Back to top

A levegő akrobatái: debreceni pergők

A pergőgalambok közös jellemzője, hogy szállás közben gyors egymásutánban átfordulások (általában hátraszaltók) sorozatát hajtják végre. A pergés a pergőgalambok veleszületett, öröklődő tulajdonsága.

Afiatalok is peregnek, de az életkor előrehaladtával a röptetett galambok pergése tökéletesedik. A hímek általában jobb pergők. A pergőgalambok az egy-kétfordulatos bukdácsolástól a 20-30 méter hosszú zsinórforgáson át a földig tartó forgásig mindenre képesek. A legértékesebbek azok a példányok, melyek minimális magasságesés mellett a legtöbbet forogják.

A pergés élettani alapjai nem ismertek

Sokan azt gondolják, hogy a pergőgalambok a ragadozó madarak támadása elől pergéssel, bukással próbálnak menekülni, ez azonban nem igaz: mivel a galambnak a pergése előtt a sebességét csökkentenie kell, esélye sem maradna menekülésre. A pergés élettani alapjai nem ismertek, egyes feltételezések szerint az agy működésének zavaraira vezethető vissza, más feltételezések szerint az egyensúlyérzés problematikája okozza. Tudományos vizsgálatok ezeket a feltevéseket sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.

Hazánkban az 1980-as évek óta importált birminghami pergő és a debreceni pergő a két legnépszerűbb pergő fajta, meg kell azonban jegyeznünk, hogy 2005 óta folynak kísérletek a magyar pergő kitenyésztésére, amely egyedek lényegében a birminghami pergő fajtából kiválogatott és továbbtenyésztett galambok.

Ha a debreceni pergő származását egyszerűen akarnánk leírni, úgy hivatkozhatnánk a szinte általános megfogalmazásra:

a debreceni pergőt Debrecenben és környékén az 1800-as évek utolsó évtizedeitől tenyésztették ki, a keleti pergő, a belső-ázsiai pergő és a perzsa pergő fajták keresztezésével.

Ha azonban a kitenyésztés körülményeire mélyebben is kíváncsiak vagyunk, úgy a szakirodalomban és a világhálón meglepő közlésekre is rálelhetünk. Az egyik ilyen leírás szerint az I. világháború előtt helyezték a k u. k (az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi közös hadserege) törzstiszti állományába azt az őrnagyot, aki a debreceni Péterfia utcai laktanya egyik padlásterében tartotta a magával hozott pergőgalambokat, és ezek a galambok is részt vettek a debreceni pergők kialakításában. Egy másik leírás szerint a fajta „első példányát az 1930-as években egy huszártiszt tenyésztette ki a háza padlásán”. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy napjaink egyik legeredményesebb tenyésztője a debreceni illetőségű Váradi József is (nyugdíjas) katonatiszt, érdekes (de természetesen tudománytalan) kapcsolatot fedezhetünk fel a katonatisztek tenyésztői tevékenysége és a debreceni pergő között.

Orosz vér is csörgedez ereiben

A legvalószínűbb elmélet szerint a fajta kialakítása az 1882-ben Kis-Ázsiából importált pergőkkel kezdődött, melyet több fajtával is kereszteztek, s ezért az 1936-ban Lipcsében tartott galambkiállításon az itthonról vitt pergők külleme már oly mértékben eltért a keleti pergők küllemétől, hogy azokat keleti pergőnek nem ismerték el. Az új fajtát hosszas huzavona után (mivel a fajta kitenyésztésének komoly bázisai voltak más városokban is) debreceni pergőnek nevezték el. A fajta kialakítása során a tenyésztők a simalábú, emeltfarkú, ejtett szárnyú pergőket keresztezték az erősebb lábtollazatú, kevésbé farokemelős, de szintén ejtett szárnyú pergőkkel. Az orosz keringők bekeresztezésére például az időnként megjelenő rezgő nyak utal.

A debreceni pergő küllemének fő jellemzője a viszonylag hosszú, széles tollakból álló, ferdén felfelé irányuló farka, valamint lógó szárnyai, emellett fontos, hogy az evezőtollak hegye a talajt és egymást is érinti.

A zsírmirigy hiányával összefüggően a kormánytollak (farok­tollak) száma 14 vagy annál több, és az átlagosnál szélesebb zászlójú, hosszú tollból áll. A keskeny derékból induló kormánytollak enyhén kifelé irányulnak, és egymásra cserépszerűen záródnak úgy, hogy a farok hátsó széle kissé boltozott, hossztengelye ideális eset­ben a talajjal 60 fokos szöget zár be. A szélső tollak hegyei között mért szélesség 1-1 cm-rel meghaladja a vállbúbok közötti távolságot. A lábujjakat borító tollak az ujjak közötti réseket csaknem takarják. A szélső ujjakról növő tollak hozzávetőlegesen 2 cm hosszúak, és ívben hátrahajlók. A szín- és rajzváltozatokat illetően lehetnek egyszínűek, babosak, háromszínűek (almondok) és domináns vörösek (bronzok). Az egyszínűek fekete, vörös, sárga, fehér, fekete szalagos kék, kék-, vörös- és sárgafakó színben fordulnak elő, a rajzosak fekete-, bronz-, kék-, vörös-, sárga- és ezüstbabosak lehetnek. Háromszínűek esetében a fej, a nyak és a törzs krémsárgától mandu­la­barnáig változó alapszínű, az evezőkön fekete babozattal. A domináns vörösek és sárgák különböző mélységű fénylő bronzvörösek vagy sárgák, gyöngyházszínű farok- és evező-, valamint derék-, fenék- és lábtollazattal.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hollandia: minden harmadik tejtermelő kiszáll

FrieslandCampina holland tejtermelő csoport előrejelzései szerint 2030-ra Hollandiában a tejgazdaságok száma 15 000-ről 10 000-re csökkenhet, mely strukturális változásokat eredményezhet a gazdaságban.

Ki tartson otthon kaméleont?

Szerelem volt első látásra. Aki látott már kaméleont óvatoskodni egy ágon, bizonyára megérti, miért is az egyik kedvenc állatom. Sokáig vágytam is arra, hogy a közelemben legyen, hogy otthon is nézegethessem, ne csak a kisállat-kereskedésben ücsörögjek előtte órákig. Mielőtt vettem volna egyet, utánanéztem, hogyan kell tartani. Azóta rajzolt kaméleonom van, amit egy grafikus barátnőmtől kaptam ajándékba.

Fél évszázad a kisállattenyésztésben

Az idei esztendő többszörös jubileumot jelent a nemzetközileg is elismert Tóth Sándor gyémántkoszorús mestertenyésztő életében. Idén ünnepli 80. születésnapját, 50 éve lépett be a Magyar Galamb- és Kisállat­tenyésztők Szövetségébe, s azóta többször tagja volt a szervezet vezetőségének.

Így lesz a tizennyolcból négyszáz

Mihályhalmán, félúton Nádudvar és Püspökladány között, egy családi vállalkozás őshonos szürke marhákat és ennek charolaival keresztezett változatát legelteti a lehető legtermészetesebb körülmények között.

Az Öko (bio) tejtermelés feltételei

Ahhoz, hogy az elmúlt évek európai „élelmiszer botrányai” ne ismétlőd­jenek meg, nagyobb hangsúlyt kell fordítani a termelő állatok egészségének megőrzésére, továbbá a mezőgazdaságban alkalmazott nagy mennyiségű kémiai anyagok felhasználásának vissza­szorítására. Egyebek mellett ezen okok vezettek oda, hogy ismét előtérbe került az évezredek óta folytatott tradicionális (öko)gazdálkodás szükségessége.

A mudi története és használata

Terelő pásztorkutya fajtáink közül talán a mudi kialakulásának története ismert a legkevésbé. Egykor szinte csak fekete színben előforduló, hegyesfülű, villámlábú és pengeagyú terelőkutya-fajtánk hosszú időn át méltatlanul mellőzött, szinte jelentéktelen vidéki kutyaként volt ismert.

Mi lesz veled, ürge?

Az ember nem is gondolná, hogy napjainkra fokozott törvényi oltalom érvényes az ürgére. Ennek a kisemlős-fajnak a pénzben kifejezett értéke 250 000 Ft, pedig pár évtizede még tűzzel-vassal irtották országszerte. A faj 1982-től vált védetté, 2014 óta viszont már fokozottan védettnek nyilvánították.

Dr. Bubó küldönce a háznál

Az Európában honos szárazfölditeknős-fajok mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, talán a Dr. Bubó rajzfilmsorozat küldöncének köszönhetően. Ezekhez a nagy egyedszámban forgalmazott állatokhoz azonban csak néhány frekventált kereskedésben kaphatunk helytálló tanácsokat, ezért dióhéjban megpróbáljuk közreadni a teknőstartás legfontosabb elemeit.

Az ellés öröme és bánata - kecsketartás

Városiként költöztünk pár éve faluba, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. A Kistermelők Lapja júniusi számában kecsketartókká válásunk históriájáról meséltem, és az igyekezetünkről, hogy gidákkal gyarapodjon az állományunk. Több hónapnyi kudarc után, egy új baktól, Mihálytól vártuk a sikert…

Kutyája van? Fontos figyelmeztetés érkezett

Az erőkifejtés vagy testmozgás, amely lehet akár a gazdival közös séta, játék vagy futás is, a felelős a potenciálisan halálos kimenetelű hőguta kialakulásáért a kutyáknál az esetek 74 százalékában - derült ki a témában készített eddigi legnagyobb tanulmányból.