a valétaelnök is átadja tisztségét.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Vetélkedő középiskolásoknak a magyar erdők értékeiről

Negyedik alkalommal hirdeti meg az Országos Erdészeti Egyesület a Fedezd fel az örökséged! online erdőismereti vetélkedőt középiskolásoknak, ezúttal Mi fánterem az erdő alcímmel. A márciusban kezdődő verseny azt a kérdést járja körül, hogy mit adnak nekünk és milyen hatással vannak életünkre az erdők.

Egyre több diák választja az agrárgépész szakmát

Öt év alatt 70 százalékkal nőtt az agrárgépész szakmát választó diákok száma, legtöbben a versenyképes jövedelem, a csúcstechnológiás gépek és a természet közelsége miatt választják a mezőgazdasági pályát, sokan a szakközépiskola elvégzése után azonnal elhelyezkednek - közölte a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége (MEGFOSZ) szerdán az MTI-vel.

Agrárösztöndíj-program fejlődő országoknak

Sikeres az Agrárminisztérium és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közös ösztöndíjprogramja, amelynek keretében fejlődő országok leendő agrárszakemberei szerezhetnek naprakész, a gyakorlatban jól hasznosítható ismereteket magyar agrár-felsőoktatási intézményekben.

Február 1-től igényelhető a fiatal erdők ápolásának támogatása

A VP5-8.6.2-16 kódszámú „Erdei termelési potenciál mobilizálását szolgáló tevékenységek” (fiatal erdők ápolásának támogatása) című felhívás keretében 2020. február 1-től igényelhető támogatás.

Apáról fiúra száll

Tudás, becsület, hivatás. A Nagy családban öt nemzedéken keresztül sikerült apáról fiúra átmenteni ezeket az értékeket. Még ennél is többet, hiszen a hobbijuk, de még a nevük is azonos. Így aztán a jelenlegi korelnök és fia – az uralkodókhoz hasonló megkülönböztetést követve – már a IV. és az V. Nagy Károly a sorban.

Úri brit, vagy poroszos hazai? A ruha öltöztet

Az öltözködés formál és stílust teremt, a szubkultúrákban az összetartozást, egységet szimbolizálja, de közösségteremtő célja is van. Mindemellett megvéd az időjárás viszontagságaitól, kényelmi funkciói sem elhanyagolhatók, illetve sokak ragaszkodnak egy-egy ruhadarabhoz vagy kiegészítőhöz, legyen bármennyire is elnyűtt és viseltes. Mindez a vadászati öltözetre is jellemző.

Ismeretterjesztő film készült az őshonos magyar kutyafajtákról

Oktató- és természetfilm készült a kilenc őshonos magyar kutyafajtáról; a mintegy félórás kisfilmet szerdán mutatták be a Nemzeti Kutyafajtáink Génmegőrzési Program egyik alprogramjának projektzáró rendezvényén Egerben.

Vince-napi pincejárás bormustrával

Bármilyen finomak, a rezi boroknak is kell a cégér – fogalmazott egy gazda a hagyományos Vince-napi pincejáráson. Hozzátette: szerinte elengedhetetlen, hogy a kistermelők rendszeresen konzultáljanak egymással, hiszen sok mindenben megegyeznek az érdekeik. Egyebek mellett ezt a célt szolgálják a szőlős-boros rendezvények, például az olyanok, mint a Vince-nap.

Lendületben az erdőtelepítések

Mintegy 11 ezer hektárnyi új erdő létrehozásához járulhat hozzá a közeljövőben a Vidékfejlesztési program, az eddig elnyert pályázatoknak köszönhetően az elmúlt években közel 6500 hektáron valósultak meg telepítések - írta a Magyar Nemzet szerdán.

Átadták a Zöld Óvoda címeket – 235 intézmény kapta meg az elismerést

Már tizenharmadik alkalommal ítélték oda a Zöld Óvoda és az Örökös Zöld Óvoda címeket, idén összesen 235 intézménynek. Az okleveleket László Tibor Zoltán, az Agrárminisztérium környezetvédelemért felelős helyettes államtitkára és Kisfaludy László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős helyettes államtitkára adta át.