Back to top

Egy elegáns díszbaromfi: a szumátrai

A szumátrai baromfi származási helye Indonézia (elsősorban Szumátra, de Jáva és Borneó szigetén is előfordul). Egy régi fajta, amely semmilyen más baromfival nem téveszthető össze.

Régi kéziratok szerint a szumátrai esetleg félvad kampong tyúkoktól, és egy ma már kihalt vad tyúkfajtól származik. A természetkutatók a szigeteken 1890 körül vadonélő vagy visszavadult fácánformájú és pompás bogárzöld lakkszínű példányokat figyeltek meg. E beszámolók alapján arra lehet következtetni, hogy ezek az elvadult ősrégi házityúkok tökéletesen alkalmazkodtak a dzsungelhez, és elegendő géntartalékuk van ahhoz, hogy az embertől függetlenül szabadon is megéljenek. Ez a vad eredetiség részben még ma is lappang a fajtában. A szumátrai az aseel-tyúkok csoportjába tartozik, egyesek hosszúfarkú viador fajtának tekintik. A XIX. század derekán amerikaiak vitték be az Egyesült Államokba. Egy évtized múlva ezek az elegáns teremtmények Európa országaiba is eljutottak, elsősorban Nagy-Britanniába és Németországba.

A szumátrai impozáns, karcsú és dúsan tollazott baromfi, a kakas 2-2,5, a tojó 1,75-2 kg. Szembeötlő a tollak zöldes fénye. A farok hosszú, majdhogynem vízszintesen hordott és dús tollazatú, hosszú sarlótollakkal, melyek széles és kemény szerkezetűek. Ezek a tollak ezért csak hátrébb hajlanak meg, és így nem söprik a földet. A taraj három hosszanti redőből áll, az állebenyek parányiak. Szembeszökő a taraj, az arc és az állebenyek sötétlilás színe. A láb sötét, olivazöld fényű, a talp sárga. Más fajtáktól biztos megkülönböztető jegye, hogy több sarkantyút is növeszthet, kettőt vagy annál többet is.

Eredetileg a fajta csak élénkzöld fényű, fekete színben létezett. Később Németországban yokohama keresztezésekkel, fehér példányokat is létrehoztak, és manapság még egy fekete-vörös változat is létezik. Jelen pillanatban ez a két eltérő szín még nem általánosan elfogadott. Esetenként találkozhatunk kék szumátraiak tenyésztésével. Ugyanakkor mindezekre a további színekre igaz, hogy hiányzik a fajtára oly jellegzetes zöld fény.

A szumátrai erős baromfiféle, mely még mindig közel áll az ősi fajtához. Hosszú, pazar tollazatuk, illetve tevékeny aktív jellemük miatt az állatokat csak egy nagy külső kifutóban lehet tartani.

Ha szabadon tartjuk őket, igyekeznek a fákon éjszakázni, még akkor is, ha erősen fagy. Mivel trópusi állatok tartós fagy (-5 fok alatt) esetén teleltetés szükséges, mint a többi dzsungel baromfi fajtánál is. A szabad tartással a növésben lévő kakasok közötti küzdelmek is megelőzhetőek. Nem félénkek, és ha nyugodtan bánnak velük, akkor ezt szeretettel tudják meghálálni. Ha a tyúkólban éjszakáznának, akkor az ülő­rudakat elég magasra, legalább 1 méterre a föld fölé kell helyezni, hogy megakadályozzuk a farok szennyeződését és rongálódását. A szumátraiak lassú növekedésűek, az ivarérettséget később érik el, mint a parlagi tyúkok. A széles tollak pazar bőségéhez nagyobb fehérjetartalmú takarmányra van szükségük. A szumátraiak fehér tojást tojnak és mivel még mindig közel állnak a természethez, nem voltak alanyai mindenféle „feljavításnak”, nem számíthatunk túl sok tojásra. A szumátrai tojó csak néhány hónapig rak tojásokat, ami alapjában véve bőven elegendő a fajta fenntartásához.

Az élénkzöldes fény megnyerő külsőt kölcsönöz a szumátrainak. Ez a szín a dús tollazattal és az alacsony farok­hor­do­zással kombinálva megzavarhatja a fajtát nem ismerőket, sokszor nehezen tudják eldönteni, hogy történetesen tyúkról, vagy fácánról van szó. A fejrészek kívánatos sötét színét nehéz kialakítani, különösen a kakasoknál. Náluk ugyanis gyakran fordul ez lilás-pirosba, ami a kiállításokon nem megengedett.

Ha a fiatal kakasokat zárt kifutóban tartjuk, szinte magától értetődő, hogy a rangsor kialakítása érdekében egymásnak esnek.

Praktikus módszer a csatározások kordában tartására, ha egy kifejlett kakast helyezünk a csoportba. Ez a tekintélyét kihasználva mindig beleavatkozik a küzdelmekbe. Érdemes viszont észben tartani, hogy amint a kiskakasok növekszenek, erősödnek, előbb-utóbb lecsapnak majd az idősebb kakasra, kihasználva az olyan alkalmakat, amikor éppen nincs ereje teljében, pl. vedléskor, ezért még időben el kell egymástól választani az állatokat.

Melegkedvelő, trópusi állatok, de azért a mi európai klímánkhoz igazodva is jól fejlődnek, ha helyesen tartjuk őket. Remekül mutatnak e fajta képviselői akár a zöld gyepen, akár a bemutató ketrecekben. Sajnos hazánkban nagyon kevés van ebből a fajtából.

A fajta kistermetű változatának – amelynél a kakas 0,8 kg, a tyúk 0,75 kg – a testmérettől eltekintve, tulajdonságai megegyeznek a nagytestű fajtáéval. Kitenyésztésében a német tenyésztők többek közt a fekete törpe főnixet, valamint a kicsinek megmaradt nagytestű szumát­rai­akat használták fel.

Szénási Gábor

Újhartyán

Forrás: 
Kistermelők Lapja

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kecskesajt és „kőműveskézkrém”

Izerné Kiss Helga és családja 2008-ban vágott bele a núbiai kecskék tartásába és tenyésztésébe: foglalkoznak gidák értékesítésével, illetve kecsketejből készítenek joghurtot, túrót, túrókrémet, különböző félkemény sajtokat. Zalaszentgrót Csáford városrészének szőlőhegyén található portájukon termékkóstolóval, vásárlási lehetőséggel várják vendégeiket, és a kecskék megtekintése is sokak számára vonzó program.

Kukorékolhat egy kakas kora reggel? A bíróság döntött!

Aki vidéken él, vagy ott tölti a szabadságát, biztosan hallotta már kora reggel a kakas kukorékolását. Van aki számára ez idilli vagy csak természetes, de olyan is akad, akit annyira idegesít, hogy beperelt egy kakast.

A Fülöp-szigeteken is megjelent az afrikai sertéspestis

Az első jelentések szerint 7500 sertést öltek le a szigetvilágban, miután először mutatták ki a rettegett vírust házisertés állományokból. A kényszervágásokat két farmon kellett végrehajtani, Manilától nem messze.

Minőségi tenyészállatok seregszemléje a Kaposvári Állattenyésztési Napokon

A folyamatos piaci kihívások között is színvonalas magyar állattenyésztői munka sikere valamennyiünk számára fontos. Ezért az agrártárca támogatásokkal is segíti az ágazatot, hogy a rendkívül erős nemzetközi versenyben helyt tudjon állni – hangsúlyozta Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára, a XIII. Kaposvári Állattenyésztési Napok (KÁN) megnyitóünnepségén, Kaposváron.

Vízválasztóhoz ért a magyar juhágazat

A következő 5 év vízválasztó lesz a magyar juhtenyésztésben, hiszen évtizedek óta alig, sőt visszafejlődő ágazatról beszélünk, amely nagyon távol esik az élvonalat képviselő országok juhtartóinak teljesítményétől. Ha most nem lépünk gyorsan és határozottan, akkor néhány éven belül nem lesz számottevő a magyar ágazat.

Meddig hat? - Új ismeretterjesztő program és honlap az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem jegyében

Az antibiotikum-rezisztencia világszerte egyre nagyobb gondot okoz a humán és az állategészségügy területén egyaránt. A probléma súlyosságát felismerve, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) az Agrárminisztériummal közösen elindította a „Meddig hat?” című ismeretterjesztő és szemléletformáló programot, valamint az ahhoz kapcsolódó tematikus honlapot.

Az őshonos fajták megőrzése közös érdekünk

Az őshonos fajok és fajták nemzeti örökségünk részei, éppen ezért a kormány kiemelt feladatként tekint génjeik megőrzésére. Minderről Rácz András környezetügyért felelős államtitkár beszélt a témáról szóló konferencián, a KÁN nulladik napján.

Tenyészbika támogatási program: lehetőség a minőségi javulásra

A legfőbb cél évek óta a minőségi előrelépés húshasznú szarvasmarhákat tenyésztőknél, ez most az új támogatási formának köszönhetően meg is valósulhat. A tenyésztők nagy lehetőséget látnak a programban.

Lassan jönnek rá, hogy ez a növény jelenti a jövőt

Jó tulajdonságai és olcsó termeszthetősége ellenére egyelőre lassan terjed a cirok az állati takarmányozásban, ugyanis a konzervatív tenyésztők nehezen váltanak – hangzott el egy olaszországi szakmai eseményen. A kukoricával jól konkuráló cirok előtt ugyanakkor nagy jövő állhat.

Sasok, sólymok, törpejuhok… Mi újság a Górés tanyán?

Kiss Róbert 1996 óta él és dolgozik a Hortobágyi Nemzeti Park madármentő állomásán, a Tiszafüred közelében fekvő Górés tanyán. Munkája mellett madarakat gyűrűz, solymászkodik, juhászkodik, s ritka baromfi fajtákat is tart. Legutóbb öt éve jártunk nála, s most kíváncsiak voltunk, mi is történt azóta a tanyán, melyet ma már országhatárainkon túl is sokan ismernek a kiemelkedő eredményeknek köszönhetően.