0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Balla Géza birodalma

Arad-hegyaljai birtokán, a történelmi Ménesi Borvidéken látogattuk meg Balla Gézát, aki határon túliként első ízben nyerte el az Év Bortermelője Magyarországon címet. Kíváncsiak voltunk, mi a titka.

A román határon átlépve néhány kilométert autózunk a síkságon, majd hirtelen elénk tárul a Ménesi borvidék hegyes-völgyes sziluettje. A legendás vörös aszúk, a fűszeres kadarkák, a nagytestű, bársonyos ménesi vörösborok és szelíd királyleánykák hazája ez. Itt terülnek el a szőlőültetvényei, és itt kezdte el 20 évvel ezelőtt a pincészet kialakítását, amely a mai napig folyamatosan bővül.

• Hogyan kezdődött borász karrierje?

– Az idén 35 éve, hogy a borász szakmában dolgozom, és 20 éves a borászatom. Mielőtt a magam útját kezdtem el járni, az itt lévő állami gazdaságnak voltam a főborásza, majd vezérigazgatója, akkor 2460 hektár szőlő és három borkombinát tartozott hozzám.

1999-ben gondoltam azt, hogy változtatni fogok. Ennek egyik oka, hogy Romániában a rendszerváltás után elkezdődött a reprivatizáció, ami azt jelenti, hogy a szőlő korábbi tulajdonosai visszaigényelhették a területeiket. És vissza is kapták.

Ennek a területnek közel 3000 gazdája volt, ennyi felé szakadt szét a borvidék. Akkor én másként képzeltem el, a borvidéket mindenképpen egyben szerettem volna tartani,

ezért francia vagy olasz mintára akartam egy szövetkezetet létrehozni, amely azokban az országokban kiválóan működik, és nálunk is megvolt erre a megfelelő infrastruktúra. A volt tulajdonosok nagy része viszont ezt nem támogatta. Ezért megalapítottam a saját borászatomat, végül több tulajdonos is eladásra kínálta a szőlőjét, amiket én megvásároltam. 4,75 hektárral kezdtem, most 120 hektárt művelek, és itt meg is szeretnék állni, nem akarom, hogy a növekedés a minőség rovására menjen. Európai uniós pályázat segítségével építettük föl a modern borászatot a hozzá tartozó panzióval. Régi álmom, hogy komoly borturizmust alakítsunk ki. Úgy gondolom, hogy a legjobb reklám az, ha az elégedett vendégek ajánlják a helyet.

Vörös aszú

A feljegyzések szerint az 1700-as években gróf Grassalkovich Antal készített először a Ménesi borvidéken termett Kadarkából aszúbort. Ménes, Ópálos, Gyorok térségét a Maros öleli körül, ez a mikroklíma kedvez az aszúsodásnak. Igazi kuriózum, mert nem minden évben van lehetőség aszúbort készíteni, és akkor sem nagy mennyiséget. Balla Géza szamorodni technikával készíti a sajátját, ekkor a fürtök az aszúszemekkel egyszerre kerülnek feldolgozásra. A Kadarisszima nevet kapta a vörös aszúbora, és elsősorban azért készíti, hogy megmutassa, milyen óriási lehetőségeket rejt a borvidék.

• Mitől teremnek szép szőlők és borok ezen a vidéken, melyik az a tulajdonsága, ami miatt évszázadok óta híres termőterület?

– Azt mondom mindig, hogy három tényező, a talaj, az éghajlat és a Jóisten együtthatása. Az erdei barna talaja csak vékony réteg, alatta az egész hegyvidék vulkanikus eredetű kőtömb, azon fantasztikus szőlő terem. Azt is szoktam mondani, hogy

ha lehetséges, az ember ne nagyon avatkozzon bele ebbe a három dologba, hagyjuk, hogy működjön. Ezt persze nem mindig sikerül megvalósítani.

A szőlő ugyanis nem azért hozza a termését, hogy abból mi bort készíthessünk, a növény számára a fajfenntartás érdekében a mag a fontos. Ha így vesszük, nem vagyunk barátai a szőlőnek, mi ugyanis arra akarjuk rávenni, hogy minél nagyobb szemeket teremjen, a lehető legkisebb magokkal. Azt nagyon szeretem, ha tele van a szőlőtábla bogarakkal, pókokkal, mert az azt jelenti, hogy sikerül a növénynek olyan környezetet kialakítani, amely számára a legmegfelelőbb.

• Azt már tudjuk, hogy a talaj fantasztikus, az éghajlat kiváló. Ezekből milyen típusú borokat készít?

– Konzervatív vagyok, mert tudom, hogy ez a borvidék a nagy, minőségi vörösborok hazája, ezért nyolcvan százalékban kékszőlőt termesztek. A borvidék mindig a testes, szép struktúrájú, mély színekkel, érett tanninokkal rendelkező vörösborokról volt híres és én folytatom a hagyományokat. Az igazság az, hogy a piac nem mindig a nagytestű borokat igényli, mostanában inkább a könnyedebb, gyümölcsösebb fajtákat. Próbálom ezt is, de számomra nem könnyű, hogy a piac kedvéért lemondjak erről a stílusról.

A Kadarka áll a jelenlegi elvárásokhoz a legközelebb, ebből sokat termesztek, nem is nagyon tudok olyat említeni, akinek 18 hektár van belőle. Különböző magasságokban találhatók, így többféle szelekciót készítek belőle. Az alsóbb termőterületről származnak a könnyedebb, gyümölcsösebb borok, középmagasságból a kissé testesebbek, a legmagasabb területeken – ahol a termőtalaj vastagsága nem haladja meg a 25 centimétert – terem az a szőlő, amelyből a Sziklaborok készülnek. Ezen a helyen van Kadarka, Feketeleányka és Cabernet franc is. Ez a pincészet új brandje. Fehérből a Magyarádi fehéret termesztem, ami szép savakkal rendelkező, elegáns, nem testes fehérbort ad, és remek pezsgőalap.

Azt vallom, hogy az a feladatunk és az esélyünk is, ha megtartjuk és megismertetjük a világgal a hagyományos fajtákat. Meg kell győznünk a borkedvelőket arról, hogy ezek semmivel sem gyengébbek, mint az ismert világfajták.

Fejedelmek, főurak

A Ménesi a Kárpát-medence legrégebbi borvidékeinek egyike, és a vörösbort adó helyek közül az egyik legfontosabb volt. Feljegyzések szerint Gizella királyné nyolc kapa szőlőt ajándékozott a Ménesi borvidék északi részén található Makrai hegyoldalról a férje, István király beleegyezésével a bakonybéli szerzeteseknek. Minden erdélyi fejedelemnek és főúrnak voltak szőlőterületei a borvidéken. A Rákóczi családnak is jelentős birtoka volt Makra környékén, a pince ma is létezik, felújításra vár. A borvidék hanyatló korszaka az 1930-as évek és a rendszerváltás közé tehető. Az akkori kormányok, főként a Ceaușescu-éra alatt igyekeztek magyar vonatkozású eredetét megkérdőjelezni, az arra vonatkozó dokumentumokat megsemmisíteni, korlátozták az ősi fajták telepítését és visszafogták a fejlesztéseket. Ami pozitívum volt, hogy a szőlőterületek egyben maradtak, művelésük szakszerűen történt, és titokban megőrizték az eredeti fajtákat. A rendszerváltáskor előkerültek a tulajdonosok birtoklevelei, amelyek tanúsították az eredeti magyar birtokviszonyokat.

• Ön az első határon túli borász, akit kitüntettek az Év Bortermelője Magyarországon díjjal. Mit jelent ez önnek?

– Olyanok kapják, akik nemcsak abban az évben, hanem előtte is sokat tettek a szőlőért, az ágazatért, a borkultúra fejlődéséért. Én azt gondolom, hogy nem tettem semmivel többet, vagy kiemelkedőbbet, mint amit tennem kellett, és ezután is így szeretném folytatni. Nagyon fölemelő érzés volt, hogy azok a szakemberek, akiknek szavazati joguk volt, rám szavaztak. Nem volt egyszerű ezt elhinni, az eredményhirdetéskor jó pár másodpercig nem is tértem magamhoz.

Titkon azért minden borász álmodik erről a díjról. Nagyon megtisztelő és méltón fogom viselni. Úgy tekintek rá, hogy ezt nemcsak én kaptam, hanem az egész borvidék.

• Mire a legbüszkébb a szakmai életében?

– Nagyon örülök annak, hogy sikerült a saját borászatomat megvalósítani a borturizmussal együtt. Ez nem kis időmbe került, lassan építkeztünk, kis lépésekkel tudtunk csak haladni és két évtizedig tartott. Ez ugyan fantasztikus borvidék, de a lehetőségeit ki kellett aknázni, és úgy érzem, én mindent megtettem ennek érdekében, és sikerült is.

A másik fontos dolog az életemben, hogy több mint tíz éve oktathatom a szőlészet és borászat tudományát a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán. Eléggé felborítja ugyan az életemet, messze van tőlem, nem egyszerű, de fantasztikus feladat. Amikor az élete során az ember rengeteg hasznos információra, tudásra, tapasztalatra tesz szert és azt tovább is adhatja, az az egyik legjobb érzés. Tanítványaim közül sokan dolgoznak szőlészetben, borászatban és szép eredményeket érnek el. Nekem pedig nagyszerű érzés, amikor azt mondják, Balla Géza tanár úrnál végeztem.

Forrás: Kertbarát Magazin