Tegyük ki magunkat a természet erőinek!

A pécsi egyházmegye adottságai csodálatosak, a gyönyörű hegyek, dombságok, ártéri területek nagyban meghatározzák az itt élő emberek szokásait és hagyományait. Érsek atya nagy csodálattal nézi az erdő, mező növekedését, tavaszi megújulását, akárcsak az őszi lombhullást és a téli kopárságot, mely valójában számára a kopárságnál sokkal inkább a várakozás idejét jelenti.

Gyermekkorában természetközelben nevelkedett és élt, s ma is a legfőbb kikapcsolódási lehetősége a túrázás – akár magas hegyekben, akár a környék erdeiben.

Hiszen a természetben fölfedezzük a növekedés rendjét, törvényét, az egymásra utaltságot, a nagy egészhez való viszonyunkat, s rádöbbenünk arra, hogy az egész teremtett világnak van egy nagyon szép önértéke. Ugyanúgy felfedezzük a célszerűségét is, mivel célértéke is van. Aztán egy beteljesülés-érték is megérint, hiszen minden-minden az emberre irányul, de az Istent dicsőíti. S van egy megváltottsági értéke is, amikor látjuk az elmúlásnak, adott esetben a károknak, a pusztulásnak a nyomait, de azt is, hogy az élet utat tör magának, és élni akar.

Az erdőket járva nagy élmény találkozni azokkal az emberek által épített kis kápolnákkal, szobrokkal, emlékhelyekkel, melyek egy-egy közösség, település, család, volt uradalom emlékét őrzik.

Ezek nagyon sokszor vallásos tárgyak: keresztek, Mária-szobrok, emlékhelyek, amik mindig az előttünk élő emberek hitéről, kultúrájáról, vallásos magatartásáról és a teremtett világ megbecsüléséről tanítanak bennünket. Sokszor egy család örömének, tragédiájának, küzdelmeinek állítanak emléket. Nagy öröm látni, hogy ezek a vallásos tárgyak, helyek az évek során gondos és szorgos kezek munkája által megújulnak, megszépülnek, mintegy felkiáltójelként buzdítanak bennünket az élet és a teremtett világ megbecsülésére. Köszönet illeti mindazok munkáját, anyagi áldozatát, akik így gondoskodnak az elődök hagyományairól.

Jó látni azt a törekvést is, hogy egyre több erdészház válik alkalmassá túrázók fogadására, vagy azt, hogy a 19. és 20. században épített turistaházak, sőt kilátók is megújulnak, az erdőbe látogatóknak menedéket, szép élményeket biztosítanak. Túráink során tegyük ki magunkat a természet erőinek, hiszen a mindennapi életvitelünkben megszoktuk, hogy mi vagyunk mindennek az urai. Mi irányítunk mindent, úgy történik minden, ahogy ÉN szeretném. Valójában még sincs így. Ahogy XVI. Benedek pápa írásában olvashatjuk:

az életnek sokkal inkább gondozói és őrzői vagyunk, mint urai.

A természet a rajtunk kívül álló erővel, időjárási körülményeinek változásával, amelyeket nem tudunk befolyásolni, beleszól az életünkbe – csak alkalmazkodhatunk ezekhez.

Emberi életünk szükségszerű tapasztalata, hogy erővel rendelkezünk, erőinket jó cél érdekébe tudjuk állítani, de erőink meg is fogyatkozhatnak. A természettel való találkozás tanít minket arra, hogy a rendhez igazodva alázatosan gondolkodjunk. Egy-egy túra alkalmával reálissá formálódnak vágyaink, hiszen egy hegytetőn, az erdő mélyén minden döntésünknek, cselekedetünknek azonnal tapasztaljuk a következményeit, míg a mindennapi életben cselekedeteink következménye elől lehetőségünk van távolságot venni.

Udvardy atya kívánja azt az erdészeknek, az erdőt művelőknek, az erdőt járóknak, teljék örömük tevékenységükben, munkájukban, és örüljenek annak, hogy saját és mások testi-lelki felüdülését és az élet reális megtapasztalását segíthetik elő. Isten áldása legyen munkájukra az élet minden pillanatában!