0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A tarajos gőték négyszáz petét is rakhatnak

A tarajos gőte testhossza 13-15 cm, a nőstények általában valamivel nagyobbak, mint a hímek. A nászruhás hím magas, fogazott háttarajt visel. Ez a fejénél kezdőik, és a hátulsó lábpár felett megszakad, majd rövidebb fogakkal egészen a farok hegyéig folytatódik.

A farok maga a hát színéhez hasonlóan feketés, de a tavaszi nászidőszakban a közepén széles, fehéres, gyöngyházfényű csík húzódik. A nősténynek nincs háttaraja, színezete a híméhez hasonló, de a hasoldal olyan sűrűn foltozott, hogy a narancssárga alapszín néha alig látszik.

A tarajos gőte a legészakibb területek kivételével egész Európában elterjedt.

Hazánkban mindenütt, az Alföldön és a dunántúli dombvidéken egyaránt előfordul, ha ott a szaporodáshoz nélkülözhetetlen vizet, tavakat, csatornákat, kubikgödröket, lápokat talál.

A tarajos gőte a szárazföldön meglehetősen lassú mozgású állat, nappal valami nedves helyen, fák gyökerei között, földi üregben, kidőlt fák alatt húzza meg magát. Gyakran többedmagával pihen.

A szaporodási időszakban nappal is aktív, tiszta vízben megfigyelhetjük a fenéken mozgó állatokat. A nőstény nem egészen egy hónap múlva lerakja körülbelül 400 petéjét. Egyenként ragasztja őket a vízinövények leveleire, néha a vízben heverő faágakra vagy kövekre. A kikelő lárvák a vízben fejlődnek.

A békákkal szemben, melyeknek a fejlődés során először a hátulsó lábpárjuk nő ki, a gőtéknek éppen fordítva, először a mellső lábuk jelenik meg.

Körülbelül három hónap múlva, miután kopoltyújuk fokozatosan visszafejlődött, és ezzel párhuzamosan tüdejük kialakult, a szárazra lépnek. A kifejlett állatokhoz hasonlóan a nappali órákra elrejtőznek, éjszaka mozognak és táplálkoznak.

Cikkünk Schmidt Egonnak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes írása alapján készült.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság