Számítottam rá, hogy a házigazda mellett kutyák is üdvözölnek majd, hiszen az Édenpont mozgalom kutyás kertként hirdeti az idén először látogatható fővárosi helyszínt. A négyből ketten csatlakozhattak a „fogadóbizottsághoz”, a sokat hangoskodó tacskó és a 17 éves westie pedig a házból figyel, amíg mi fölfedezzük Noémivel a kertet.
Békésen egymás mellett
Gyors szemrevételezés után nyugtázom, hogy itt bizony a kert és a kutyák is nyertesek. Egyik miatt sem kellett kompromisszumokat kötni.
– A kialakítás és a fenntartás során sem korlátoznak a kutyák. Vannak persze kedvenc növényeik, amiket időnként megrágcsálnak, mint például a tűzeső, a harangláb, a díszfüvek, és a gyep sem makulátlan. A három kicsi mellett csak a nagytestű labrador ellen kellett néhány trükköt bevetnem, mert akaratlanul is letörte a friss hajtásokat. Fém növényfuttató rácsokat helyeztem el a vonulási útvonalába a védendő alacsonyabb növények közelébe, így most kikerüli őket.
• Nemcsak kutya és ember, de az idős és a fiatal növények is békésen élnek itt egymás mellett.
– Az időseket a nagymamám ültette a nyolcvanas években, a kert története még régebbre nyúlik vissza. A telek a dédszüleimé volt, a harmincas években épült rá a ház. Fokozatosan számolták föl a gyümölcsöst, a helyét külföldről hozott örökzöld magoncok foglalták el. A ház előtt álló japánciprus csaknem 40 éves. Nagy becsben tartom az arizonai ciprust, ami az országban talán az egyik legnagyobb példány. Néhány évvel ezelőtt elkerülhetetlenné vált a föltisztogatása, így gyakorlatilag teljes mértékben beültethető lett a lombkorona alatti terület. Egészen közel van a teraszhoz, így kint ücsörögve is érezzük kellemes gyantaillatát. 
A Leyland-ciprus is a nyolcvanas években került ide, akkor még egyáltalán nem volt elterjedt itthon. A korához képest aprócska meggyfa is a régi idők emlékét őrzi utolsó példányként. Nagyon rossz helyen van, napot se sokat kap, de amíg jól érzi magát itt, és dúsan virágzik, meghagyom.
Régi kútból magaságyás
• Még mindig az örökzöldek az uralkodók, de sok virágos növény színesíti a képet.
– Több virágzó, vagy tarka lombjával díszítő cserjét is ültettem. A bordó levelű hólyagvessző meglepően jól tűri a félárnyékot, virágzik, bár a levelei nem olyan élénk színűek, mintha napon lennének. Jól kiegészítik a mellette lévő aranytarka sástövek. A két korallberkenye is mutatós lombja miatt került ide, legnagyobb örömömre és meglepetésemre az egyikük bőségesen virágzik is. Nagy kedvencem a Delavay-fagyal, nagy, fehér virágfürtjei mennyei illatúak. Szürkéskék termése sajnos nem mindig érik be, zölden lehull ősz végén.
De néhány árnyékinak mondott növény, mint például a páfrány, nálam például napos helyen muzsikál jobban. A klasszikus napimádó tűztövisből félárnyéki növény lett nálam, de így is bőséggel hozza sárga terméseit.
• Jól osztják a kertet a kavicsborítással körbevett kiemelt ágyások. Azok is a legutóbbi átalakítás eredményei?
– A kavicsfelület kissé régebben, a kilencvenes években készült angol minta alapján, a magaságyás viszont újabb, öt éve építettem. Régi, már kiszáradt kutat tüntettem el velük. Megszüntetni költséges lett volna, ez kínálkozott a legjobb megoldásnak. Kiszámoltam, hogy a kellő vastagságú kavicsborításhoz mekkora mennyiség kell, de amikor megláttam a kapu elé borított 16 tonnányi óriási kavicshalmot, elképedtem. Akkoriban még nem lehetett agroszövetet kapni, így saját kezűleg lyuggatott fekete fóliát terítettem alá. Nem helyettesíti tökéletesen azt, de a célnak jobb híján megfelelt.
Elválaszt a lilaakác
Elidőzünk néhány percet a teraszon, megcsodálom az edénybe ültetett japánjuhart, az éppen nyíló rododendronokat, fűszernövényeket, aztán elindulunk, hogy fölfedezzük a ház előtti területet. A járda mellett sorakozó bonsaiok némi magyarázattal szolgálnak arra, hogy miért látok olyan sok formanövényt, leginkább gömb alakúakat a kertben.
– Régi szenvedélyem a bonsai, korábban az Egyetemi Bonsai Klub tagjaként sokat foglalkoztam velük, ma már nincs időm rájuk, ezért többségüket elajándékoztam, csak néhány példányt hagytam meg. A téli időszakot a tálakból kiemelve, tőzegborítás alatt töltik.
Átbújunk a lilaakác-pergola alatt, ami nemcsak térben, de stílusban is kettéválasztja a kertet. Az árnyékos, angolos hangulatú hátsó kertből a napos, mediterrán első kertbe érkezünk.
– A lilaakácot is rendszeresen metszem, muszáj is, hiszen óriásit nő egy év alatt, és szűkös a rendelkezésére álló hely. Először tél végén válogatok az áttelelt hajtások-vesszők közül, hogy azért maradjon virág elegendő, és visszakurtítom a túl hosszúakat, nyílás után pedig már bátrabban alakítom a bokrot. Háromszor-négyszer is nyílik, de természetesen az első a leglátványosabb, a legszebb.
Az előkertbe a gránátalmákat, levendulákat, fügebokrot és a már említett japánciprust ültettem. Remekül érzik magukat, a japánciprus talán párásabb környezetet igényelne, a déli fal védelméért viszont nagyon hálás.
A kerítésen kívül is folytatódik a látvány, a keskeny zöldsávban mályvasövény, alatta sűrűn gyöngyvirág borítja a talajt.
– Sokáig hadakoztam ellene, irtottam, de aztán elfogadtam a jelenlétét, meséli Noémi. A növényeket nemcsak megmenteni, de időnként elengedni, illetve ellenkezésünket legyűrve elfogadni is tudni kell, fűzi hozzá.
