Back to top

Tegyük ki magunkat a természet erőinek!

Megtiszteltetés számunkra, hogy Udvardy György, a Pécsi Egyházmegye püspöke nagy örömmel fogadta megkeresésünket, s üzent az olvasóknak. A cikk elkészülte utáni napokban Udvardy atyát Ferenc pápa a Veszprémi Főegyházmegye érsekévé nevezte ki, amihez A Mi Erdőnk szerkesztősége szívből gratulál. Érsek atya maga is természetjáró: szabadidejében gyakran rója a Mecsek túraútvonalait is.

A pécsi egyházmegye adottságai csodálatosak, a gyönyörű hegyek, dombságok, ártéri területek nagyban meghatározzák az itt élő emberek szokásait és hagyományait. Érsek atya nagy csodálattal nézi az erdő, mező növekedését, tavaszi megújulását, akárcsak az őszi lombhullást és a téli kopárságot, mely valójában számára a kopárságnál sokkal inkább a várakozás idejét jelenti.

Gyermekkorában természetközelben nevelkedett és élt, s ma is a legfőbb kikapcsolódási lehetősége a túrázás – akár magas hegyekben, akár a környék erdeiben.

A természet közelsége számos gondolatot ébreszt benne, nemcsak átrendezi azokat, hanem az ember szemléletét is formálja, hiszen a természethez közel az ember sokkal inkább átéli azt, ki ő maga valójában, vagyis hogy teremtmény.

Hiszen a természetben fölfedezzük a növekedés rendjét, törvényét, az egymásra utaltságot, a nagy egészhez való viszonyunkat, s rádöbbenünk arra, hogy az egész teremtett világnak van egy nagyon szép önértéke. Ugyanúgy felfedezzük a célszerűségét is, mivel célértéke is van. Aztán egy beteljesülés-érték is megérint, hiszen minden-minden az emberre irányul, de az Istent dicsőíti. S van egy megváltottsági értéke is, amikor látjuk az elmúlásnak, adott esetben a károknak, a pusztulásnak a nyomait, de azt is, hogy az élet utat tör magának, és élni akar.

Az erdőket járva nagy élmény találkozni azokkal az emberek által épített kis kápolnákkal, szobrokkal, emlékhelyekkel, melyek egy-egy közösség, település, család, volt uradalom emlékét őrzik.

Ezek nagyon sokszor vallásos tárgyak: keresztek, Mária-szobrok, emlékhelyek, amik mindig az előttünk élő emberek hitéről, kultúrájáról, vallásos magatartásáról és a teremtett világ megbecsüléséről tanítanak bennünket. Sokszor egy család örömének, tragédiájának, küzdelmeinek állítanak emléket. Nagy öröm látni, hogy ezek a vallásos tárgyak, helyek az évek során gondos és szorgos kezek munkája által megújulnak, megszépülnek, mintegy felkiáltójelként buzdítanak bennünket az élet és a teremtett világ megbecsülésére. Köszönet illeti mindazok munkáját, anyagi áldozatát, akik így gondoskodnak az elődök hagyományairól.

„Azt a régi mondást látom megelevenedni ezen tárgyak megújításában, mondja Udvardy atya, miszerint két csodálatos dolog van a világon: amit az Isten ad az embernek – ez a természet; és amit az ember ad az Istennek – a templom, a kápolna, a hit érzületet adó helyek, alkotások.”

Jó látni azt a törekvést is, hogy egyre több erdészház válik alkalmassá túrázók fogadására, vagy azt, hogy a 19. és 20. században épített turistaházak, sőt kilátók is megújulnak, az erdőbe látogatóknak menedéket, szép élményeket biztosítanak. Túráink során tegyük ki magunkat a természet erőinek, hiszen a mindennapi életvitelünkben megszoktuk, hogy mi vagyunk mindennek az urai. Mi irányítunk mindent, úgy történik minden, ahogy ÉN szeretném. Valójában még sincs így. Ahogy XVI. Benedek pápa írásában olvashatjuk:

az életnek sokkal inkább gondozói és őrzői vagyunk, mint urai.

A természet a rajtunk kívül álló erővel, időjárási körülményeinek változásával, amelyeket nem tudunk befolyásolni, beleszól az életünkbe – csak alkalmazkodhatunk ezekhez.

Emberi életünk szükségszerű tapasztalata, hogy erővel rendelkezünk, erőinket jó cél érdekébe tudjuk állítani, de erőink meg is fogyatkozhatnak. A természettel való találkozás tanít minket arra, hogy a rendhez igazodva alázatosan gondolkodjunk. Egy-egy túra alkalmával reálissá formálódnak vágyaink, hiszen egy hegytetőn, az erdő mélyén minden döntésünknek, cselekedetünknek azonnal tapasztaljuk a következményeit, míg a mindennapi életben cselekedeteink következménye elől lehetőségünk van távolságot venni.

Udvardy atya kívánja azt az erdészeknek, az erdőt művelőknek, az erdőt járóknak, teljék örömük tevékenységükben, munkájukban, és örüljenek annak, hogy saját és mások testi-lelki felüdülését és az élet reális megtapasztalását segíthetik elő. Isten áldása legyen munkájukra az élet minden pillanatában!

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.