Back to top

Egy elegáns díszbaromfi: a szumátrai

A szumátrai baromfi származási helye Indonézia (elsősorban Szumátra, de Jáva és Borneó szigetén is előfordul). Egy régi fajta, amely semmilyen más baromfival nem téveszthető össze.

Régi kéziratok szerint a szumátrai esetleg félvad kampong tyúkoktól, és egy ma már kihalt vad tyúkfajtól származik. A természetkutatók a szigeteken 1890 körül vadonélő vagy visszavadult fácánformájú és pompás bogárzöld lakkszínű példányokat figyeltek meg. E beszámolók alapján arra lehet következtetni, hogy ezek az elvadult ősrégi házityúkok tökéletesen alkalmazkodtak a dzsungelhez, és elegendő géntartalékuk van ahhoz, hogy az embertől függetlenül szabadon is megéljenek. Ez a vad eredetiség részben még ma is lappang a fajtában. A szumátrai az aseel-tyúkok csoportjába tartozik, egyesek hosszúfarkú viador fajtának tekintik. A XIX. század derekán amerikaiak vitték be az Egyesült Államokba. Egy évtized múlva ezek az elegáns teremtmények Európa országaiba is eljutottak, elsősorban Nagy-Britanniába és Németországba.

A szumátrai impozáns, karcsú és dúsan tollazott baromfi, a kakas 2-2,5, a tojó 1,75-2 kg. Szembeötlő a tollak zöldes fénye. A farok hosszú, majdhogynem vízszintesen hordott és dús tollazatú, hosszú sarlótollakkal, melyek széles és kemény szerkezetűek. Ezek a tollak ezért csak hátrébb hajlanak meg, és így nem söprik a földet. A taraj három hosszanti redőből áll, az állebenyek parányiak. Szembeszökő a taraj, az arc és az állebenyek sötétlilás színe. A láb sötét, olivazöld fényű, a talp sárga. Más fajtáktól biztos megkülönböztető jegye, hogy több sarkantyút is növeszthet, kettőt vagy annál többet is.

Eredetileg a fajta csak élénkzöld fényű, fekete színben létezett. Később Németországban yokohama keresztezésekkel, fehér példányokat is létrehoztak, és manapság még egy fekete-vörös változat is létezik. Jelen pillanatban ez a két eltérő szín még nem általánosan elfogadott. Esetenként találkozhatunk kék szumátraiak tenyésztésével. Ugyanakkor mindezekre a további színekre igaz, hogy hiányzik a fajtára oly jellegzetes zöld fény.

A szumátrai erős baromfiféle, mely még mindig közel áll az ősi fajtához. Hosszú, pazar tollazatuk, illetve tevékeny aktív jellemük miatt az állatokat csak egy nagy külső kifutóban lehet tartani.

Ha szabadon tartjuk őket, igyekeznek a fákon éjszakázni, még akkor is, ha erősen fagy. Mivel trópusi állatok tartós fagy (-5 fok alatt) esetén teleltetés szükséges, mint a többi dzsungel baromfi fajtánál is. A szabad tartással a növésben lévő kakasok közötti küzdelmek is megelőzhetőek. Nem félénkek, és ha nyugodtan bánnak velük, akkor ezt szeretettel tudják meghálálni. Ha a tyúkólban éjszakáznának, akkor az ülő­rudakat elég magasra, legalább 1 méterre a föld fölé kell helyezni, hogy megakadályozzuk a farok szennyeződését és rongálódását. A szumátraiak lassú növekedésűek, az ivarérettséget később érik el, mint a parlagi tyúkok. A széles tollak pazar bőségéhez nagyobb fehérjetartalmú takarmányra van szükségük. A szumátraiak fehér tojást tojnak és mivel még mindig közel állnak a természethez, nem voltak alanyai mindenféle „feljavításnak”, nem számíthatunk túl sok tojásra. A szumátrai tojó csak néhány hónapig rak tojásokat, ami alapjában véve bőven elegendő a fajta fenntartásához.

Az élénkzöldes fény megnyerő külsőt kölcsönöz a szumátrainak. Ez a szín a dús tollazattal és az alacsony farok­hor­do­zással kombinálva megzavarhatja a fajtát nem ismerőket, sokszor nehezen tudják eldönteni, hogy történetesen tyúkról, vagy fácánról van szó. A fejrészek kívánatos sötét színét nehéz kialakítani, különösen a kakasoknál. Náluk ugyanis gyakran fordul ez lilás-pirosba, ami a kiállításokon nem megengedett.

Ha a fiatal kakasokat zárt kifutóban tartjuk, szinte magától értetődő, hogy a rangsor kialakítása érdekében egymásnak esnek.

Praktikus módszer a csatározások kordában tartására, ha egy kifejlett kakast helyezünk a csoportba. Ez a tekintélyét kihasználva mindig beleavatkozik a küzdelmekbe. Érdemes viszont észben tartani, hogy amint a kiskakasok növekszenek, erősödnek, előbb-utóbb lecsapnak majd az idősebb kakasra, kihasználva az olyan alkalmakat, amikor éppen nincs ereje teljében, pl. vedléskor, ezért még időben el kell egymástól választani az állatokat.

Melegkedvelő, trópusi állatok, de azért a mi európai klímánkhoz igazodva is jól fejlődnek, ha helyesen tartjuk őket. Remekül mutatnak e fajta képviselői akár a zöld gyepen, akár a bemutató ketrecekben. Sajnos hazánkban nagyon kevés van ebből a fajtából.

A fajta kistermetű változatának – amelynél a kakas 0,8 kg, a tyúk 0,75 kg – a testmérettől eltekintve, tulajdonságai megegyeznek a nagytestű fajtáéval. Kitenyésztésében a német tenyésztők többek közt a fekete törpe főnixet, valamint a kicsinek megmaradt nagytestű szumát­rai­akat használták fel.

Szénási Gábor

Újhartyán

Forrás: 
Kistermelők Lapja

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kecskefejés csárdásléptekkel

Városiként költöztünk pár éve falura, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. Korábban kecskéink kalandos nászáról, elléséről, a gidanevelés hétköznapjairól írtunk, most pedig arról, hogyan tanultunk meg fejni.

Katonagalambok, kémgalambok, munkagalambok…

A történelem során több alkalommal fogták munkára a galambokat, és igen érdekes feladatokat bíztak rájuk. A tollas hírvivőket sokszor az otthonukhoz való ragaszkodásuk miatt kedvelték, hiszen a postagalamb bárhová kerül, onnan hazaindul. De még a légifotózásban, vagy a vízből mentésben is segítségére voltak az embernek.

Válasszuk a hazait, ezzel magyar munkahelyeket támogatunk és védjük a környezetet

Az idei év megmutatta, hogy a globalizáció következtében mennyire kiszolgáltatottá vált a világ, és hogy mennyire fontos az önellátás. Világossá vált, hogy Magyarország mezőgazdasága és élelmiszeripara kiválóan helyt állt a legnehezebb járványos időszakban is – mondta az Agrárminisztérium miniszterhelyettese a XI. Duna-Tisza Közi Agrárexpo megnyitóján.

Az agrárium szereplőire mindig lehet számítani

Sok minden leállt az országban a járványhelyzet miatt, de azok, akik az ország mindennapi élelmét állítják elő, nem állhattak le; az agrárium szereplőire mindig lehet számítani - hangsúlyozta Nagy István agrárminiszter a 24. gulyásverseny és pásztortalálkozó ünnepi megnyitóján.

A baromfiágazat fejlődésének fenntartásához beruházások kellenek

A baromfiágazat fejlődését méltatta, és a további bővüléshez szükséges fejlesztésekről is beszélt az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára az Innosped Kft. 860 millió forintból létrehozott baromfitartó telepének átadásán.

Megfontolatlan támogatásmódosítás

A szlovák mezőgazdasági és élelmiszeripari önkormányzatok tanácsa nagy felháborodással fogadta a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium javaslatát, miszerint az ágazat támogatásait az első pillérből a másodikba csoportosítanák át.

Sorsfordító év lehet az idei a magyar vidék életében

Sorsfordító év lehet az idei a magyar vidék életében, és nemcsak a koronavírus okozta nehézségek miatt, hanem mert „a vírus megmutatta, hol a helyünk: sok magyar hazatért az anyaföldhöz fordulva” – hangzott el a IV. Földművesek Napja ünnepségén.

Az ágazat távlati elképzelései és tisztújítás a MÁSz-nál

Európában másodikként hazánkban alakult meg elismert juh- és kecskeágazati szakmaközi szervezet. Várhatóan jövő decemberig a sertés-és a húsmarha ágazatban is összefognak az ágazat szereplői termelőktől a feldolgozókig és megalakítják a szakmaközi szervezetet – hangzott el a Magyar Állattenyésztők Szövetsége tisztújító küldöttközgyűlésén, amelyen részt vett Nagy István agrárminiszter is.

A nagy durranás után

Mindenki számára természetes, hogy a Bábolnai Gazdanapokon a ménesbirtok is bemutatja tevékenységét, illetve lovait. Idén a Shagya arab fogatok és ugrólovasok mellé vendégként huszárokat hívtak, illetve bemutatkoztak két másik lovas „szakma” képviselői is: a szabad idomítók, illetve a lovas kaszkadőrök.

A mesterséges termékenyítés buktatói - Jubileumi közgyűlés szakmázással

A fennállásának 30. éves jubileumát ünneplő Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete közgyűlésének nyilvános részében az eredményes termékenyítésről, illetve a genetikai betegségek tenyésztésből való kiszűréséről hangzottak el előadások.