A kecske élettartama nos, gondolom, változó. Azonban saját állataimból kiindulva, ha jól tartjuk őket, gond nélkül eléldegélnek 20 évig is. A szakirodalom említ 30 éves kecskéket is, ráadásul ez egy magyarországi adat, tehát nem a „fejlett Nyugatról” származik, ahol az állatjólét szent és sérthetetlen. Az élettartam és az életteljesítmény pedig szoros összefüggésben van, tehát fontos lenne olyan állatokat tartanunk, nevelnünk, tenyésztenünk, melyek hosszú életűek, és hosszú életük során a lehető legtovább vannak termelésben.
Életteljesítmény
Ahogy a szó sugallja: a kecske életében, termelési éveiben leadott teljesítmény, mérhető. Mért adat lehet a született utódok száma, a kifejt tej összes mennyisége, beltartalma és minden olyan adat, ami számszerűsíthető, így mérceként felhasználható. A fenn említett szánentáli anyám most tízéves, hiszen életének második évében űzettem be, tehát hét éve, három évesen volt előhasi. Az átlagos tejtermelése a mai napig durván 2,8 liter/nap (persze laktációban), átlagos latációjának hossza 320 nap.
Tegyük hozzá, hogy az első néhány laktációja teljesen normális módon nem hozta ezeket az adatokat, az elmúlt néhány év viszont fölülmúlta az átlagot, ezért is nevezzük átlagnak. És bár csúcsszuper ez az anya, nem tartottam meg egyetlen lányát sem, mert van néhány olyan tulajdonsága, amit kifejezetten nem szeretek, többek között a hangja. Ez így bután hangzik, de ha az embernek szomszédjai vannak, nem célszerű a hajókürt típusú torokból többet megtartani. A lányai sajnos örökölték vokalizációs képességeit…
Van egy másik, ma már nyugdíjas (kényszernyugdíjas) kecském is, aki, ha az előzőekből kiindulva jól számolom, most 16 éves. Második ellése után került hozzám, tehát legalább 4-5 éves lehetett, és az elsők között érkezett, azaz 11 éve.
Élete csúcsán könnyedén adta a 3 litereket, tavaly már nem tudtam mérni (a gidák mellett jött a gyulladás), de 2017-ben is bőven megvolt a 2,6-os laktációs átlaga. Évente 8-9 hónapot volt fejhető, egy egyszerű, alpesi-parlagi keverék anya. Ha nem sajnálnám a tőgyét, fizikai állapota alapján nyugodtan termelésben lehetne tartani.
A netet böngészve azért néha állatkínzónak érzem magam, hisz az USA-ban 12 évesen már nyugdíjazzák az anyákat. Én magam ezt addig nem teszem meg, amíg az anya fizikuma, egészsége nem romlik, amíg a laktációból nem lesz zsarolás.
Volt egy 18 évesen selejtezett (eladtam, az új helyen termelt újabb néhány évet) anyám, aki belefáradt a termelésbe és a „vezérségbe”. Sok éven keresztül 4 liter körüli átlagot hozott, és érkezésétől fogva ő volt a királynő. Idős korára lefogyott, és erős testszaga lett, de a termelt tej minősége nem, csak mennyisége változott.
Genetika
A fent említett kecskék szülei, ősei mind szilárd szervezetű, igen jó állóképességű kecskék lehettek. A vadon élő és vadászható kecskékből kiindulva azonban normálisnak tűnik, hogy egy anya (vagy bak) 15-20 évesen még termeljen (a szabad természetben ezt szaporodásnak és nevelésnek látjuk). A meglőtt állatok trófeáin látható évgyűrűk, különösen a kapitális méretűek legalábbis erre engednek következtetni. Azok az anyák, amelyek képesek sok-sok éven keresztül a csúcson termelni, gyöngyszemei lehetnek állományunknak, és ha ez a sokévi termelés jó termelési eredményekkel is jár, érdemes, sőt fontos rájuk alapozni. Évekre biztonságban, stabilitásban tudhatjuk kis gazdaságunkat, hiszen ezekre az állatokra lehet számítani, ráadásul a szervezeti szilárdság, ahogy a termelési tulajdonságok is, öröklődnek!
Környezet
Persze, a vadonban élő hegyi kecskéket nem fejik és nem takarmányozzák „félre”, viszont ott van a hideg tél, a forró nyár, a szakadékok és a ragadozók. A napi testmozgástól edzettek, ruganyosak, élelmük tartalmaz gyógynövényeket és ásványokat. De ezt mi magunk is megadhatjuk háziasított rokonaiknak. Hiszek abban, hogy a napi mozgás, ha nem is a legelőn, de a nagyméretű, tiszta, szellős karámban hozzájárul a hosszú élethez. A napsütés gyógyítja a sebeket, segíti a csontokat, a friss levegő erősíti a tüdőket.
A környezethez hozzátartozik a jó legelő is, ahol, ha csak naponta fél órára is, de az állatok kedvükre válogathatnak a különféle ehető és gyógynövények között. Ha nincs erre lehetőség, akkor a nagy karám, a jó minőségű széna, az idénygyümölcsök, zöldségek etetése, a lombtakarmány, a friss víz, a nyalósó alapvető számukra. Fontos, hogy elkerüljük a hajtatott nevelést, a tenyészérettséget el nem ért állat tenyésztésbe vételét (ez nem is tenyésztés, hanem kínzás), mert ezzel is évekkel tudjuk növelni a hasznos élettartamot és literekben mérni a termelésben elért előnyöket.
Saját példa
Az én kecskéim minden nap három órán át legelnek. Persze, nem 365 napon keresztül, de azért évente 320 napon biztosan kinn vannak néhány órát a legelőn. Nagy, tágas karámban laknak, kb. 8 négyzetméter/kecske a jelenlegi férőhely. A karámban van árnyék, napsütés, kinek mi kell. A legelésen kívül kapnak vegyes szénát, mindenféle finomságot a péksüteménytől a gyümölcsig, illetve kaszálmányt, abrakot viszont csak fejéskor, és csak a fejősök. Ritkán fedeztetem az egy évesnél fiatalabb állatokat, inkább megvárom a következő évet. A táplálékkiegészítők, a nyalósóetetés rendszeres, ahogy a féreghajtás és a laborvizsgálatok is.
és újabbakat beállítani, annak minden vesződségével együtt. Ami még nagyon fontos: tudom, mit várhatok el ezen anyák utódaitól is, hiszen azok is MÁR csúcson termelnek, amikor az anyjuk MÉG csúcson van….