Back to top

Átkeltünk a Mátrán

Milyen is a vándortábor? Mint hét kirándulás egybefűzve? Mint a szokásosnál jóval hosszabbra sikerült aktív hétvége? Nem olyan, több annál!

Tavaly kipróbáltuk a vándortáborozást 12 diákkal a Pilisben. Maroknyi csapatunk jól összekovácsolódott, kitapasztaltuk, hogy milyen a katonai sátrakban, tábori ágyakon aludni, mire van szükség és jövőre mit hagyhatunk otthon. Az is kiderült, hogy mi ketten, középkorú tanárnők, még egész jól bírjuk az egyhetes túrázást. Így aztán idén kiválasztottuk a legnehezebb útvonalat: irány a Mátra!

Idei csapatunk gimnazistákból és egyetemistákból állt. Kicsit tartottunk a korkülönbségből adódó esetleges nézeteltérésektől, de szerencsére jól összebarátkoztak a fiatalok, találtak közös pontokat.

Második nap átvágtunk a Visszhang-réten
Második nap átvágtunk a Visszhang-réten
Számomra érdekes volt hallgatni, amint kirándulás közben egymás nyelvére tanították egymást. Igen, szó szerint egymás nyelvére, mert más generációhoz tartozónak sorolták be magukat, más filmeket néztek, más játékokkal játszottak stb.

Sirokról, a Mátra keleti széléről indultunk, a végcél pedig Tar település volt, a hegység nyugati szegélyén. Előre elhatároztuk, hogy menet közben megmásszuk a Kékest is. Kiderült, hogy a diákok közül többen még sosem jártak hazánk legmagasabb csúcsán, ők különösen várták az élményt.

Mindannyian tartottunk a második nap 20 kilométeres túrájától. Az első napon ugyanis csak egy picit melegíthettük be az izmainkat, mert csupán Sirok váráig kapaszkodtunk fel. (A szokásos esti vetélkedőnk egyik feladata az volt, hogy találjunk ki legendát a várból látható Barát- és Apáca-szikla keletkezéséről.)

A hosszú túrát gyönyörű időben, de nem túl melegben tettük meg.

Biológia-földrajz szakos tanárként már ekkor meséltem a Mátra vulkáni múltjáról, az elénk kerülő, éppen virágzó héjakút mácsonyákról.

Négyszemközt a rókával
Négyszemközt a rókával
Hosszabb megállót aznap csak egyszer, ebédidőben iktathattunk be. Ehhez egy csodás panorámájú helyet sikerült választanunk a Remete-bérc közelében. Mikor fáradtan, de büszkén megérkeztünk a Csevice Erdei Iskolához, luxus körülmények vártak bennünket, kőházban, ágyban alhattunk. Kedves vendéglátónk mindenben segített, finom vacsorát kaptunk. Hittük is meg nem is, amikor mesélte, hogy esténként körül szokott nézni egy róka az erdei iskolában, nem kell tőle félni. És valóban: még csak szürkült, amikor megjelent a kistestű róka (ha nem tudjuk, hogy évek óta idejár, kölyöknek hittük volna) és óvatosan, de bizalommal közelített hozzánk. Nem volt mivel megkínálnunk, de nem is lett volna helyes etetni. Így csak halkan beszéltünk hozzá, ő pedig végigjárta a szokásos útvonalát. Felejthetetlen élmény volt!

A program másik komoly kihívása a Kékest is meghódító túra volt. Bár csak kb. 17 kilométert gyalogoltunk, de nagy szintkülönbséget kellett legyőznünk. A csúcson persze elkészült a kötelező csoportfotó. Többen fölmentünk az adótoronyba is, ahonnan a tiszta időnek hála, messzire elláthattunk. Láttuk a közelgő viharfelhőket is, de szerencsére elkerültek minket.

A legnagyobb nehézséget a Kékesről leereszkedő, nagyon meredek szakasz okozta. Itt néhányan elbizonytalanodtak, kellett a lelki támasz az önbizalmuk megerősítéséhez.

Végül mindenki épségben lejött. Galyatetőn újra erőre kaptunk, a diákok lelkesen üdvözölték a tiszta, szállodai színvonalú vizes-blokkot. A kiváló vacsora után jött a meglepetés: éjszakai csillagászat. Fáradtak voltunk, estére lehűlt a levegő is, de a távcsőben látható sok szépség, az érdekes információk ébren tartottak minket egészen éjfél utánig. Az útvonalon két nomád táborhelyünk is volt, a Nagybükkfai-tisztáson és Fenyvespusztán, a Cseresznyés-torokban.

Ropogó tábortűz a sötét erdő közepén
Ropogó tábortűz a sötét erdő közepén

A WC pottyantós típusú, a fürdősátor hideg vizes, lavóros. Bizony ez is új tapasztalat volt sokaknak.

Nem nyafogott senki, kihívásnak tekintették a fiatalok. A közeli erdő pedig izgalmas, esti bújócska színtere lett. Aki nem vett részt a bújócskában, tüzet rakott, nyársat faragott, szalonnát szeletelt. A ropogó tábortűz a sötét erdő közepén semmivel sem helyettesíthető élmény!

Az egyik legszebb látnivaló ezen az úton az Ilona-völgyi vízesés. Romantikus völgyben, magasról hullik alá a víz. A sziklákat meg lehetett mászni, lehetőség adódott vadmálnakóstolásra, sőt egyik diákunk felfedezte az év rovarának, a havasi cincérnek egy példányát is. Később aztán többel is találkoztunk. Ez hazánk egyik legszebb bogara, ezt mindenki elismerte.

Csodálatos élményt nyújtott az Ilona-völgyi vízesés
Csodálatos élményt nyújtott az Ilona-völgyi vízesés

Terepi vezető vagyok, azért választom a gyalogos túrát, hogy megmutathassak minden érdekességet, ami a szemünk elé kerül. Az egy hét végére mindenki magabiztosan felismerte a bükköt, a gyertyánt, a barkóca berkenyét, a csertölgyet, tudta, hogy mi a szurdok-erdő, a hegység erdeit magassági előfordulásuk szerint sorba tudta állítani.

Havasi cincért is fotóztunk
Havasi cincért is fotóztunk
Mindnyájan „lőttünk ki” erdei nenyúljhozzám (más néven nebántsvirág) magokat. Meg tudtuk különböztetni a tavaszi álganéjtúrót az erdeitől, a nagy fakopáncs odúját a fekete harkályétól, a varjak hangját a hollóétól, a gímszarvast a dámszarvastól. Kétszer is láttunk lábatlan gyíkot, már tudjuk, hogy nem kígyó. Van, akinek sikerült erdei siklót fotózni. Láttunk andezitet, elképzeltük, hogyan keletkezik a vulkáni hamuból és bombákból a tufa.

Amikor azt mondtam, hogy ezt nem muszáj megjegyezni, azt azonnal igyekeztek megtanulni a fiatalok, ilyen volt a „periglaciális kőtenger”, vagyis a jégkorszakban keletkezett, aprózódott kőfolyás, amin átkeltünk.

Köszönjük azoknak a munkáját, akik mindezt lehetővé tették! Még a diákok is megjegyezték, hogy milyen sokan dolgoznak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Tetszett nekünk a program, mindenki tapasztalt az egy hét során olyat, amit addig sosem. Számomra az egyik legszívmelengetőbb, félfüllel elcsípett mondat: Ide elhozom anyuékat is!

Frekot Erika
vándortábor-vezető
Budapest XIII. Kerületi Ady Endre Gimnázium

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az otthon melege – A tüzelés praktikái

Ahogyan a gyertyalángnak, úgy a kályhában lobogó, pattogó, majd parázsló tűzifának is varázsa van. Hangulatot teremt, megnyugtat, még akkor is, ha nem látjuk, csak a duruzsolását halljuk. A kályhákból, kandallókból áradó bársonyos, testünket, lelkünket átjáró meleg pedig leginkább a nap sugaraihoz hasonlítható. Nem utolsósorban a kályha egész évben dísze a lakásnak.

Kisvasutazni jó

Tavaly megközelítőleg 285 ezren utaztak az ÉSZAKERDŐ Zrt. erdei vasútjain, mintegy 245 ezren a Lillafüredi Állami Erdei vasúton (LÁÉV), és több mint 40 ezren a Pálházai Állami Erdei Vasút (PÁÉV) járatain.

ENSZ: A Föld felszínének 30 százalékát kell védelembe venni

A szárazföldek és a vizek felszínének 30 százalékát kellene védelembe venni 2030-ig az ENSZ hétfőn ismertetett javaslattervezete szerint.

Rekordév a nyíregyházi erdei iskolában

Minden tekintetben rekordév volt a 2019-es az alapítása tizedik évfordulóját ünneplő Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskolában. A NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészete által fenntartott intézményben 427 erdőpedagógiai órát tartottak tavaly, ezeken csaknem 6000 gyerek és kísérő vett részt.

Gondolná, hogy a londoni fák annyi szén-dioxidot kötnek meg, mint az esőerdő?

A legtöbben nem úgy gondolnak Londonra, mint egy erdőre, pedig valójában több fa él a városban, mint ahány ember. A University College London (UCL) legújabb kutatási eredményei szerint az ilyen apró városi dzsungelek egy hektáron annyi szén-dioxidot tudnak megkötni, mint a trópusi esőerdők.

A karácsony ajándéka: karácsonyfák segítenek a hurrikán áldozatául esett parkon

Egy New Jersey-ben található állami park a 2012-ben tomboló Sandy hurrikán óta nem a régi, azonban a most adományozott kétezer karácsonyfának köszönhetően várhatólag hatalmas átalakuláson fog keresztülmenni.

Marasztaló magyar táj

Nem vagyok egyéb – csak ahogy természetben is szükségszerű –, alkalmazkodásra ítélt polgár, egy lavírozó sikló a városi sásban – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

Hubertlaki kulcsosház

A Bakony rengetegében, festői környezetben, a Huszárokelőpusztát Farkasgyepűvel összekötő erdészeti út mentén bújik meg Hubertlak. A Hamuházi réten egykoron állt vadászkastély a múlt század közepén a tűz martalékává vált, azonban kiszolgáló épületei ma szépen felújított turistaházként működnek.

Hazánk legnagyobb énekesmadara

A holló sok kitüntetett címmel büszkélkedhet, egyebek közt Földünk egyik legintelligensebb madara, testméretéhez viszonyított agytérfogata szerint is előkelő helyen áll. Európában pedig az énekesmadarak közül – ahova rendszertanilag tartozik – a legnagyobb testméretű faj, hossza 65 centiméter, tömege megközelítőleg másfél kilogramm.

AM: új vezérigazgatókat neveztek ki négy állami erdőgazdaság élére

Négy állami erdőgazdaság vezérigazgatója vonult nyugállományba az év elején, az új vezetők kinevezését Zambó Péter, az Agrárminisztérium (AM) erdőkért és földügyekért felelős államtitkára adta át - közölte a tárca kedden az MTI-vel.