A kakas feje barna, a fejtető sötétebb, a pofák világosabbak. Álla és torka feketés vagy rozsdabarna, alatta fekete-fehér öv húzódik. Felsőteste vörhenyes barna, finom fekete mintázattal, begye rozsdás színű, oldalai hasonlóak fekete foltokkal és keskeny fehéres hosszanti csíkozással. Hasoldala sárgásfehér. Rövid faroktollai barnásfeketék, 4-5 elmosódó határsávval. A tojó torka szürkésfehér, egyébként a kakashoz hasonló. A fiatalok begye erősebben foltozott, kormánytollaik rövidebbek.
Rejtett életű
A kakas hangja a jól ismert „pitypalatty” kiáltás, amelyet nemcsak nappal, de éjszaka is rendszeresen hallat. A fürj rejtett életű madár, a növényzet között rejtve mozog, ritkán látni. Ha réten járva fel is repül előttünk, rövidesen újra a fű közé rejtőzik. Jellemző, hogy felrepülés után csaknem mindig ürít egyet. A kakas féltékenyen őrzi választott területét. Egy alkalommal Apaj-pusztán tágas legelőn állva három helyről hallottuk a kakasok hangját. Nagyjából szabályos időközönként szólaltak meg, és valószínűleg jól ismerték egymás hangját, mert amikor kezdtünk lejátszani egy számukra ismeretlen kiáltást, teljesen megzavarodtak. Erősen szóltak, és egyre közelebb jöttek, keresték az idegen hímet, amelyik betolakodott a területre. Egyikük egészen közel került, amikor feléje indultam, tíz lépésnyiről repült fel a fűből.
A fürj a legészakibb tájak kivételével egész Európában elterjedt. Hazánkban egy az 1980-as években észlelt mélypont után az állomány ismét erősödik,
mind gyakrabban hallható a kedves kiáltás, de érdekes módon vannak olyan területek is az országban, ahol szinte teljesen hiányzik. Becslések szerint jelenleg több mint 80 ezer pár él Magyarországon.
A fürj egyetlen vonuló tyúkfélénk, áprilisban, néha csak május elején érkezik, és októberben vonul el. Egy-egy példány kivételesen át is telelhet. Éjszaka repülnek, és Európa déli felén, de különösen az észak-afrikai országokban ma is tömegesen pusztítják őket. Rengeteget fognak és lőnek Olasz- és Görögországban, de különösen korábban Észak-Afrikában elképesztő számban kerültek konyhára a vonuló fürjek. Egyiptomban például csak a hivatalos adatok szerint 1920-ban több mint 3 milliót, 1930 és 1934 között még mindig évi több mint fél milliót fogtak a kilométereken át kifeszített hálókban. A valós számok azonban valószínűleg jóval nagyobbak voltak.
Anyjuk után „guruló” csibék
A fürj élőhelye hazánkban a szárazabb talajú rétek és kaszálók, mezőgazdasági területek, de megtelepszik a középhegységek közé ékelődött legelőkön is. A kakasok már vonulás közben megszólalnak, és, amint megérkeznek, területet foglalnak, nappal és éjszaka egyaránt gyakran lehet hallani jellegzetes kiáltásukat.
A párok általában kétszer költenek évente, kikaszálás esetén, ami sajnos gyakran előfordul, pótköltést végeznek. A fészek helyét a tojó választja. Kis mélyedést kapar, majd beleül, és forgolódva alakítja, formálja, majd a közelben talált növényi szálakkal szegényesen kibéleli.
A fészek a rét füvében, lucerna, vagy lóheretáblában, vetés között rejtőzik. A májusban egyenként lerakott 9-13, sárgás alapon, feketésbarnán foltozott tojáson a tyúk egyedül kotlik, a fészket csak néha hagyja el, különösen a korareggeli órákban, hogy táplálékot keressen. Zavarás esetén a fű között szalad egy darabig, és csak utána repül fel. A csibék 17-18 nap alatt kelnek ki, fészekhagyók, anyjuk vezeti őket. Háromhetes koruktól repülnek. A második költés júliusra esik. Életem egyik nagy élménye volt, amikor a Heves megyei Bükkszenterzsébeten egy földúton átszaladt előttem egy tyúk és vele tucatnyi apró csibéje. Szinte gurultak anyjuk után, nagyszerű látvány volt. A fürj sok apró rovart és gyommagot fogyaszt, növényi tápláléka kevesebb a fogolyénál. Az esők után keletkezett tócsákból iszik, a többi tyúkféléhez hasonlóan porban fürdik – a mezei földutakon lehet látni ennek nyomait. A fürj hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
