Mindez csak képzeletbeli kívánságlista, melyet néhány szakemberrel tréfából állítottunk össze Csabacsűd-Pálteleken, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács által szervezett bemutatón.
Az uniós csatlakozás előtt virágzó ipari paradicsom termesztésünk – többek között a feldolgozók leépülése miatt – virágzott, majd a kapott 130 ezer tonnás kvótát már nem tudtuk kitölteni. Az EU 2010-ben kivezette a kvótát, s mintha megindult volna valami mozgolódás, s ma 1700 hektáron termesztjük az ízletes zöldséget.
Jó eredménynek számít, s hiába az 1,8-2 millió forint a ráfordítás, 70 tonna körüli termés értéke a fedezeti költség. Míg régen elsősorban helybevetéssel éltek a gazdák, ma a területek 70-75 százalékát palántázzák. Ez utóbbinak korlátot csak a kézimunkaerő – hiába a palántázógép, azt adagolni kell – hiánya szab.
„Nagy szakértelmet igénylő kultúra”- hangzott el a rendezvényen, hogy az ipari paradicsom a szántóföldi zöldségtermesztés nehézipara. Intenzív növény, amit öntözési lehetőség nélkül nem szabad elkezdeni.
A növény fenofázisaihoz kell igazítani a táplálást, s ha „túltöltjük” a paradicsomot, agresszív gyökérnövekedést kapunk. A régebbi irodalmi adatokkal ellentétben ma már csak kétharmadát adják ki a makroelemeknek. Figyelni kell a stresszhelyzetre, mivel a bogyó könnyen „felfúvódik”.
