A juhágazat hazai állapota nem nevezhető rózsásnak, jövője nem kecsegtető. Pozitív tendenciák nincsenek, és semmilyen jel nem mutat olyan irányba, amely versenyképessé tenné juhászatainkat.
Ennek egyik egyértelmű jele az évtizedek óta nem javuló – persze néhány kivétel van – termelési színvonal, a másik a juhászok, a juhászatok és az anyajuhok számának csökkenése.
Dönteni kell, hogy szükség van-e a juhászatra, illetve mekkora juhágazatra van szükség. Ez meghatározza a teendőket, a változások, változtatások intenzitásának fokát és a hozzájuk szükséges forrásokat. Fel kell készíteni a juhászokat a körülmények változására, és az ágazat összes szereplőjét (termelőket, kereskedőket, termelői csoportokat, szakmai és civil szervezeteket) arra, hogy az új elvárásoknak csak felkészültségük (infrastruktúra, technológia, genetikai alapok) és tudásuk gyökeres megváltoztatásával tudnak megfelelni.
Ezért össze kell fognia a szakmapolitikának, a szakma összes szereplőjének, a civil és szakmai szervezeteknek, hogy minél több és jobb termék, minél magasabb feldolgozottsági szinten kerüljön piacra, legyen szó akár a hazairól, akár az exportpiacokról.
Csak ezáltal biztosítható, hogy a juhászok életminősége javuljon, és elérje azt a szintet, amelyet munkájuk és társadalmi szerepvállalásuk alapján megérdemelnek. Legyen ez nemzeti program, legyen ez nemzeti védjegy, legyen nemzeti a minőség!
A megújuláshoz az agrárkormányzat kezet nyújtott, már csak a szakma összefogására és nagyon-nagyon sok közös munkára van szükség. Találkozzunk Várpalotán szeptember 28-án, a Palota Juhfórumon, az Inotai Faluházban.
A Fórum szervezői
