Lassan 100 éve lesz, hogy rendeletek tiltják a szaporításukat, házikertjeinkben mégis rendre felbukkannak, a piacokon is keresik ősszel a csemegeszőlő-fogyasztók (sőt e sorok írója tavaly csodálkozott rá ízükkel töltött, kelt tésztás párnácskákra is). Sokan tehát mégis szeretik, ragaszkodnak hozzájuk. A történetük, külsejük, termesztési sajátosságaik bemutatása talán közelebb visz hosszú távú hírnevük megértéséhez.
Amikor a Földet jégkorszakok sújtották, a hideg nemcsak az állat-, de a növényfajokat is menekülésre kényszerítette. Ha nem is a lábasjószágokhoz hasonló sebességgel, de a növények is dél felé húzódtak az eljegesedés elől.
Észak-Amerikában a hegyek észak-déli vonulatai mentén több eséllyel vészelhették át a lehűlést az egyes fajok. Ennek a földrajzi különbségnek is betudható, hogy a tengeren túl jóval több Vitis-faj kúszik a fák lombjára. Az emberi kíváncsiság és gyűjtőszenvedély, valamint a ragaszkodás az őshaza terményeihez hamar megindította Amerika és Európa között a növények cseréjét. A telepesek már a 16. századtól próbáltak ültetvényeket létesíteni az Újvilágban. A 17. századból pedig vannak feljegyzések, miszerint díszkertekben már jelen vannak amerikai Vitis-fajok, köztük a labrusca is. A bajok a 19. században kezdődtek.
Tudta?A direkttermők fontos közös sajátossága, hogy mind a Vitis labrusca faj leszármazottai. Legszembetűnőbb külsőségük a bogyószíntől független sárga őszi lombozatuk. Ha valahol kéklő fürtöket látunk a gyönyörű, aranyló őszi lomb árnyékából előbukkanni, bátran kijelenthetjük: ez csak valami régi direkttermő lehet. Másik morfológiai hasonlóságuk már „bensőségesebb” jellegű. Terméseik ugyan kékek (Othello, Izabella) és sárgák (Noah, Fehér Delaware) is lehetnek, de a bogyók közös sajátossága a kocsonyás hús és a jellegzetes labrusca-íz. Ez a markáns karakter igen megosztó tulajdonság, sokak szerint még a lehetőségét is kizárja minőségi borokban való felhasználásuknak, míg mások éppen ezt keresik csemegéjükben. |
Ez szabadította az újabb vészt az Óvilágra, hiszen elvileg a kontinensnyi pusztulást kiváltó filoxéra (szőlőgyökértetű) Vitis labrusca vesszőkön utazott át az Atlanti-óceánon, majd tarolta le az itteni ültetvényeket. Ekkor kezdődött meg a védekezési módok kidolgozása (szénkénegezés, árasztás), amelyek közül az alanyra oltás és a homoktalajok betelepítése bizonyult a leghatékonyabbnak.
A szaktudást igénylő oltványkészítés mellett viszont óriási szerephez juthattak azok az amerikai eredetű fajták is, amelyek rezisztenciájuk mellett termést is hoztak. Így kezdhette meg európai szereplését a direkttermők fajtaköre. Kontrollálhatatlan terjedésük, gyenge minőségük hamar tiltólistára tette őket, az 1920-as években (amikor ültetvényeink ötödét uralták) már rendeleti szabályozás született visszaszorításukra. Könnyű termeszthetőségük azonban hozzájárult, hogy egyes adatok szerint még az 1960-as években is a szaporítás több mint tizedét tették ki.
Rezisztenciájuk azonban minden tekintetben jelentősen elmarad alanyfajtáinktól és a később nemesített hibridekétől is. Gombás betegségekkel szembeni érzékenységükben egyéni különbségek is felfedezhetők.
Rothadásnak rendre ellenállnak, többségükben peronoszpórával szemben is toleránsak. A lisztharmat viszont veszélyeztetheti Othello-tőkéinket, ráadásul a hagyományos kéntartalmú szerek (a köszmétéhez hasonlóan) meg is perzselik a lombozatát.
Ha permetezés nélküli lugast szeretnénk nevelni, amelyről ízes csemegeszőlőt ehetünk, létezik jobb választás (Fanny, Eszter, Teréz). Ha még némi rozét is szeretnénk készíteni a reszliből, akkor is lehet más választásunk (Nero). Ha számítunk a korai első és egy kései másodtermésre, akkor sem a direkttermők a mi fajtáink (Zalagyöngye). De ha egyszerűen szeretjük az Izabella illatosságát vagy nem tudunk ellenállni az Othello markáns zamatának, bátran ültessünk pár tőkét házikertünkbe.
Aki gyökeres szaporítóanyagot szeretne, annak is szolgálhatunk jó hírrel. Áruforgalomba kerülő bor csak borszőlőfajtaként kategorizált szőlőből készülhet, ez a direkttermők, elsősorban a piacokon keresett Othello szempontjából szerencsés kiskapu lehet. Csemegeszőlőként talán bekerülhet így a fajtajegyzékbe, és előbb-utóbb a szaporítóanyaga is hozzáférhető lehet.