Back to top

A földek emberei

A munka öröméből, hogy hasznot hajtunk, hogy szép, amit csinálunk, eleinte semmit sem vettem észre. Minden ridegnek látszott, koszos volt, szúrt és fájt. A deréktáj igazi veszélyzóna. Életem első igazi paprikaszedésén, amikor alig tízévesen megkaptam a felnőtteknek járó duplasort és az ezzel járó felelősséget (egy szem nem sok, annyi nem maradhatott száron), apám, beavatásul, gúnyt űzött belőlem.

Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián
Fotó: Szilágyi Lenke
Engedékenyen azzal kecsegtetett, hogy nem kapok újabb sorokat, ha annak a kettőnek, aminek felelős gazdája vagyok, a végére érek. Mehetek is haza. Hajnal hat óra volt, és mi már kint voltunk a határban, a szemem benőve, marta az álom, pislogva körbenéztem, és mindenki nyájasan, beleegyezően mosolygott. Még csípős volt az idő, Vásárhely felől lassan felküzdötte magát az égre a nap, és én megnyugodtam: nem lesz ez a „szedés dolog” olyan vészes. Az alföldi határban akkoriban végtelen sorokat vetettek, a többiek sem kaptak újabb sort, ők is felülhettek roskatag biciklijükre, ha megtört derékkal, zöldre koszlott ujjakkal egyszer kiértek a végén. A tenger végtelensége és kegyetlensége hullámzott ott, a hűvös őszi szellő sem tudta csak úgy átszaladni.

Tíz órakor, amikor először megálltunk pihenni, még a negyedénél sem jártunk, és apám ugatva nevetett rajtam, mert neki is sajgott a dereka, és valami örömre szüksége volt.

Az évek aztán előbb a beszélgetések melegét hozták meg számomra. A közös munka alatt megnyílnak a szív tárnái, vacogós vallomások és kegyetlen, őszinte családi adomák kerülnek elő, a test hajlong, fárad, küzd, és egyszer csak feltódulnak az emlékek, a sérelmek, az örömök. Úgy, ahogy soha máskor. Mert az asztalnál nálunk általában a férfiak vitték a szót, és ittak, de a földön a nők is jobban szóhoz jutottak, ott az ő szavaiknak is volt súlya. És a nők mindig másképpen emlékeztek. Ha Böbe nagynéném mondta el, valahogy minden kisebbnek, kopottabbnak és törékenyebbnek látszott, mint Márton nagybátyám nagyvonalú és gátlástalan meséiben. Nem beszélve apám hőstetteiről, akit még asztalnál, ital mellett is megmosolyogtak, mert már a levegővételében volt valami színpadias.

És én kárörvendve élveztem az asszonyok pőre őszinteségét, részvétlen humorát: ahogy a hajlongás törte a testet, úgy gyűrték egyre jobban össze a férfiak kisimogatott, átemlékezett történeteit.

Féltékeny nevetések, kacsintások múlatták a közös időt, duhaj őszinteség lebegett be minket. Azt hiszem, ezeken a nagy közös meséléseken, az együtt végzett munka kíméletlen, mégis gyönyörű idejében vettem észre, hogy semmire sincs objektív válasz, és nincsenek az életnek igazságai. Hogy mindenben magamnak kell majd hinnem, mert ahány tanú, annyi indulat.

Már zsákos voltam, akkoriban apám már ritkán járt ki a földekre, Fehér-özönt szedtünk fóliában, amit a boltban tv-paprikának neveztek (mi ritkán ettünk olyasmit, eszembe se jutott, hogy azért, mert „tölteni való” volna), és a sorból kiérve, ahogy ládába borítottam a zsákot, és kiszédült a temérdek érett, hízott, egészséges paprika, vettem észre, hogy büszke vagyok. Hogy szép. És hogy én ismerem ezeket a töveket, láttam őket éppen kikelve asztalon, növendék korukban, később szikkadtan rogyadozni fiatal palántaként, vagy ahogy felfutottak a drótok pókhálóján. Örültem a tiszta soroknak, ha végeztünk a kapálással. És ahogy megéreztem a temérdek paprika különös illatát – amit manapság, néha a piacon felfedezek még, mert minden zöldségnek más aromája van, együtt adnak valami pluszt, ami beég a gazda orrába, csiklandozza a büszkeségét, hogy az a gyönge, kecses szár milyen sok termést megnevel –, szóval akkor boldog voltam.

És akkor azt is megértettem, mégiscsak kiválasztottság, hogy oda születtem, hogy paraszt vagyok.

Hogy semmink sincsen, és minden napot a nulláról kell elkezdeni. Mert ennyi fájdalom, küzdés és verejték között szépséget csak az láthat, akit megérint valami kegyelem. És az életben olyan kevésszer lehet belátni Isten függönye mögé, de egy ilyen pillanatban meg lehet érteni abból valamit, mivégre ez az egész. Még ha a földek emberei korán is halnak, és az iskolabusz meg a betegszállító között alig néhány szűkös évtized jár, de ezekkel az apró kacsintásokkal, sóhajtásokkal üzen az ég, suttog valamit a földek emberének fülébe. Talán azt, hogy a küzdelem, a lemondás, az akarás közel van hozzá, és az áthajtott, végiggürizett évtizedek nemcsak tisztességet adnak és jó szívet, de egy különös, ösztönös és mély bölcsesség jár azoknak, akik ennyi métely és fájdalom között képesek meglátni a maga elől is bújkáló, szégyenlős élet szépségét.

Grecsó Krisztián kortárs író tárcája a Nők Lapjában jelent meg.

Forrás: 
Nők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/37 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Téves tévelygések az állatvédelem alléján

Élőhelyi adottságának is köszönhetően, hazánk vadállománya egyedülállónak számít Európában. Természeti kincsünk, értékének óvása és gondozása társadalmi kötelezettség, a hivatásos vadász számára szakma és hivatás. A vad az állam tulajdona, gazdálkodásáról a vadászatra jogosult gondoskodik.

Idén 400 milliárd lehet az agrárberuházás

Jól növekszik a kkv-hitelállomány, ezen belül pedig egyre jelentősebb az agrárvállalkozások hitelfelvételi kedve – hangzott el csütörtökön az Erste Bank rendezvényén Hajmáson. Az eseményen díjazták a bank hűséges somogyi ügyfeleit is.

1885 óta őrzi múltját és hagyományait a szakiskola

Az ország egyik legrégebbi erdészképző intézménye idén kezdte meg 134. tanévét. A Roth Gyula Erdészeti, Faipari, Kertészeti, Környezetvédelmi Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium jogelődje, a m. kir. Erdőőri Szakiskola 1885-ben nyitotta meg kapuit a Temesvár melletti Vadászerdőn. Trianon az iskola életét is megváltoztatta.

A holland gazdák nem adják könnyen magukat - videó

Összecsapások, letartóztatások. Minden jel arra mutat, hogy a holland mezőgazdasági termelők elvesztették türelmüket azokkal a politikusokkal szemben, akik a mezőgazdaságot okolják a környezetszennyezés növekedéséért.

Világszerte súlyosbodik az édesvízi tavakat érintő nyári algavirágzás

Az elmúlt három évtizedben világszerte súlyosbodott az édesvízi nagy tavakat érintő nyári algavirágzás - állapították meg a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) munkatársai a témában készített eddigi leghosszabb távú, globális tanulmány keretében.

Többet dolgoztak idén az alkalmi munkaerőként felvettek, mint a korábbi években

Sokkal többet dolgoztak idén az alkalmi munkaerőként felvettek, mint a korábbi években - írta keddi számában a Magyar Nemzet a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV) származó adatsorra hivatkozva.

„Nekem soha nem jelentett üvegplafont, hogy nő vagyok” - A mezőgazdaság női arca

A világ teljes népességének negyede vidéken élő nő, és róluk szól október 15-e, amit 2008 óta a Vidéki Nők Nemzetközi Napjaként tartanak számon az ENSZ-ben. A világszervezet ezzel a nappal arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ők jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdaság és a vidék fejlődéséhez, az élelmiszer-biztonsághoz és a vidéki szegénység felszámolásához.

343 milliárd forint támogatást fizettek ki 2019 első félévében

A NAIK AKI közzétette az agár- és vidékfejlesztési támogatások 2019. első félévi összegzését. Az első félévben az agrárium és a vidék fejlesztését célzó támogatási összeg 84 -16 százalékban oszlott meg az uniós és a nemzeti forrás között.

Támogatás az őszi munkák elvégzéséhez

Megkezdődik az agrártámogatások előlegfizetése október 16-án, mely a Magyar Államkincstáron keresztül kerül folyósításra a mezőgazdasági termelők részére, amely idén összesen 240 milliárd forintot tesz ki.

Fekete lepellel takarták le standjaikat a zöldség- és gyümölcsárusok

A baden-würtenbergi Freiburgban (október elején), a gyümölcs- és zöldségárusok 5 percig fekete lepellel takarták le áruikat. Tüntetésükkel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a jelenleg bajor mintára zajló „Fajok sokfélesége- Mentsétek meg a méheket” elnevezésű népi kezdeményezés kizárólag a (helyi) termelőkre hárítja a felelősséget és rendkívül hátrányos helyzetbe hozza őket.