Back to top

A földek emberei

A munka öröméből, hogy hasznot hajtunk, hogy szép, amit csinálunk, eleinte semmit sem vettem észre. Minden ridegnek látszott, koszos volt, szúrt és fájt. A deréktáj igazi veszélyzóna. Életem első igazi paprikaszedésén, amikor alig tízévesen megkaptam a felnőtteknek járó duplasort és az ezzel járó felelősséget (egy szem nem sok, annyi nem maradhatott száron), apám, beavatásul, gúnyt űzött belőlem.

Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián
Fotó: Szilágyi Lenke
Engedékenyen azzal kecsegtetett, hogy nem kapok újabb sorokat, ha annak a kettőnek, aminek felelős gazdája vagyok, a végére érek. Mehetek is haza. Hajnal hat óra volt, és mi már kint voltunk a határban, a szemem benőve, marta az álom, pislogva körbenéztem, és mindenki nyájasan, beleegyezően mosolygott. Még csípős volt az idő, Vásárhely felől lassan felküzdötte magát az égre a nap, és én megnyugodtam: nem lesz ez a „szedés dolog” olyan vészes. Az alföldi határban akkoriban végtelen sorokat vetettek, a többiek sem kaptak újabb sort, ők is felülhettek roskatag biciklijükre, ha megtört derékkal, zöldre koszlott ujjakkal egyszer kiértek a végén. A tenger végtelensége és kegyetlensége hullámzott ott, a hűvös őszi szellő sem tudta csak úgy átszaladni.

Tíz órakor, amikor először megálltunk pihenni, még a negyedénél sem jártunk, és apám ugatva nevetett rajtam, mert neki is sajgott a dereka, és valami örömre szüksége volt.

Az évek aztán előbb a beszélgetések melegét hozták meg számomra. A közös munka alatt megnyílnak a szív tárnái, vacogós vallomások és kegyetlen, őszinte családi adomák kerülnek elő, a test hajlong, fárad, küzd, és egyszer csak feltódulnak az emlékek, a sérelmek, az örömök. Úgy, ahogy soha máskor. Mert az asztalnál nálunk általában a férfiak vitték a szót, és ittak, de a földön a nők is jobban szóhoz jutottak, ott az ő szavaiknak is volt súlya. És a nők mindig másképpen emlékeztek. Ha Böbe nagynéném mondta el, valahogy minden kisebbnek, kopottabbnak és törékenyebbnek látszott, mint Márton nagybátyám nagyvonalú és gátlástalan meséiben. Nem beszélve apám hőstetteiről, akit még asztalnál, ital mellett is megmosolyogtak, mert már a levegővételében volt valami színpadias.

És én kárörvendve élveztem az asszonyok pőre őszinteségét, részvétlen humorát: ahogy a hajlongás törte a testet, úgy gyűrték egyre jobban össze a férfiak kisimogatott, átemlékezett történeteit.

Féltékeny nevetések, kacsintások múlatták a közös időt, duhaj őszinteség lebegett be minket. Azt hiszem, ezeken a nagy közös meséléseken, az együtt végzett munka kíméletlen, mégis gyönyörű idejében vettem észre, hogy semmire sincs objektív válasz, és nincsenek az életnek igazságai. Hogy mindenben magamnak kell majd hinnem, mert ahány tanú, annyi indulat.

Már zsákos voltam, akkoriban apám már ritkán járt ki a földekre, Fehér-özönt szedtünk fóliában, amit a boltban tv-paprikának neveztek (mi ritkán ettünk olyasmit, eszembe se jutott, hogy azért, mert „tölteni való” volna), és a sorból kiérve, ahogy ládába borítottam a zsákot, és kiszédült a temérdek érett, hízott, egészséges paprika, vettem észre, hogy büszke vagyok. Hogy szép. És hogy én ismerem ezeket a töveket, láttam őket éppen kikelve asztalon, növendék korukban, később szikkadtan rogyadozni fiatal palántaként, vagy ahogy felfutottak a drótok pókhálóján. Örültem a tiszta soroknak, ha végeztünk a kapálással. És ahogy megéreztem a temérdek paprika különös illatát – amit manapság, néha a piacon felfedezek még, mert minden zöldségnek más aromája van, együtt adnak valami pluszt, ami beég a gazda orrába, csiklandozza a büszkeségét, hogy az a gyönge, kecses szár milyen sok termést megnevel –, szóval akkor boldog voltam.

És akkor azt is megértettem, mégiscsak kiválasztottság, hogy oda születtem, hogy paraszt vagyok.

Hogy semmink sincsen, és minden napot a nulláról kell elkezdeni. Mert ennyi fájdalom, küzdés és verejték között szépséget csak az láthat, akit megérint valami kegyelem. És az életben olyan kevésszer lehet belátni Isten függönye mögé, de egy ilyen pillanatban meg lehet érteni abból valamit, mivégre ez az egész. Még ha a földek emberei korán is halnak, és az iskolabusz meg a betegszállító között alig néhány szűkös évtized jár, de ezekkel az apró kacsintásokkal, sóhajtásokkal üzen az ég, suttog valamit a földek emberének fülébe. Talán azt, hogy a küzdelem, a lemondás, az akarás közel van hozzá, és az áthajtott, végiggürizett évtizedek nemcsak tisztességet adnak és jó szívet, de egy különös, ösztönös és mély bölcsesség jár azoknak, akik ennyi métely és fájdalom között képesek meglátni a maga elől is bújkáló, szégyenlős élet szépségét.

Grecsó Krisztián kortárs író tárcája a Nők Lapjában jelent meg.

Forrás: 
Nők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/37 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az gazdák megélhetése a tét - történelmi méretű tüntetés Indiában

Az indiai kormány újra tárgyalásokat folytat az Új-Delhiben állomásozó több tízezer tüntetőből álló tömeg vezetőivel. Majd 2 hónapja tartanak a tüntetések Új-Delhiben, miután a kormány a gazdák megélhetését veszélyeztető új agrártörvényeket fogadott el.

Ha megcsordul a Vince…

Január 22-én, Vince-napján a borásztársadalmon valami furcsa izgatottság lesz úrrá. Ezt a napot hagyományosan termésjósló ünnepnapnak tartják.

Javuló növényvédelmi kilátások

A hét végi erős hideghullám növényvédelmi szempontból nagyon jól jött, de csak pár napig tartott. Keddtől intenzív felmelegedés zajlik: újra tíz fok fölötti maximumok jellemzőek az országban, ez a túl enyhe idő azonban a növényi kultúráknak nem kedvező. A jövő hétre állhat vissza a hőmérséklet a télies szintre.

Új gazdálkodási környezet: támogatás, adózás, kockázatkezelés

Több ezer milliárd forintnyi uniós forrás, kedvezőbb adózási feltételek és csökkenő adminisztrációs terhek, valamint új kockázatkezelési rendszer is segíti a mezőgazdaság életét az elkövetkező években.

Alig indult el, de már most tudni: az idei Educatio kiállításra sokáig emlékezni fognak

Megnyitotta "kapuit" a 2021-es Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás, mely rendhagyó, online formában várja a továbbtanulás előtt álló fiatalok tízezreit. A 21 éves múltra visszatekintő rendezvény három napja alatt ezúttal is minden terítékre kerül a témában.

Elhunyt Koncz Rózsa, főszerkesztő, producer

Életének 72. évében méltósággal viselt betegség után 2021. január 18-án elhunyt mezőgazdasági újságíró kollégánk, Koncz Rózsa, egykori televíziós főszerkesztő, producer.

Fontos változások a földhasználat szabályozásában

Az utóbbi időszakban jelentősen változott a földforgalmazás szabályozása, ami a földhasználat terén is érdemi változásokat eredményezett. A törvénymódosítások célja az öntözési beruházások elősegítése és a családi gazdálkodás reformjának földügyi támogatása volt, azonkívül kiemelt szerepet játszott a változtatásokban az adminisztráció egyszerűsítése és a földdel való visszaélés megakadályozása.

Évindító agrárgondolatok

„Mi várható 2021-ben a magyar agráriumban?” – e címmel szervezte meg évindító szakmai beszélgetését a Magyar Közgazdasági Társaság Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakosztálya. Előadást tartott Udovecz Gábor és Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutató Intézet két korábbi főigazgatója, valamint Vajda László, a szakosztály alelnöke, a Földművelésügyi Minisztérium volt főcsoportfőnöke.

Sorozat a szülőföldjüket elhagyó legkiválóbb magyarokról a Kossuth rádióban

A Magyar Kultúra Napján kezdi sugározni a Kossuth Rádió a 200 részes sorozatot. Az egyes részeket 200 napon át a 6.30-as Krónikát követően hallgathatják meg az érdeklődők. Az első részben Karikó Katalinról, az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar kutatóbiológus-biokémikusról, az mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatójáról lesz szó.

Uniós ellenérzés - marad az Uhudler?

Simone Schmiedtbauer és Christian Sagartz, az osztrák ÖVP EU parlamenti képviselői „furcsának” tartják az Uhudlerrel kapcsolatos aggodalmakat, mert „az Uhudler nincs veszélyben, a KAP-tól függetlenül gyümölcsborként forgalmazható” olvashatjuk a Blick ins Land hírportál közleményében.