Back to top

Egy elegáns díszbaromfi: a szumátrai

A szumátrai baromfi származási helye Indonézia (elsősorban Szumátra, de Jáva és Borneó szigetén is előfordul). Egy régi fajta, amely semmilyen más baromfival nem téveszthető össze.

Régi kéziratok szerint a szumátrai esetleg félvad kampong tyúkoktól, és egy ma már kihalt vad tyúkfajtól származik. A természetkutatók a szigeteken 1890 körül vadonélő vagy visszavadult fácánformájú és pompás bogárzöld lakkszínű példányokat figyeltek meg. E beszámolók alapján arra lehet következtetni, hogy ezek az elvadult ősrégi házityúkok tökéletesen alkalmazkodtak a dzsungelhez, és elegendő géntartalékuk van ahhoz, hogy az embertől függetlenül szabadon is megéljenek. Ez a vad eredetiség részben még ma is lappang a fajtában. A szumátrai az aseel-tyúkok csoportjába tartozik, egyesek hosszúfarkú viador fajtának tekintik. A XIX. század derekán amerikaiak vitték be az Egyesült Államokba. Egy évtized múlva ezek az elegáns teremtmények Európa országaiba is eljutottak, elsősorban Nagy-Britanniába és Németországba.

A szumátrai impozáns, karcsú és dúsan tollazott baromfi, a kakas 2-2,5, a tojó 1,75-2 kg. Szembeötlő a tollak zöldes fénye. A farok hosszú, majdhogynem vízszintesen hordott és dús tollazatú, hosszú sarlótollakkal, melyek széles és kemény szerkezetűek. Ezek a tollak ezért csak hátrébb hajlanak meg, és így nem söprik a földet. A taraj három hosszanti redőből áll, az állebenyek parányiak. Szembeszökő a taraj, az arc és az állebenyek sötétlilás színe. A láb sötét, olivazöld fényű, a talp sárga. Más fajtáktól biztos megkülönböztető jegye, hogy több sarkantyút is növeszthet, kettőt vagy annál többet is.

Eredetileg a fajta csak élénkzöld fényű, fekete színben létezett. Később Németországban yokohama keresztezésekkel, fehér példányokat is létrehoztak, és manapság még egy fekete-vörös változat is létezik. Jelen pillanatban ez a két eltérő szín még nem általánosan elfogadott. Esetenként találkozhatunk kék szumátraiak tenyésztésével. Ugyanakkor mindezekre a további színekre igaz, hogy hiányzik a fajtára oly jellegzetes zöld fény.

A szumátrai erős baromfiféle, mely még mindig közel áll az ősi fajtához. Hosszú, pazar tollazatuk, illetve tevékeny aktív jellemük miatt az állatokat csak egy nagy külső kifutóban lehet tartani.

Ha szabadon tartjuk őket, igyekeznek a fákon éjszakázni, még akkor is, ha erősen fagy. Mivel trópusi állatok tartós fagy (-5 fok alatt) esetén teleltetés szükséges, mint a többi dzsungel baromfi fajtánál is. A szabad tartással a növésben lévő kakasok közötti küzdelmek is megelőzhetőek. Nem félénkek, és ha nyugodtan bánnak velük, akkor ezt szeretettel tudják meghálálni. Ha a tyúkólban éjszakáznának, akkor az ülő­rudakat elég magasra, legalább 1 méterre a föld fölé kell helyezni, hogy megakadályozzuk a farok szennyeződését és rongálódását. A szumátraiak lassú növekedésűek, az ivarérettséget később érik el, mint a parlagi tyúkok. A széles tollak pazar bőségéhez nagyobb fehérjetartalmú takarmányra van szükségük. A szumátraiak fehér tojást tojnak és mivel még mindig közel állnak a természethez, nem voltak alanyai mindenféle „feljavításnak”, nem számíthatunk túl sok tojásra. A szumátrai tojó csak néhány hónapig rak tojásokat, ami alapjában véve bőven elegendő a fajta fenntartásához.

Az élénkzöldes fény megnyerő külsőt kölcsönöz a szumátrainak. Ez a szín a dús tollazattal és az alacsony farok­hor­do­zással kombinálva megzavarhatja a fajtát nem ismerőket, sokszor nehezen tudják eldönteni, hogy történetesen tyúkról, vagy fácánról van szó. A fejrészek kívánatos sötét színét nehéz kialakítani, különösen a kakasoknál. Náluk ugyanis gyakran fordul ez lilás-pirosba, ami a kiállításokon nem megengedett.

Ha a fiatal kakasokat zárt kifutóban tartjuk, szinte magától értetődő, hogy a rangsor kialakítása érdekében egymásnak esnek.

Praktikus módszer a csatározások kordában tartására, ha egy kifejlett kakast helyezünk a csoportba. Ez a tekintélyét kihasználva mindig beleavatkozik a küzdelmekbe. Érdemes viszont észben tartani, hogy amint a kiskakasok növekszenek, erősödnek, előbb-utóbb lecsapnak majd az idősebb kakasra, kihasználva az olyan alkalmakat, amikor éppen nincs ereje teljében, pl. vedléskor, ezért még időben el kell egymástól választani az állatokat.

Melegkedvelő, trópusi állatok, de azért a mi európai klímánkhoz igazodva is jól fejlődnek, ha helyesen tartjuk őket. Remekül mutatnak e fajta képviselői akár a zöld gyepen, akár a bemutató ketrecekben. Sajnos hazánkban nagyon kevés van ebből a fajtából.

A fajta kistermetű változatának – amelynél a kakas 0,8 kg, a tyúk 0,75 kg – a testmérettől eltekintve, tulajdonságai megegyeznek a nagytestű fajtáéval. Kitenyésztésében a német tenyésztők többek közt a fekete törpe főnixet, valamint a kicsinek megmaradt nagytestű szumát­rai­akat használták fel.

Szénási Gábor

Újhartyán

Forrás: 
Kistermelők Lapja

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az állatorvosi rendelőben is fő a biztonság járvány idején

Az állatorvosi rendelőbe lépve is másképpen kell viselkednünk, mint a vészhelyzet kihirdetése előtt. Belépéskor haladéktalanul fertőtlenítsük kezünket a bejáratnál található fertőtlenítőszerrel, ne feledjük, hogy a kilincs különösen veszélyes ragályfogó lehet. Lehetőleg egy állattal egy kísérőszemély tartson, és a váróhelyiségben kizárólag az erre kijelölt területen tartózkodjon.

Merre tovább magyar mezőgazdaság?

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara frissítette március közepén kiadott elemzését, melyben a koronavírus-járvány hatását vizsgálta a mezőgazdaságra. A termesztés és feldolgozás folyamatosságának fenntartására több javaslatot is megfogalmazott a kamara, hangsúlyozva, hogy ebben az ágazatban, különösen az állattenyésztésben nem lehet egyik pillanatról a másikra leállni.

Indiai törpeviador – angol nemesítés

Az indiai törpeviadort (más néven töpe cornish) ma már egyre gyakrabban látjuk kisállat-kiállításokon, ugyanis ennek a különleges megjelenésű díszbaromfifajtának világszerte növekszik tenyésztőtábora. Európán kívül különösen népszerű Észak-Amerikában, de Délkelet Ázsiában is keresett.

A krízishelyzetben is biztosítják a takarmányellátást

Az UBM Csoport hazánk vezető takarmánygyártója, piacvezető gabona- és növényi fehérjekereskedő cégcsoportja hetekkel ezelőtt felállította operatív stábját, a vírus következményeire azonban már korábban megkezdte felkészülését. Varga Gábor vezérigazgató-helyettessel beszélgettünk a kialakult helyzetről és a kilátásokról.

Újra megjelent Magyarországon a madárinfluenza

A madárinfluenza H5N8 altípusának jelenlétét igazolta március 25-én egy Bács-Kiskun megyei kacsatartó gazdaságban a Nébih laboratóriuma. Az állategészségügyi szakemberek az érintett 32.500 pecsenyekacsa leölését már gyanú alapján megkezdték. A járványügyi nyomozás folyamatban van.

Letaszították trónjáról 39 év után a kubai szupertejelő tehenet

Marília, egy brazil tehén fosztotta meg trónjától az eddigi rekordot tartó kubai királynőt, Fehér Tőgyet a tejelési versenyen, ezzel 39 éves Guinnes rekordot döntött meg.

A mezőgazdaságban nem állhat meg az élet

A kormány a szakmai szervezetekkel együtt, már a gazdaság újraindításán is dolgozik – olvasható a Magyar Mezőgazdaság e heti, 2020/13. számában. A lapból az is megtudható, hogy félteni kell-e állatainkat és nekünk félnünk kell-e tőlük a koronavírus miatt. Kárpát-medencei gazdák rovatunkban a Vajdaságba látogatunk. Aktuális mellékletünk, a Géppiac a héten a szemenként vető gépeket veszi górcső alá.

A bárány nem marad a nyakunkon

A kamionok mennek, az élőállatexport kisebb fennakadásokkal halad, egyszóval nem kell attól tartanunk, hogy a termelők nyakán maradnak a húsvéti olasz exportra nevelt bárányok. A járványügyi helyzet azon nem változtatott, hogy az embereknek enniük kell. Azonban vélhetőleg nem ez lesz az az időszak, amikor magyar vásárlók tömegei szoknak rá a juhhúsra.

Külhonban is híres – a fodros tollú magyar lúd

Az angol szaksajtó 1860-ban arról számol be, hogy a fodros tollú magyar ludat Londonban és környékén már népszerű díszbaromfifajtának tekintik. A későbbi évtizedekben is igen elterjedt volt a szigetországban. A fodros tollú magyar lúd a fehér parlagi lúd egy változata, amely a XIX. század második felében a Kárpát-medencében vált igazán közkedveltté.

Kínában a galambtenyésztés is sok évszázados hagyomány

Az elmúlt két évtizedben Kínában az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan egyre nagyobb számban és javuló minőségben tenyésztenek különféle díszgalambokat is. Így az ott kitenyésztett állatfajták is egyre közismertebbek – nem meglepő, hogy hazánkban is ismertté, sőt keresetté válnak a kínai fajták.