A természet rendjébe való beavatkozásra, a természet minden egyes esetben reagál, a kérdés az, hogy miként. Például évek óta vita tárgya, hogy miként reagál a génmódosításra. Az idő rövidsége miatt még nem tudhatunk alapos és pontos választ adni a kérdésre, az viszont tény, hogy már mutatkoznak olyan jelek, például növényeknél a kártevőkkel szembeni ellenálló képesség gyengülése, amely kockázatossá teszi a genetikai módosítást.
Ugyanakkor másik oldalról nézve minden eszközt, tudományos eredményt meg kell ragadni a termelés növelésére, hiszen a föld lakossága rohamosan gyarapszik, mind több élelmiszert igényel, amivel mind nehezebb lépést tartani. Ezt az ellentmondást kell feloldani, amire több-kevesebb sikerrel már próbálkoznak a világ számos kutató intézetében, valamint termelő vállalatoknál is. Amikor az élelmiszer igény növekedéséről beszélünk, nem utolsó sorban az állati termékek, a hús, a tej és a tojás termelésére kell gondolnunk.
Az állati eredetű élelmiszer, ami a fogyasztó kosarába kerül, valahol a takarmányozásnál kezdődik. Ellent mond-e a termelés növelésének igénye, és a génmódosított takarmányok használata? Kevesebb terméket tudunk-e előállítani génmódosított takarmányokkal? A tanácskozáson egyértelműen szóba került, hogy
Ugyanez a kukorica egy részéről is elmondható. A tanácskozás résztvevői gyakorlati tapasztalatok alapján elmondták, hogy a megtermelt hús, elsősorban csirkehús mennyisége akár növelhető is GMO-mentes takarmányok felhasználásával. Fontos tény, amire kevésbé figyelünk, hogy a szója és a kukorica is kiváltható más növényekkel, illetve a búza és a kukorica feldolgozási melléktermékeivel. A követezőkben mind az alternatív növényeket, mind melléktermékeket az eddiginél nagyobb arányban kellene hasznosítani.