Back to top

Kis helyen is okosan: a lovak életterének kialakításáról

Ma már nem számít ördögtől valónak kimondani; lovaink számos mentális és fizikális betegségéért a modern lótartási technológiák felelősek. Az istállózás, az elégtelen mozgás és szociális élet, a nem megfelelő összetételű és ütemű takarmányfelvétel hosszú távú, és komoly egészségügyi következményekkel jár.

Az ideális képet ismerjük; lovak ménesben, nagy területeken bóklászva, kielégítve természetes élettani igényeiket. Sokan ezt, bár szeretnék, ilyen-olyan okból nem tudják biztosítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne is lehetne közelebb hozni lovaik igényeit és a helyi adottságokat.

Elsődleges és nem lehet eleget hangsúlyozni; a lovak társas lények, akik idejük nagy részét legeléssel és vándorlással töltik, ha tehetik.

A szeparált, istállózó tartás, jobb esetben kiegészülve némi „szellőztetéssel” egyéni karámokban, nem követi ezt az igényt. A ló a szabadban és társaságban lehet ló. Egyébként csak egy rab. Hagyjuk kint többedmagával, sem szüksége, sem igénye nincsen a „bekuckózásra” – ez számunkra, emberek számára fontos a komfortérzethez, nem pedig számukra.

Egy példa pataáztató gázló kialakítására
Egy példa pataáztató gázló kialakítására

Helygazdálkodás

Szabadban tartott lovaink is tudnak látványosan „unatkozni”, minél kisebb az életterük, annál inkább nő a semmittevéssel töltött idejük. A víz és élelem rövid úton és könnyen elérhető, innentől kezdve alig-alig marad feladat a napra (legfeljebb némi konfrontálódás a többiekkel, ha túl kis helyen túl sok lovat zsúfolunk össze, ami nem célszerű). Ez eddig még csak fél siker; kint vannak, együtt vannak, de még nincs meg a napi elfoglaltság, a napi „vándorlás-érzés”. Mit tehetünk, ha a területünk nagysága nem teszi lehetővé, hogy kilométereket bolyongjanak?

Külföldön sok kreatív és hasznos példa létezik az úgynevezett folyosós kialakítású élettér-elrendezésekre, magán lótartóknál, lovardákban, és lovak rehabilitációjában egyaránt.

Az elv mindenhol ugyanaz; minél több mozgásra késztetni a lovat. A terület kerítésén belül kialakított különféle folyosós megoldásokkal a megtett távolságok növelhetőek, a lovak nem érik el az etetőt és itatót, pihenőhelyeket, stb. a legrövidebb úton, hanem vándorolniuk kell a különféle helyszínek között. Ezzel többszörösére nő a napi megtett út, és jobban elfoglalják magukat közben, ami jó hatással van a mentális kondíciójukra is.

A megfelelő élettér és mozgás segít a paták rehabilitációjában és az egészségmegőrzésben is
A megfelelő élettér és mozgás segít a paták rehabilitációjában és az egészségmegőrzésben is
Sokan csupán műanyag karókkal oldják meg a folyosók, elválasztók kialakítását. Egyrészt ez mobil, esetleg később variálható lehetőséget ad, másrészt ha a lovak igényeit és szokásait hosszabb távon megfigyeljük, lehet, hogy ezen okból is szeretnénk alakítani az elrendezésen később, mielőtt véglegesítenénk az életteret. Egy biztos; mindenképpen érdemes árammal ellátni az egész rendszert, hiszen leleményes lovak mindig akadnak, akik, ha rájuk van bízva, szívesen átrendezik a dolgokat, hogy valamihez rövidebb úton hozzáférjenek.

Mozgásra ösztönzés

A folyosók önmagukban nem elég csábítóak, ha a víz és élelem közel van egymáshoz, vagy egy helyen érhető el csupán. Biztosítani kell, hogy több helyszínt is indokolt legyen felkeresniük, és egy-egy helyen ne töltsenek el sok időt. A víz, sólelő­hely egymástól távol, és a széna több kisebb porcióban való kihelyezése (akár a földre, akár hálóban) elősegíti a vándorlást.

A folyosózással önmagában még nem is értünk a kreatív élettér-alakítás végére. Érdemes a szénát is minél több elfoglaltságot adó módon elhelyezni.

A már említett szénahálóval az evés jellegét kicsit jobban közelíthetjük a természeteshez, hiszen ilyenkor a ló pár szálanként tud csak hozzáférni a takarmányhoz. Kiszórhatjuk a szénát adott területre villahegynyi kis kupacokban is. Olyan kreatív ötletek is léteznek, ahol a hálók egy forgó „ringlispil”-re vannak akasztva, és gyakorlatilag lassan mozognak a ló előtt, amíg az menet közben csipeget belőle.

A variálható talaj-adottságok óriási előnyei a folyosós rendszernek. Rehabilitációban is előszeretettel használják ki a szűkebb utak adta „kikerülhetetlenséget”, így hatékonyan stimulálva a (patkolatlan!) patákat és a mozgás szervrendszerét a folyosók egyes részein létesített kavicsos, köves részekkel, vagy éppen vízátfolyással, homokkal, sóderrel. Az angol Rockley Farm rehabilitációs tevékenységének egyik alappillérét is egy ilyen, változatos talajokkal kombinált, folyosós élettér adja, de a már említett Paddock Paradise élettér-kialakítási technológia ötletgazdája is egy élettanilag helyes körmölés terén szakértővé vált amerikai úriember, Jamie Jackson, aki vadlovak megfigyeléséből levonva következtetéseit, dolgozta ki a koncepcióját, melynek mintájára már Európa-szerte is sok lótartó hely alakította át korlátozott mennyiségű területét a lovak természetes igényeihez közelítve.

Kedvező élettani hatások

A mozgásmennyiség növekedése természetesen rengeteg pozitív fizikai, egészségügyi hatással bír. A lábvégek sokrétű stimulációja (természetesen patkolatlan lovak esetében!) segít a paták egészségének megőrzésében, vagy visszaállításában, valamint a mozgás szervrendszer fejlődésében egyaránt. A kellő mozgás és az igény szerinti szálastakarmány-felvétel jó hatással van az emésztőrendszerre, és elősegíti korunk lovainak népbetegségeinek, mint a gyomorfekély és a kólikás tünet­együttesek, elkerülését. A légzés szervrendszerére is optimálisan hat. Mentális poztívumai is mérhetőek; a szociális kapcsolatok, a kellő mértékű elfoglaltság ki­egyen­súlyozott, pszichésen is egészséges lovakat ad számunkra.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Sertéságazat - Ami a gazdáknak öröm, a feldolgozóknak nehézség

A sertéstenyésztők az utóbbi hónapokban jó áron tudják eladni az élősertést a felvásárlási árak február óta tapasztalható jelentős emelkedésének köszönhetően, a húsipari szereplők azonban nehezített pályán mozognak. Éder Tamást, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnökét kérdeztük a piaci helyzetről és az árakról.

Selyemtyúkot gyerekek mellé is!

Az ősz beköszöntével több és több kisállatbörzére járhatunk, ahol az idei szaporulatot kínálják eladásra jelentős számban a tenyésztők. Ilyenkor vágnak bele sokan a díszbaromfi-tartásba. A kezdőknek ajánlott fajták közül az egyik legkülönlegesebb megjelenésű a selyemtyúk, melyet Ázsiában már évezredek óta tenyésztenek.

Generációról generációra száll a lovak szeretete

Kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel sürögtek-forogtak a lovak körül a Csilló Lovasiskolában tett látogatásomkor. Többségük szüleik példáját követve csöppent a lovaséletbe, s adja majd tovább nagy valószínűség szerint a lovak szeretetét jó néhány évvel később a saját gyermekeinek is.

„Nekem soha nem jelentett üvegplafont, hogy nő vagyok” - A mezőgazdaság női arca

A világ teljes népességének negyede vidéken élő nő, és róluk szól október 15-e, amit 2008 óta a Vidéki Nők Nemzetközi Napjaként tartanak számon az ENSZ-ben. A világszervezet ezzel a nappal arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ők jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdaság és a vidék fejlődéséhez, az élelmiszer-biztonsághoz és a vidéki szegénység felszámolásához.

„Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl.” - A méhek színlátása

„Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl.” Talán ismert Albert Einstein eme állítólagos mondása, azonban e kinyilatkoztatás igazságtartalmával nehéz lenne vitába szállni, mivel tény, hogy a mezőgazdasági kultúrák legalább 90%-a valamilyen szinten függ a beporzó rovarok tevékenységétől –, legyen szó magányosan élő poszméhekről, vagy ipari mérvű megporzásról.

Minél nagyobb, annál jobb - hatalmas sertések Kínában

Kínában óriási méretű sertéseket nemesítenek az afrikai sertéspestis okozta, a várhatóan 2020-ban is folytatódó húshiány leküzdésére. A nemesítők a „minél nagyobb, annál jobb” elvet követik.

Díszrécék portáinkon

A díszrécéket már az egyiptomiak is tartottak, hiszen szépségük, kedves, mozgékony lényük a régi időben is lenyűgözte az állatszerető embereket. Ma is így van ez, bár sokan nem mernek vállalkozni ezen víziszárnyasok tartására, mivel azt gondolják, hatalmas területre van szükség, s takarmányozásuk is bonyolult.

A természet utat mutat

A természet utat mutat, megadja az utasításokat, és ezekkel élni kell, méghozzá szabadon, erőlködés nélkül – fogalmazott Páli Barna, akivel párja, Lampert Mária társaságában találkoztunk Alsópáhokon, annak is festői vasboldogasszonyfai részében, ahová letelepedett családjával. Állatokat tartanak, egy különleges gyümölcsöst művelnek, ottjártunkkor éppen jurtát építettek, és kertet is terveznek.

Hazai méhlegelők - Tavaszi-nyár eleji fás hordásnövényünk

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) minden kétséget kizáróan a legfontosabb méhlegelőnk, nemcsak a fásszárúak közül, hanem minden tekintetben. Egy csodafa, hiszen őshazáján kívül (Észak-Amerikából származik) mintegy 400 év alatt meghódítva Európát, mára már jobban érzi magát nálunk (nagyobb növedéket produkálva), mint eredeti elterjedési területén, termőhelyén.

Robotok a tehenek egészségéért

Amerikai mérnökök olyan robotpirulát fejlesztettek ki, amely képes mozogni a tehenek gyomorüregeiben és adatokat küldeni az állat egészségi állapotáról. A prototípus bemutatta a robotpirulához kifejlesztett áramkörrendszert és gyártási technológiát.