Back to top

Átkeltünk a Mátrán

Milyen is a vándortábor? Mint hét kirándulás egybefűzve? Mint a szokásosnál jóval hosszabbra sikerült aktív hétvége? Nem olyan, több annál!

Tavaly kipróbáltuk a vándortáborozást 12 diákkal a Pilisben. Maroknyi csapatunk jól összekovácsolódott, kitapasztaltuk, hogy milyen a katonai sátrakban, tábori ágyakon aludni, mire van szükség és jövőre mit hagyhatunk otthon. Az is kiderült, hogy mi ketten, középkorú tanárnők, még egész jól bírjuk az egyhetes túrázást. Így aztán idén kiválasztottuk a legnehezebb útvonalat: irány a Mátra!

Idei csapatunk gimnazistákból és egyetemistákból állt. Kicsit tartottunk a korkülönbségből adódó esetleges nézeteltérésektől, de szerencsére jól összebarátkoztak a fiatalok, találtak közös pontokat.

Második nap átvágtunk a Visszhang-réten
Második nap átvágtunk a Visszhang-réten
Számomra érdekes volt hallgatni, amint kirándulás közben egymás nyelvére tanították egymást. Igen, szó szerint egymás nyelvére, mert más generációhoz tartozónak sorolták be magukat, más filmeket néztek, más játékokkal játszottak stb.

Sirokról, a Mátra keleti széléről indultunk, a végcél pedig Tar település volt, a hegység nyugati szegélyén. Előre elhatároztuk, hogy menet közben megmásszuk a Kékest is. Kiderült, hogy a diákok közül többen még sosem jártak hazánk legmagasabb csúcsán, ők különösen várták az élményt.

Mindannyian tartottunk a második nap 20 kilométeres túrájától. Az első napon ugyanis csak egy picit melegíthettük be az izmainkat, mert csupán Sirok váráig kapaszkodtunk fel. (A szokásos esti vetélkedőnk egyik feladata az volt, hogy találjunk ki legendát a várból látható Barát- és Apáca-szikla keletkezéséről.)

A hosszú túrát gyönyörű időben, de nem túl melegben tettük meg.

Biológia-földrajz szakos tanárként már ekkor meséltem a Mátra vulkáni múltjáról, az elénk kerülő, éppen virágzó héjakút mácsonyákról.

Négyszemközt a rókával
Négyszemközt a rókával
Hosszabb megállót aznap csak egyszer, ebédidőben iktathattunk be. Ehhez egy csodás panorámájú helyet sikerült választanunk a Remete-bérc közelében. Mikor fáradtan, de büszkén megérkeztünk a Csevice Erdei Iskolához, luxus körülmények vártak bennünket, kőházban, ágyban alhattunk. Kedves vendéglátónk mindenben segített, finom vacsorát kaptunk. Hittük is meg nem is, amikor mesélte, hogy esténként körül szokott nézni egy róka az erdei iskolában, nem kell tőle félni. És valóban: még csak szürkült, amikor megjelent a kistestű róka (ha nem tudjuk, hogy évek óta idejár, kölyöknek hittük volna) és óvatosan, de bizalommal közelített hozzánk. Nem volt mivel megkínálnunk, de nem is lett volna helyes etetni. Így csak halkan beszéltünk hozzá, ő pedig végigjárta a szokásos útvonalát. Felejthetetlen élmény volt!

A program másik komoly kihívása a Kékest is meghódító túra volt. Bár csak kb. 17 kilométert gyalogoltunk, de nagy szintkülönbséget kellett legyőznünk. A csúcson persze elkészült a kötelező csoportfotó. Többen fölmentünk az adótoronyba is, ahonnan a tiszta időnek hála, messzire elláthattunk. Láttuk a közelgő viharfelhőket is, de szerencsére elkerültek minket.

A legnagyobb nehézséget a Kékesről leereszkedő, nagyon meredek szakasz okozta. Itt néhányan elbizonytalanodtak, kellett a lelki támasz az önbizalmuk megerősítéséhez.

Végül mindenki épségben lejött. Galyatetőn újra erőre kaptunk, a diákok lelkesen üdvözölték a tiszta, szállodai színvonalú vizes-blokkot. A kiváló vacsora után jött a meglepetés: éjszakai csillagászat. Fáradtak voltunk, estére lehűlt a levegő is, de a távcsőben látható sok szépség, az érdekes információk ébren tartottak minket egészen éjfél utánig. Az útvonalon két nomád táborhelyünk is volt, a Nagybükkfai-tisztáson és Fenyvespusztán, a Cseresznyés-torokban.

Ropogó tábortűz a sötét erdő közepén
Ropogó tábortűz a sötét erdő közepén

A WC pottyantós típusú, a fürdősátor hideg vizes, lavóros. Bizony ez is új tapasztalat volt sokaknak.

Nem nyafogott senki, kihívásnak tekintették a fiatalok. A közeli erdő pedig izgalmas, esti bújócska színtere lett. Aki nem vett részt a bújócskában, tüzet rakott, nyársat faragott, szalonnát szeletelt. A ropogó tábortűz a sötét erdő közepén semmivel sem helyettesíthető élmény!

Az egyik legszebb látnivaló ezen az úton az Ilona-völgyi vízesés. Romantikus völgyben, magasról hullik alá a víz. A sziklákat meg lehetett mászni, lehetőség adódott vadmálnakóstolásra, sőt egyik diákunk felfedezte az év rovarának, a havasi cincérnek egy példányát is. Később aztán többel is találkoztunk. Ez hazánk egyik legszebb bogara, ezt mindenki elismerte.

Csodálatos élményt nyújtott az Ilona-völgyi vízesés
Csodálatos élményt nyújtott az Ilona-völgyi vízesés

Terepi vezető vagyok, azért választom a gyalogos túrát, hogy megmutathassak minden érdekességet, ami a szemünk elé kerül. Az egy hét végére mindenki magabiztosan felismerte a bükköt, a gyertyánt, a barkóca berkenyét, a csertölgyet, tudta, hogy mi a szurdok-erdő, a hegység erdeit magassági előfordulásuk szerint sorba tudta állítani.

Havasi cincért is fotóztunk
Havasi cincért is fotóztunk
Mindnyájan „lőttünk ki” erdei nenyúljhozzám (más néven nebántsvirág) magokat. Meg tudtuk különböztetni a tavaszi álganéjtúrót az erdeitől, a nagy fakopáncs odúját a fekete harkályétól, a varjak hangját a hollóétól, a gímszarvast a dámszarvastól. Kétszer is láttunk lábatlan gyíkot, már tudjuk, hogy nem kígyó. Van, akinek sikerült erdei siklót fotózni. Láttunk andezitet, elképzeltük, hogyan keletkezik a vulkáni hamuból és bombákból a tufa.

Amikor azt mondtam, hogy ezt nem muszáj megjegyezni, azt azonnal igyekeztek megtanulni a fiatalok, ilyen volt a „periglaciális kőtenger”, vagyis a jégkorszakban keletkezett, aprózódott kőfolyás, amin átkeltünk.

Köszönjük azoknak a munkáját, akik mindezt lehetővé tették! Még a diákok is megjegyezték, hogy milyen sokan dolgoznak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Tetszett nekünk a program, mindenki tapasztalt az egy hét során olyat, amit addig sosem. Számomra az egyik legszívmelengetőbb, félfüllel elcsípett mondat: Ide elhozom anyuékat is!

Frekot Erika
vándortábor-vezető
Budapest XIII. Kerületi Ady Endre Gimnázium

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megjelent az erdészeti csemetekertek gépbeszerzését célzó pályázati felhívás

Annak érdekében, hogy a gazdák a mezőgazdaságilag gyenge termőképességű területeken minél több erdőt hozhassanak létre, az Agrárminisztérium a támogatások átalakításával, a jogszabályok módosításával, így a versenyképesség növelésével olyan feltételeket teremt, amelyekkel az erdőgazdálkodást versenyképesebbé, a termelőket pedig érdekeltté teszi abban, hogy a gyengébb minőségű területeken további erdőtelepítések történjenek.

Ki lakik az óriások erdejében a lombok között?

Tíz méter magasan sétálhatunk az Óriások erdejében, különleges élőlényeket fürkészhetünk, és 20 km/óra sebességgel is száguldhatunk a spirálcsúszdán. Tériszonyosoknak ugyan nem való, ám babakocsival és kerekesszékkel is bejárható a 130 méter hosszú sétaösvény. Mindez idehaza vár minket.

Megnyílt az ehető vadnövények parkja

Az németországi Bad Pyrmontban nemrégiben egy ehető vadnövényekkel beültetett park nyílt. A város és az "Ehető Növények Parkja" Alapítvány között együttműködési megállapodás már 2019 szeptemberben létrejött, de a koronavírus járvány miatt a park megnyitására csak a közelmúltban kerülhetett sor.

Lila-hegyi kilátó

A Nyúl és Győrújbarát községek határán álló kilátót a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. saját forrásából építette az általa kezelt erdőterületen. A Sokorói-dombság egyik legmagasabb pontján, a 313 méter magas Lila-hegy tetején egy geodéziai mérőtornyot alakítottak át páratlan panorámát nyújtó turisztikai építménnyé, ami emellett az eredeti szerepét is megtartotta.

Népszerűek az akkumulátoros motorfűrészek

Az erdőgazdálkodók legfontosabb munkaeszköze a motorfűrész, és az eszközt a tájfenntartásban és a kommunális szolgáltatók is széles körben használják. Az utóbbi időben egyre több motorfűrészgyártó kínálatában jelennek meg környezetbarát elektromos változataik.

Kiemelt szerepet töltenek be a nemzeti parkok a környezeti nevelésben

Évente 200 ezer gyermek vesz részt a nemzeti parkok látogatóközpontjaiban, ökoturisztikai létesítményeiben zajló környezeti nevelési programokon – jelentette ki az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára a Holnapocska Tábor betekintőjén, a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban.

Egyre szélesebbre tárul a „Pokol kapuja”

Az erdők kivágása a örökfagy olvadásához vezet Szibériában, az így kialakult geológiai képződményt nevezték el a helyiek Pokol kapujának, amely a klímaváltozás hatására egyre szélesebbre tárul.

Hogyan fagyasszuk jól a gombát?

Az idén csapadékos nyárral jelentkezett a természet. Nézzük a jó oldalát, ez sok gombát jelent! Sokan nem fagyasztják, mert tartanak attól, hogy kiolvadás után az állaga megváltozik. De vannak praktikák, amivel ez megelőzhető.

Örökerdőkkel a klímaváltozás negatív hatása ellen

A klímaváltozással az ökoszisztéma is komoly kihívások elé került. Bár vannak ökológiailag érzékenyebb területeik, de Csontos Dömötör véleménye szerint éppen az örökerdők azok, amelyek bizonyos stabilitással rendelkeznek.

Túl a féltávon a Zempléni Erdei Vándortábor

Idén eddig már 14 csapat járta be az Erdei Vándortábor Program ÉSZAKERDŐ Zrt. által szervezett Zempléni útvonalát. A csoportok többsége Budapestről, Pest megyéből, valamint az Alföld keleti részéről érkezett.