Back to top

Páncélos fűnyíró: a sarkantyús teknős

Sok teknőskedvelő álma egy sarkantyús teknős (Geochelone sulcata). Tudni kell azonban, hogy hosszabb távon csak az tudja megfelelő módon tartani ezeket az állatokat, akinek van elegendő szabadtéri területe és egy melléképülete vagy egyéb használaton kívüli helyisége a hüllői számára.

Ám aki e feltételeket biztosítani tudja, az rendkívül impozáns megjelenésű házikedvencre tehet szert a sarkantyús teknősök „személyében”.

Lenyűgöző méretek

Ezek az állatok nem rendelkeznek különösen feltűnő mintázattal, ám méreteik lenyűgözőek. Ez ugyanis az egyik legnagyobbra növő szárazföldi teknősfaj. A fogságban tartott legnagyobb példány 83 cm páncélhosszúsággal rendelkezett, amihez 105,5 kg-os tömeg társult. Az átlagos méretű egyedek 30-50 kg közöttiek. Színezetük szalmasárga, halványbarna, hasi oldaluk mintázat nélküli. Éppen emiatt – más teknősfajokkal ellentétben – a fiatal állatok egyedi azonosításához nem a hasi oldalt fotózzák. A hivatalos eljárás keretében, a protokoll szerint, az egyedek cara­paxá­nak hátsó peremén látható csipkézett szegélyt örökítik meg az állatok felismerhetőségének érdekében. Tíz centiméter testhossz felett persze már ezt a fajt is mikrocsippel kell ellátni.

A sarkantyús teknősök Afrika sivatagos, illetve száraz szavannás jellegű területein honosak. Itt általában mély üregeket ásnak, hogy a nap elől menedékre leljenek, továbbá a nagyon száraz időszakokban nyári álomba is merülhetnek.

Ezeknek az állatoknak lételeme a napfény, a kerti talaj és a vadon termő növények nyújtotta táplálék. Tartásuk során tehát arra kell törekedni, hogy tavasztól őszig minél több időt tölthessenek a szabadban. A táplálék tekintetében nem válogatósak. Más teknősökkel ellentétben nemcsak a kétszikűek finomabb hajtásait fogyasztják el, hanem a pázsitfűféléket is előszeretettel legelik. Sőt, a téli időszakban a jó minőségű szénát is elfogadják, némi zöldség- és szépia-kiegészítéssel. Bár a szabadban ritkán jutnak folyadékhoz, fogságban tartva nyugodtan kínáljuk őket rendszeresen ivóvízzel – értékelni fogják.

Több méter mélyre is leás

Szabadtéri elhelyezésüket egye­sek úgy oldják meg, hogy a teknősöket keretre erősített drótfonatfedő alá helyezik. Ezt az alkalmatosságot aztán naponta odébb helyezik, ezzel tulajdonképpen legelőszakaszokat jelölve ki számukra. Hosszabbtávon azonban komolyabb helyet kell kialakítani nekik. A tervezés során nem csak azt kell figyelembe venni, hogy az állatoknak legyen lehetősége napozni, illetve árnyékba is vonulni. Fontos szempont, hogy ezek a teknősök a mellső lábaikon lévő megnagyobbodott sza­ru­pajzsok segítségével gyorsan és több méter mélyre is leásnak. Férőhelyüket ezért érdemes például betonvassal alapozni, és erre hordani a földet. Vigyázzunk, ha tömör betonaljzatot készítünk, az megtartja a vizet, és kiadós esőzések során megtelhet a kifutó csapadékkal. Télen egy kisebb helyiségben lehet elhelyezni a nagyobb állatokat, ahol lámpákkal alakíthatunk ki számukra napozóhelyeket. A fiatalabb példányokat terráriumban helyezhetjük el.

Szaporodásuk a szabadban az esősebb időszakokra tehető, ami nálunk a nyári időszakra esik. Az átlagosan 15, teljesen gömbölyű tojásból az utódok az akár a 200 napot is meghaladó inkubációs időt követően kelnek ki. A kis teknőseket az európai fajok fiataljainál is bevált módon kell felnevelni.

A faj a Washingtoni Egyezmény II. függelékének, illetve az EU „B” kategóriájának hatálya alá tartozik. Hazánkban egyedi azonosításuk kötelező, viszont EU bizonylatot nem kell kiállítani melléjük, csupán származási igazolást.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Állattetem az úton – és az eltakarítása

Mindenki találkozott már elütött kutyával, macskával, rókával, sünnel az úton, de a minap egy elütött vízibivaly teteme volt Érd haratában az árokban. A Magyar Közút tájékoztatása szerint „a jelzett szakaszon az elhunyt állat teteméről hajnalban értesítettük az érintett gazdát, aki ma délelőtt gondoskodott annak elszállításáról.” A kérdés az, vajon kinek is feladata a tetem eltakarítása?

Mi a teendő, ha elhullt vaddisznót találunk az Bükkben?

Sajnálatos tény, hogy az afrikai sertéspestis okozta fertőzés a Mátra után a Bükkben is megjelent. Emiatt egyre gyakrabban fordulhat elő, hogy az erdőlátogatók kirándulásuk során vaddisznó tetemet találnak.

Dúvadgyérítés régen

A dúvadgyérítés a vadgazdálkodás egy sarkalatos pontja. Legyen szó szőrmés vagy tollas kártevőről, kordában tartásuk, állományszabályozásuk elengedhetetlen. Így volt ez több mint száz évvel ezelőtt is. Manapság puskán kívül főként különféle csapdákkal lehet tizedelni állományukat, de hathatós módszer napjainkban nincs igazán, egyebek mellet köszönhetően a nem elégséges időráfordításra.

Megjelentek az egységes vadkárfelmérési útmutatók

A vad által okozott károk felmérésében és értékelésében nyújt segítséget a szakértőknek és ezen keresztül a gazdálkodóknak az év elején megjelent Erdei Vadkárfelvételi és Értékelési Útmutató, valamint az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató.

Szubkulturális babonák

Új év – tiszta lap; ilyenkor sokan fogadalmat tesznek, amit inkább kevésbé, mint többé próbálunk betartani (a szerző magából indul ki), de az mindenképpen elmondható, hogy pszichésen egy új kezdet nagyobb valószínűséggel ígér változásokat. A vadászok is fogadkoznak, ám a vadászbabonák sokszor keresztbe húzzák számításaikat. Lássuk, milyen elfeledett babonái vannak a vadászembernek.

Miként védhető meg a jószág?

Farkasok portyáznak az északi megyékben, s már nemcsak a vad­állományt, de a juhokat és szarvasmarhákat is tizedelik. A fokozottan védett nagyragadozókat lelőni tilos, de védekezni valahogy kellene ellenük, hasznos lehet például a kuvasz és a villanypásztor együttes segítsége.

Népszámlálás a Fővárosi Állat- és Növénykertben

A Fővárosi Állat- és Növénykert friss "népszámlálása" szerint 881 állatfaj 10 528 egyede él az intézményben. Ezzel a fővárosi a legtöbb fajt felvonultató állatkert Magyarországon, a gyűjtemény változatossága pedig nemzetközi összehasonlításban is kimagaslónak számít - közölte vasárnap az állatkert.

Ha jön a farkas vagy a medve

Szlovákiából kis számban, de egyre gyakrabban érkeznek hozzánk barnamedvék. Az elmúlt években a Heves és Nógrád megye északi részén tapasztaltak arra engednek következtetni, hogy a faj megtalálta élőhelyét nálunk, immár folyamatosan jelen van. A farkas pedig egyre stabilabb állományban fordul elő Észak-Magyarországon, de felbukkanhat már az Alföldön éppúgy, mint a Dunántúlon.

A kihalás szélén az erdélyi kopó - Bevonható-e a terelővadászatba?

Az erdélyi kopó a kihalás szélére került – hangoztatta Simicskó István (KDNP) még október elején, amikor a Parlament a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és vadászatról szóló törvény módosítását tárgyalta. A jogszabály előterjesztője hangsúlyozta, hogy egy nemzeti érték megmentése érdekében fogalmazódott meg a javaslat.

Európa legnagyobb szárazföldi emlőse a kihalás széléről tért vissza

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajok vörös listájának legújabb frissítésében az európai bölényt a „Kihaláshoz közeli” kategóriába sorolták. A XX. század elejére csupán 50 egyed maradt fent, míg tavaly óta 6200 európai bölényt számláltak Lengyelország, Fehéroroszország és Oroszország területén.