Back to top

Páncélos fűnyíró: a sarkantyús teknős

Sok teknőskedvelő álma egy sarkantyús teknős (Geochelone sulcata). Tudni kell azonban, hogy hosszabb távon csak az tudja megfelelő módon tartani ezeket az állatokat, akinek van elegendő szabadtéri területe és egy melléképülete vagy egyéb használaton kívüli helyisége a hüllői számára.

Ám aki e feltételeket biztosítani tudja, az rendkívül impozáns megjelenésű házikedvencre tehet szert a sarkantyús teknősök „személyében”.

Lenyűgöző méretek

Ezek az állatok nem rendelkeznek különösen feltűnő mintázattal, ám méreteik lenyűgözőek. Ez ugyanis az egyik legnagyobbra növő szárazföldi teknősfaj. A fogságban tartott legnagyobb példány 83 cm páncélhosszúsággal rendelkezett, amihez 105,5 kg-os tömeg társult. Az átlagos méretű egyedek 30-50 kg közöttiek. Színezetük szalmasárga, halványbarna, hasi oldaluk mintázat nélküli. Éppen emiatt – más teknősfajokkal ellentétben – a fiatal állatok egyedi azonosításához nem a hasi oldalt fotózzák. A hivatalos eljárás keretében, a protokoll szerint, az egyedek cara­paxá­nak hátsó peremén látható csipkézett szegélyt örökítik meg az állatok felismerhetőségének érdekében. Tíz centiméter testhossz felett persze már ezt a fajt is mikrocsippel kell ellátni.

A sarkantyús teknősök Afrika sivatagos, illetve száraz szavannás jellegű területein honosak. Itt általában mély üregeket ásnak, hogy a nap elől menedékre leljenek, továbbá a nagyon száraz időszakokban nyári álomba is merülhetnek.

Ezeknek az állatoknak lételeme a napfény, a kerti talaj és a vadon termő növények nyújtotta táplálék. Tartásuk során tehát arra kell törekedni, hogy tavasztól őszig minél több időt tölthessenek a szabadban. A táplálék tekintetében nem válogatósak. Más teknősökkel ellentétben nemcsak a kétszikűek finomabb hajtásait fogyasztják el, hanem a pázsitfűféléket is előszeretettel legelik. Sőt, a téli időszakban a jó minőségű szénát is elfogadják, némi zöldség- és szépia-kiegészítéssel. Bár a szabadban ritkán jutnak folyadékhoz, fogságban tartva nyugodtan kínáljuk őket rendszeresen ivóvízzel – értékelni fogják.

Több méter mélyre is leás

Szabadtéri elhelyezésüket egye­sek úgy oldják meg, hogy a teknősöket keretre erősített drótfonatfedő alá helyezik. Ezt az alkalmatosságot aztán naponta odébb helyezik, ezzel tulajdonképpen legelőszakaszokat jelölve ki számukra. Hosszabbtávon azonban komolyabb helyet kell kialakítani nekik. A tervezés során nem csak azt kell figyelembe venni, hogy az állatoknak legyen lehetősége napozni, illetve árnyékba is vonulni. Fontos szempont, hogy ezek a teknősök a mellső lábaikon lévő megnagyobbodott sza­ru­pajzsok segítségével gyorsan és több méter mélyre is leásnak. Férőhelyüket ezért érdemes például betonvassal alapozni, és erre hordani a földet. Vigyázzunk, ha tömör betonaljzatot készítünk, az megtartja a vizet, és kiadós esőzések során megtelhet a kifutó csapadékkal. Télen egy kisebb helyiségben lehet elhelyezni a nagyobb állatokat, ahol lámpákkal alakíthatunk ki számukra napozóhelyeket. A fiatalabb példányokat terráriumban helyezhetjük el.

Szaporodásuk a szabadban az esősebb időszakokra tehető, ami nálunk a nyári időszakra esik. Az átlagosan 15, teljesen gömbölyű tojásból az utódok az akár a 200 napot is meghaladó inkubációs időt követően kelnek ki. A kis teknőseket az európai fajok fiataljainál is bevált módon kell felnevelni.

A faj a Washingtoni Egyezmény II. függelékének, illetve az EU „B” kategóriájának hatálya alá tartozik. Hazánkban egyedi azonosításuk kötelező, viszont EU bizonylatot nem kell kiállítani melléjük, csupán származási igazolást.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Farkasok különböző színekben

Földünk északi féltekén a népek mitológiájában az állatok közül a farkasnak jutott a legnagyobb szerep. Gondoljunk csak bele, például az ősmagyarok mennyire tisztelhették ezt az állatot, ha még nevét sem volt szabad kimondani, csak utalhattak rá: egy farkas állat. A szürkefarkas hazai állatkertjeinkben is az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő faj.

Sok a kérdőjel a sakál megjelenése és a nagyvadszaporulat dinamikája között

Több publikáció is felhívta a figyelmet az aranysakál intenzív elszaporodásának problémájára, erről már mi is több ízben írtunk, azonban az aranysakál-helyzet évről-évre számottevően átírhatja az éves vadgazdálkodási terveket, ezért továbbra is prioritást kell élveznie a témának.

Körforgás az állatkertben

A fenntarthatóság jegyében biogáz üzemet építenek a Poznań-i állatkertben, amely lehetővé teszi a naponta keletkező több tonna hulladék újrahasznosítását.

Most figyeljük meg háziludunk ősét!

Bár még a koronavírus-járvány megfékezésére hozott korlátozó intézkedések sokunk mindennapjait megnehezítik, mégis tervezgetjük, merre fogunk utazni a kényszerhelyzet megszűntével. Sokan a hazai vadvilág megfigyelését tartják fontosnak, ezért tervezik, hogy a Velencei-tóra, a Hortobágyra vagy éppen Biharugrára utaznak majd, hogy az ottani páratlan természeti gazdagságban gyönyörködjenek.

A récefélék ma élő őse(?)

A víziszárnyasok, vagy mai hivatalos nevükön récefélék elnevezése meglehetősen különböző madárfajok csoportját jelöli, ahová a récék, a hattyúk és a libák tartoznak. Mivel több fajukat is háziasította az ember, úgy tűnik, jól ismerjük őket. Vagy mégsem? Ma már természetesnek vesszük, hogy hússal, zsírral, tojással, sőt kiváló puha tollal is ellátnak minket a háziludak, házikacsák százmilliói.

Alkalmazkodtak a szokatlan helyzethez

Az új koronavírus miatt kihirdetett vészhelyzeti rendelkezések az állami erdőgazdaságokat is új helyzet elé állította. Négy állami erdőgazdaság vezérigazgatóját arról kérdeztünk, kellő fegyelmezettséggel fogadtuk-e a korlátozásokat, Eddigi tapasztalataik a május 4-től bevezetett enyhítések ellenére tanulságosak.

Mintegy 16 ezer erdei fülesbagoly telelt Magyarországon

Több mint 4 millió rágcsálót pusztított el az a mintegy 16 ezer erdei fülesbagoly, amely a felmérések szerint Magyarországon telelt – tájékoztatott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

Vadhús-fogyasztás ösztönzés állami támogatással

„Vadhússal szeretnénk meghálálni az egészségügyi dolgozók áldozatos munkáját”- mondta Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár. A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetének dolgozói az elsők között kapták meg azt a száz kilogramm feldolgozott hazai vadhúst, amivel a vadgazdálkodók önkéntes akciója keretében segítik az orvosok és ápolók ellátását.

Eljött nálunk a szarkák fénykora!

Ne a bolti tolvajokra gondoljunk, hanem azokra a csinos fekete-fehér varjúfélékre, melyek ma már azokat az élőhelyeket is nagy számban benépesítik a Kárpát-medencében, ahol régebben, akár 4-5 évtizeddel ezelőtt is, csak igen ritkán fordultak elő. Igaz, ma is legkedveltebb területei azok a legelők, ahol nagyobb számban főként juhokat és szarvasmarhákat tartanak.

Miért olyan nagy a vízilovak szája?

A vízilovak az egyik legközismertebb állatkerti állatok: két fajuk ismeretes – már az ókorban a görögök is jól ismerték a nílusi vízilovat, míg a törpevízilóval az európaiak csak a XIX. század végétől találkozhattak. Ekkoriban indultak azok az állatbefogó expedíciók a mai Libéria, Elefántcsontpart, Sierra Leone és Guinea síkvidéki erdeibe és mocsaraiba, melyek végül sikerrel jártak…