0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ma van a Földművesek emléknapja

Az Országgyűlés tavaly valamennyi parlamenti frakció támogatásával megszavazta, hogy ezentúl minden év szeptember 17. a Földművesek Emléknapja legyen. Mi ezt a napot különösen fontosnak tartjuk, hiszen többek között nekik, a földműveseknek, ha úgy tetszik, a parasztoknak írjuk, szerkesztjük a lapot.

Félve írom le ezt a szót, mára ugyanis megváltozott a jelentése, mondhatni, dehonesztálóvá vált, ha valakit parasztnak titulálnak. Viccek, manapság pedig mémek születnek arról, ki a paraszt.

Felmerült bennünk tehát a kérdés, milyen módon, milyen cikkekkel tiszteleghetnénk a földművesek, a parasztok munkája előtt.

Beláttuk, hogy ezt csak a tőlünk megszokott szakmai cikkek műfajától elszakadva, az irodalom nyelvén tehetjük meg. De kinek az írása lenne erre a legmegfelelőbb? Ki az, aki a mai életérzést közvetíti, hiszen az úgynevezett népi írók, akik a múlt század ’20–’30-as éveitől foglalkoztak a sorsukkal, bár elévülhetetlenek, korunkban talán kevésbé aktuálisak. De az összeállítás tervezése közben megtörtént a csoda. Azokban a napokban jelent meg A földek emberei címmel Grecsó Krisztián kortárs író tárcája a Nők Lapjában. Sokadszor elolvasva is úgy gondolom, nálánál szebben és egyszerűbben senkitől sem hallottam kiejteni e szavakat: „paraszt vagyok”. Ráadásul megkeresésünkre, hogy mi is szeretnénk közölni az írást, Grecsó Krisztián ugyanilyen egyszerűséggel azt válaszolta: „örömmel adom”.

A facebookon is találtunk egy történetet, amelyben valaki leírja, hogy egy éjjel megállt az országút mentén megcsodálni „ahogy egy nagy erős gép dolgozik a földeken.” Míg nézte, valaki megszólította: „Baj van? Lerobbant az autó? Segíthetek?”

Kiderült, hogy a géppel dolgozó fiatalember édesapja volt az. A történetet így fejezte be a posztoló: „Kedves hangsúlyából, mondataiból és a kézfogásából éreztem, hogy segíteni akart, és nem elzavarni a hívatlan »kukkolót«. Ma is eszembe jutott ez a Paraszt, aki nekünk, városi parasztoknak kenyeret ád…” Ez volna hát a tőlünk szokatlan műfajú összeállítás története. Olvassák hasonló szeretettel, amilyen örömet nekünk szerzett, hiszen úgy látszik, nincs minden veszve. Sokan vannak, akik városivá lettek ugyan, de nosztalgiával gondolnak a falun töltött gyerekkorra, a nagymamánál töltött nyarakra, és tisztában vannak vele, mivel jár a földeken végzett munka, és hogy mi mindent köszönhetünk a Parasztoknak.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság