Azokon a területeken, ahol a Xylella veszélyezteti a kultúrnövényeket, vektorai – Észak- és Dél-Amerikában az üvegszárnyú mezei kabóca, Európában a tajtékos kabóca – ellen intenzív vegyszeres védelem folyik, és az ültetvényeket szegélyező növényállományt és gyomokat is irtják.
Az ifjú kutatók az úgynevezett szintetikus biológia módszereit használják, amely a természetben zajló mechanizmusokat másolja mesterséges módszerekkel. Témájukkal részt vesznek az iGEM (international Genetically Engineered Machine, azaz Nemzetközi Genetikailag Szerkesztett Szerkezet) alapítvány által szervezett, „Génekre alapozott szintetikus biológia” elnevezésű nemzetközi versenyben a világ 375 egyetemi, középiskolai csapata között.
Az ifjú kutatók genetikailag módosított bakteriofág vírusokkal fertőzik meg a Xylella baktériumot. A csoport szerint a bakteriofágok alkalmazása a növénybetegségek ellen nagyon ígéretes, de a módszernek számos korlátja is van, egyebek között, hogy a bakteriofágok UV-re és hőre érzékenyek. Ráadásul csak egyedi kezeléssel juttathatók ki a célnövényre, ami azért nehézkes, mert a Xylellának számos gazdanövénye van, nemcsak a termesztett, hanem a környező természetes flóra tagjai között is, amelyeken tünet nélkül túlélhet.
A wageningeni kutatócsoport a termesztett gazdanövények közül a szőlőre összpontosít,
mert a Xylella szempontjából ez a legjobban kutatott növényfaj, és reményeik szerint az itt kapott eredmények akár a több mint száz gazdanövényfajra is alkalmazhatók.