A kárpáti borzderes fajta alapját a Kárpát-medencében két évszázaddal ezelőtt tartott kis testű, szerény igényű szarvasmarhák – a mokány, a busa és a riska fajta egyedei – képezték. A magyar kormány először 1879-ben hozatott az országba nemesítési céllal alpesi borzderes tenyészállatokat a körülbelül 100 ezer egyedet számláló primitív hegyvidéki marhaállományba. Noha a kívánt tejtermelés-növekedést ezzel nem sikerült elérni, a keresztezés egységes külsőt adott az addig igen változatos küllemű állománynak, amelyet ettől kezdve nevezhetünk közös néven kárpáti borzderesnek.
a Polyán Egyesület Máramarosból, majd Fogarasról vásárolt tenyészállatokkal indította meg újból a kárpáti borzderes hazai tenyésztését. Jelenleg is működő gyakorlatuk szerint az állattartást vállaló családokhoz helyeznek ki tenyészállatokat az állomány gyarapítása érdekében.
Az egyesület felkérésére a Debreceni Egyetem 2012-ben ideiglenes tenyésztési és kutatási engedélyt kért, majd kapott is öt évre. Ezt 2020-ig meghosszabbították az egyedszám növelése érdekében, ami a fajta elismertetésének egyik feltétele. Az elmúlt években az egyesület és az egyetem számos kiadványt, illetve szakcikket tett közzé a fajtával kapcsolatban. Ezekből a többi közt kiderül: a hagyományosan extenzív, többnyire gyengébb adottságú legelőn való tartásnak köszönhetően számos jó tulajdonság rögzült a fajtában. Ilyen például a jó takarmányértékesítés, a környezet változásaival és betegségekkel szembeni ellenálló képesség, vagy a jó lábszerkezet. Ebből adódóan
A kárpáti borzderes testsúlyából következően alacsony taposási kárából, viszonylag magas rágási szintjéből, távolságtartó és egyenletes legeléséből adódóan természetvédelmi területek kezelésére, gyepfenntartására, táj-rehabilitációra is használható, rendszeres legelése nyomán megnő a gyepek fajgazdagsága.
A fajta fenntartása kapcsán fontos állomás volt a 2014-es év: a BNPI a Mátrai Tájvédelmi Körzetben, Parád községhatárában, KEOP-pályázat útján kezdetben húsz, majd harminc hektáros magas természeti értékű hegyi rétekből álló élőhely-komplexum legeltetéssel történő fenntartásába kezdett. Mint arról lapunknak beszámoltak, e fejlesztés találkozott azzal a szándékukkal, hogy egy eltűnő, őshonos magyar állatfajtának a fajtamegőrzését is megvalósítsák egyúttal.
A BNPI a Kárpáti Borzderes Szarvasmarha Fajta Tenyésztők Egyesületének tagjaként elhivatottja a fajta magyarországi elismertetésének, a védett őshonos állatok közé történő felvételnek. Ennek kapcsán megemlítendő, az igazgatóság a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központtal együttműködve feladatul kapta a fajta tenyésztésének támogatását, ennek pedig a Kárpáti Borzderes Szarvasmarha Génmentés Mintaprogramja ad keretet, öt éves időtartamban.
Ennek részeként nyilvántartásba veszik a teljes hazai állományt. Mindez magába foglalja a testméretek felvételét, valamint a genetikai vizsgálatok elvégzéséhez szükséges minták vételezését, ami segítséget nyújt a fajta elismertetéséhez, a későbbiekben törzskönyvének lefektetéséhez, a tenyésztési program kialakításához. A program ugyanakkor nemcsak az állomány megerősítését, hanem a tenyésztők számának gyarapítását is célozza. Ennek érdekében
Emellett folyamatban van több, a kárpáti borzderes szarvasmarha-fajtát népszerűsítő kiadványuk elkészítése, illetve részt kívánnak venni a génmentés tán legsürgetőbb feladatában, a tenyészállatok eredeti élőhelyükön történő felkutatásában, illetve behozatalában is.