0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Legendás borok Kárpátaljáról

Beregszásztól alig 16 kilométerre találjuk Benét, ahonnan Varga István is érkezett az OMÉK-ra. A kertészmérnök elmondta, Kárpátalján két borvidék alakult ki az évszázadok során. A Szerednyei kicsit északabbi fekvésű. A régi írások alapján az itt termett borokból 2-3 liter elfogyasztása után sem álmosodott el az ember, míg aki egy palackkal többet ivott a beregvidékiből, felmondta a szolgálatot.

A két borvidékre eredetileg fehérborok voltak jellemzőek, csak a XX. század elején jelentek meg a kékszőlők.

Beregszász környéki Borvidék – régen Alsóbereg-Ugocsai Borvidék – dicső múltat tudhat magáénak. A XIX. században a vidéket „Kistokaj” néven is illették, jobb volt az aszútermés Beregszász környékén, mint Hegyalján, mivel mindig jókor jött az eső, amit száraz ősz követett. Tokaji gazdák vásárolták fel a beregszászi termést. Ez volt a borvidék első aranykora, amely tartott a századfordulóig, a filoxéravész elterjedéséig.

Czeiner Nándor szőlész szakember kitalálta a róla elnevezett zöldoltást, aminek köszönhetően gyorsan regenerálódott a borvidék. Innen datálódik a második aranykor.

„Sajnos az első világháborút követően Csehszlovákiához csatolták Kárpátalját, s a szőlőtermesztés háttérbe szorult”- magyarázta a fiatal szakember, hogy inkább a csemegeszőlő telepítést támogatták. A második világháborút követően – amikor a Szovjetúnió részeként jegyezték Kárpátalját – elvették a gazdáktól a területeket, létrehozták a nagyüzemeket. A meredekekről – ahol a minőségi szőlő termett – lehozták a síkvidékre, ahol csak a direkttermő Izabella és társai tudtak megtelepedni. Ezekből alkohollal erősített édes borokat készítettek, az ukrán fogyasztók ezen nőttek fel.

„Óriási hátránnyal indultunk a minőségi bortermelés terén” – kanyarodott vissza napjainkba a szakember, egy generáció kiesett, s a következő sem tudott megélhetés szerűen foglalkozni vele. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben hatalmas fejlődésnek lehettünk tanúi. Ez köszönhető annak is, hogy

kiváló termálvizek találhatók Kárpátalján, s azok a borászok, akik a turizmusba be tudtak kapcsolódni, biztos piacra leltek, s az értékesítésből jut a fejlesztésre is.

Ehhez nagy segítséget nyújtott Magyarország az Egán Ede gazdaságfejlesztési támogatással. Van aki tartályt, Varga István prést vásárolt a gazdaságába.

Itt a területek elaprózódtak, ezért is tűzték ki célul, a gazdák földhöz juttatását, ezzel is biztosítva az alapanyagot. Átlagosan két hektáros birtokokon dolgoznak, de a legnagyobb is alig hét hektáros.

Beregordó, Beregszász, Kígyós, Muzsaly, Bene egybefüggő szőlőterület volt több mint száz éve, 1859-ben 50 kilométer hosszan futott a déli hegyoldalakon, 300-400 méteres tengerszint feletti magasságban. Ennél valamivel kisebb volt a Szerednyei Borvidék, s nem csak északabbra fekszik, de lankásabb dombok, fennsíkok jellemzik a termőhelyet.

A XX. század elején Hárslevelű, Bakator, Fehér Bakator, Furmint, Királyleányka díszlett a két borvidéken. Ma állami támogatás nincsen a szőlőtelepítésre, mindenki azt ültet, amit akar.

Mivel sok ország fennhatósága alatt állt Kárpátalja, így sok hatás érte az ágazatot is. A csehek alatt Chasselas-t ültettek, majd jöttek a direkttermők, az Izabella, a Noah, a Delavári, ezt követték ukrán- illetve a világfajták. Napjainkban a bőség zavarával küzdenek.

Ma két nagyobb gazdaság határozza meg a borvidéket, amelyek 250 illetve 160 hektáron dolgoznak, a kistermelők pedig összességében alig érik el a 70 hektárt. Mindez csak töredéke a dicső 4000 hektárnak. Emiatt magasak a szőlő felvásárlási árak.

A megújulás egyik gátjaként az ukrán törvényeket említette a szakember, amiben nehezen tud a borágazat fejlődni. Itt nincsen állami támogatás a telepítésre, sok helyen földmoratórium van életben, így nem jutnak a gazdák területekhez.

„Ma a borvidék mindenre, fehér és kékszőlők termesztésére alkalmas, csak a fajtákat kellene jól megválasztani”

– mutatott rá Varga István, hogy rövidebb tenyészidejű kék fajták biztosan beérnek, a fehérek mindig hozzák a formájukat. A fogyasztók az alkohollal erősített édesborokon szocializálódtak, késői szüretből ezeket az igényeket is ki lehet elégíteni. A Traminit tőkén hagyják 23-25 mustfokig, amiből félédes bort készítenek, emellett lágyabb, de száraz borokkal is meg lehet nyerni a közönséget.

A két hektárnyi saját területe mellett Varga István másfél hektár termését vásárolja fel. Kizárólag palackozott borokat értékesítenek, amelyben kiemelt a turizmus szerepe. Borkóstolókat tartanak, amelyek után szívesen rendelnek a résztvevők. Terveik szerint boraikkal szeretnének Magyarországon is megjelenni.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu