0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Nem vitték el a gólyák a nyarat

A néphagyomány úgy tartja, a gólyákkal érkezik a tavasz, és amikor útra kelnek elviszik magukkal a nyarat. Ám az idén úgy tűnik, a nyár még legalább egy hónapig marad. Ez jó hír az aratásra készülőknek, a borászoknak, az utószezonban nyaralóknak, ám ellentmond a több száz éves megfigyeléseknek. Kezdhetünk hozzászokni, hogy az időjárást figyelve nem jön be az évszázados forgatókönyv?

Az idén a március és az április rendkívül száraz és meleg volt, míg a májusban rekordokat döntögetett a frontátvonulásokkal, zivatarokkal tarkított hideg. Oly annyira, hogy

országszerte, 1901 óta a harmadik legcsapadékosabb májust élhettük meg. 

A fehér gólyák is megsínylették az időjárási szélsőségeket. A hideg, esős időszakban számos fészekben megsemmisültek a tojások, így pótköltésbe kezdtek a madarak. Ez esetben mindig kétséges, hogy a kikelt fiókák meg tudtak-e eléggé erősödni a hosszú utazáshoz.

Valójában a fehér gólya afrikai madár, amely Európában költ – szögezi le Orbán Zoltán ornitológus. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembere elmondta azt is, hogy

hazánkban megközelítőleg 4 700 – 5 500 pár fehér gólya fészkel évente, és átlagban 2-3 fiókát nevelnek fel.

S bár ez a szám nagynak tűnhet, ám az 1940-as években és előtte legalább négyszer ekkora volt a nálunk költő fehér gólya állomány.

S hogy mi a csökkenés oka? A fehér gólyára leselkedő elsődleges veszélyforrást még mindig légvezetékek okozta áramcsapás jelenti, de nagyon sok madár hullik el a mezőgazdaságban használt vegyszerek okozta mérgezés miatt.

Holott egykoron a paraszti világban nagy becsülete volt a fehér gólyának – teszi hozzá Orbán Zoltán. Mondták róla, hogy mindenféle „fírget” megeszik. Vagyis a férgekből, rovarokból, halakból, kétéltűekből és más kisebb gerincesekből álló étrendjével segítette a mezőgazdaságból élőket a kártevők irtásában.

Napjainkban megváltozott ez a helyzet és átalakul a táj is.

A legelő jószág mennyiségének a csökkenésével, a nedves, mocsaras rétek, a hagyásfás legelők (egy-egy fát, vagy néhány fából álló facsoportot magába foglaló legelő) területének zsugorodásával, eltűnhetnek gólyák táplálkozó helyei is.

Pedig a fehér gólya kétségen kívül a legkedvesebb madara a Kárpát-medencében élőknek. A hajdan az embertől távol élő gólyákat a civilizáció csalta közel magához azzal, hogy a zárt erdőségekből, fás pusztákat hozott létre, amely hemzsegett „gólyatáplálékban”. S mivel az ember nem bántotta e madarakat, így az egykoron a kimagasló sziklákon, magas fákon költő madarak betelepedtek a falvakba. Mesék, hiedelmek, mondókák születtek róluk.

A mezőgazdaságból élők számára jeles napokon, a tavaszt és a vetés idejét jelezve érkeztek, és az aratás, az ősz beköszöntével keltek útra. Érkezésük és távozásuk egybeesik a két legnagyobb nemzeti ünnepünkkel: március 15-én már itt vannak és augusztus 20-tól már üresek a fészkeik, amelyet akár 3 méter vastagra és több tonnásra is csinosítgathatnak. Ez okozza a fészek pusztulását is, hiszen az éves karbantartás miatt túl nagyra „ hízott” otthonuk egyszer csak önpusztítóan összeomlik. Apropó fészek!

A népi hiedelemvilág párjához hűséges madárnak tartja a gólyákat. Holott leginkább a fészkükhöz hűségesek.

Tavasszal előbb a hímek érkeznek, elfoglalják a fészkeket, a tojó pedig azt tekinti párjának, aki az elmúlt évi költőhelyén várja.

A napokban hazánkból mintegy 20-25 ezer fehér gólya indult útnak  Afrika trópusi területei felé. Útközben van, ahol népszerű az illegális vadászatuk, telelőhelyeiken pedig számos olyan mezőgazdasági vegyszert használnak legálisan, amit Európában már régen betiltottak. Ám a fehér gólyákra leselkedő veszélyekhez  hozzájárul a klímaváltozás is.

Ez utóbbit most mi is tapasztalhatjuk, hiszen a gólyák útra keltek, a kánikula maradt.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu