0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az „igazi” első kiállítás 1881-ben – OMÉK: múlt, jelen, jövő (2)

A mai mezőgazdasági kiállítások számos jellegzetessége a múltban gyökerezik. A kiállítások nem az adott kor termelési színvonalát tükrözték, hanem igazi céljuknak megfelelően a gazdaközönség ismereteinek bővítésével szolgálták a mezőgazdaság fejlesztését. Cikksorozatunkban az OMÉK történetét mutatjuk be.

A sorozat előző részét itt találja.

Az 1865 utáni másfél évtizedben nem tartottak országos mezőgazdasági kiállítást. A számos ok között szerepelt a már említett keleti marhavész, a gyenge terméseredmények és az általános mezőgazdasági dekonjunktúra. Éppen ezért a kormányzat nagy hangsúlyt fektetett gazdaságpolitikájában a mezőgazdaság, különös tekintettel a szarvasmarha- és a juhállomány fejlesztésére.

Az ekkor felállított állami tenyésztelepek kedvező hatása a köztenyésztésre, kellő ismertségük hiányában még nem érvényesülhetett a várt mértékben.

Újra felmerült az országos tenyészállatvásárok gondolata, mint a tenyészállatok népszerűsítésének és terjesztésének legcélravezetőbb lehetősége.

Ennek értelmében kérte fel a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet a tenyészállatvásár megszervezésére. A minisztérium vállalta az első kiállítás összes költségét, sőt, miniszteri közbenjárásra díjtalanul jutottak a ferencvárosi marhavásártérhez, a kiállítás új helyszínéhez. Ilyen előzmények után nyílt meg 1881. május 7-én az „I. Tenyész­állatvásár”. A kiállítások sorszámozása is ekkor kezdődött, és jutott el az idén megrendezendő 79-hez, ezért ezt a kiállítást kell az OMÉK hivatalos jogelődjének tekinteni.

A mezőgazdaság többi ágát is felölelő nagy seregszemlére az 1885-ös általános kiállításon, a Városligetben került sor.

A mezőgazdasági csarnok 4300 négyzetméterén bemutatták a különböző „magterményeket”, takarmányféléket, az állati termékek csoportját és a szakoktatási intézményeket. A magyar termékeken kívül láthatott a nagyérdemű külföldi kiállítókat is. Külön pavilonban mutatkozott be
Albrecht főherceg béllyei és óvári uradalma, valamint Schönborn-Bucheim Ervin gróf munkácsi és árvai uradalma. Szintén önálló kiállítási csarnokban kapott helyet az erdészeti kiállítás, a mezőgazdasági gépbemutató és a „Bor és szeszes ital” kiállítás. A kísérőrendezvények sorát gazdagította nyáron egy aratógépverseny, szeptember elején pedig egy gőzekeverseny. Akkoriban kezdett szokássá válni az is, hogy a kiállításokhoz kapcsolódva konferenciákat rendeznek a különböző szakmai szervezetek és egyesületek.

A honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére rendezett 1896. évi Millenniumi Kiállításnak – az 1885. évi országos kiállításhoz hasonlóan – a Városliget lett a színhelye.

A mezőgazdaság, az ország életében betöltött szerepének megfelelően, mindkét főcsoportban, a történelmiben és a jelenkoriban is szerepelt. A történelmi főcsoport épülete – ami Vajdahunyadvár néven vált ismertté, és a kiállítás bezárása után a Mezőgazdasági Múzeumnak adott otthont – mellett külön pavilont építettek a történelmi vadászat bemutatására. A Herman Ottó által rendezett, ősfoglalkozásokat ismertető kiállításokat – halászat, pásztorkodás – is ebben a főcsoportban láthatta a közönség.

Az ezredéves kiállítás jelenkori része az agrárgazdaság teljes egészét reprezentálta, sőt, a korábbi kiállításokon alig szereplő erdészet, vízgazdálkodás és meteorológia is önálló bemutatkozási lehetőséget kapott. Méltó módon, külön csoportban képviseltette magát a mezőgazdasági gépészet és az élelmiszeripar. Tényleges állatvásárokat is tartottak, részben az Erzsébet királyné út melletti állatbemutató telepen, részben a kőbányai sertéstelepen. Volt baromfi- és ebkiállítás, élő méhek kiállítása, két lókiállítás (használati és tenyészlovak), valamint a sertések, juhok és a szarvasmarhák részére is rendeztek két-két (hízó- és tenyész­állat) kiállítást.

A már említett „I. Országos Tenyész- és Haszonállat-kiállítás”-t 1881-ben rendezte meg az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Ezzel a kiállítással vette kezdetét a rendszeresen megtartott országos mezőgazdasági kiállítások máig tartó sorozata.

A kiállítások helyszíne kezdetben a térítésmentesen rendelkezésre bocsátott ferencvárosi marhavásártér volt. 1892-től a Keleti pályaudvar melletti épület, az úgynevezett Tattersall adott otthont a kiállításoknak. Néhány éven keresztül baromfikiállítás is szerepelt a tenyészállatvásárok programjában, de később a baromfitenyésztési kiállítások függetlenné váltak. A lovak részére, néhány nagyobb kiállítástól eltekintve, önálló kiállításokat és vásárokat szerveztek.

A rendszeresen megrendezett tenyész­állatvásárok számos szempontból már magukon hordozták a mai kiállítások jegyeit. Kötelező lett az egységes szellemű bírálat és díjazás. A fokozódó érdeklődés, az egyre több jelentkező világosan mutatta, hogy a Tattersall már nem tud sokáig megfelelni az igényeknek. 1912-ben kezdődtek meg az építkezések a Pongrác út melletti Ligettelki dűlőben. E terület köré, az Albertirsai út és a Lóversenytér által határolt területen épült ki később a budapesti vásártér. Az építkezések folytatását és a tenyészállatvásárok megtartását a világháború kitörése hosszú időre megakadályozta.

Folytatjuk!

Következő rész: Két világháború között

Forrás: Magyar Mezőgazdaság