0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Megtelepszik-e nálunk a barnamedve?

A barnamedve a világ legnagyobb elterjedési területével bíró medvefaja, hiszen annak ellenére, hogy Észak-Afrika területéről már kipusztult, Spanyolországtól Japánig Eurázsiában, míg Észak-Amerikában Alaszkától Mexikóig még viszonylag nagy számban előfordul.

A barnamedve a világ legnagyobb elterjedési területével bíró medvefaja, hiszen annak ellenére, hogy Észak-Afrika területéről már kipusztult, Spanyolországtól Japánig Eurázsiában, míg Észak-Amerikában Alaszkától Mexikóig még viszonylag nagy számban előfordul. Hozzánk legközelebb jelentős állománya Szlovákiában él. Az ezredfordulót megelőző időkben általában évtizedenként 2-4 egyede tűnt föl hazánk területén.

Ezek az állatok általában az Északi-középhegységben jelentek meg, s jellemzően azokban az években, amikor Szlovákiában kevés élelmet találtak, délebbre húzódtak, hiszen nálunk viszonylag könnyen jutottak hozzá bükk- és tölgymakkhoz. A hajdan hazánkba kóborló egyedek jellemzően hímek voltak. Mára egyre gyakrabban figyelnek meg nőstényeket, gyakorta boccsal, illetve bocsokkal együtt, de ezek is idővel visszatérnek. Úgy tűnik, ezeket az állatokat nem az élelemhiány, hanem a terület hiánya szorítja egyre délebbre.

Egy barnamedvének ugyanis legalább 1000 hektáros teljesen háborítatlan territóriumra van szüksége, annak ellenére, hogy abból nem több mint 70-80 hektárt használ napi rendszerességgel.

A Kárpátokban azonban 2500 hektáros területek is gyakorta kialakulnak, ugyanis a hímek, ha tehetik, a nőstényeknél 2-3-szor nagyobb birtokot uralnak. Ahol utak, turistaösvények keresztezik a medve élőhelyét, onnan, ha teheti, visszahúzódik. Északi szomszédunknál az utóbbi években igen hathatós medvevédelmi intézkedéseket léptettek érvénybe, s ennek hatására e csúcsragadozó száma igencsak felduzzadt. Jellemzően a nőstény élete során 6-8 almot hoz világra, s összesen akár 15-25 utódot is fel tud nevelni.

Bár teljes kifejlődésükig az önállósult egyedek fele elpusztul, mégis viszonylag hamar robbanhat a medveállomány. A fajnak a természetben gyakorlatilag nincs más ellensége, csak saját maga, hiszen a farkas és a hiúz is csak az őrizetlenül hagyott bocsokat tudja zsákmányolni. Viszont a barnamedvénél fontos állományszabályozó tényező a kannibalizmus, s bizony, különösen a hímek a területükre tévedő fiatalabb, de még territóriummal nem rendelkező fajtásaikat, ha tehetik, elpusztítják. Hasonlóképpen cselekednek, ha bocsokra lelnek, de ilyenkor ezeket az anyák ádázan védik, így többnyire megmenekülnek. A párzási időszakban pedig jellemző a hím medvék közötti életre-halálra szóló küzdelem. Ez akkor gyakori, ha egy-egy területen a medvék száma nagyobb, mint annak eltartó képessége.

Mivel nálunk nem állnak rendelkezésre háborítatlan, több ezer hektáros területek, így nem kívánatos a medvék tartós megtelepedése,

hiszen ez rendkívül sok konfliktus forrása lehet úgy a természetvédelem, mint a mezőgazdaság, sőt a lakosság biztonsága szempontjából. Aki ma Magyarországon szeretné látni a fajt, legegyszerűbben állatkertben figyelheti meg. Így például a Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol már másfél évszázad óta tartanak medvéket.

Forrás: Kistermelők Lapja